Negyedik generációs harci repülőgépek
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A negyedik generációs harci repülőgépek a hetvenes évek közepétől az ezredfordulóig a helyi háborúk, elsősorban a vietnami háború tapasztalatai alapján kifejlesztett repülőgépek. Jellemzőjük a rendkívül jó manőverezőképesség, az elődökénél lényegesen kisebb tömegű, de hatékonyabb elektronika. Ezek a repülőgépek általában többfunkciósak, azaz egyaránt használhatóak légi harcra, csapásmérésre és felderítésre. A legismertebb negyedik generációs vadászbombázó az F–16 Fighting Falcon, de ebbe a kategóriába tartozik a MiG–29, a Szu–27, az F–15 Eagle, az F/A–18 Hornet, és a Mirage 2000.
A kilencvenes évek második felére több új, elsősorban európai vadászbombázó repülőgépet állítottak szolgálatba, melyek sokkal fejlettebbek a hetvenes-nyolcvanas évekre kifejlesztett, igazi negyedik generációs repülőgépeknél, de nem érik el az Amerikai Egyesült Államokban kifejlesztett ötödik generációs harci repülőgépek, az F/A–22 Raptor és az F–35 Lightning II műszaki színvonalát, ezeket a repülőgépeket általában 4+, vagy „négy és feledik generációsnak” nevezi a szakirodalom. Ilyen repülőgép a JAS 39 Gripen, az EF–2000 Typhoon, a Rafale a Szu–34 és a J–10.