F–35 Lightning II

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

F–35 Lightning II
Az F-35 X-35 prototípusa
Műszaki adatok
Funkció	Harcászati vadászbombázó repülőgép
Gyártó	Lockheed Martin Northrop Grumman BAe Systems
Személyzet	1 fő
Első felszállás	2006. vége (tervezett)
Szolgálatba állítás	2011.
Méretek
Hossz	15,37 m
Fesztáv	10,65 m
Magasság	5,28 m
Szárnyfelület	42,70 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg	12 000 kg
Maximális felszállótömeg	23 000 kg
Hajtómű
Hajtómű	2 db Pratt & Whitney F135 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő	177 kN
Repülési jellemzők
Maximális sebesség	1,6 Mach
Hatósugár	1000 km
Legnagyobb repülési magasság	15 000 m
Emelkedőképesség	200 m/s
Szárny felületi terhelése	446 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány	0,88
Fegyverzet
Beépített gépfegyver	1 db 25 mm GAU-12/U gépágyú F-35A: 180 db lőszerrel F-35B/C:220 db lőszerrel

Az F–35 Lightning II korábbi nevén X-35 vagy JSF (Joint Strike Fighter) egy amerikai tervezésű, egy üléses, egy hajtóműves, ötödik generációs könnyű vadászbombázó repülőgép, amellyel az F–16 Fighting Falcon, az F/A–18 Hornet, a Harrier és az F–117 Nighthawk repülőgépeket tervezik leváltani. A fejlesztése az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, valamint néhány egyébb társ ország közreműködésével kezdődött meg. A tervezője és építője a Lockheed Martin valamint fő partnerei a BAE Systems és a Northrop Grumman. A prototípus 2000-ben repült először, az első rendszerbe álló vadászgép valószínűleg 2006 végén jelenik meg. Három fő típusváltozata a hagyományosan fel- és leszálló F–35A elsősorban az USAF számára; a helyből felszálló F–35B az Amerikai Tengerészgyalogság és az Angol Haditengerészet számára; a repülőgép-hordozó fedélzeti F–35C az Amerikai Haditengerészet számára fog készülni.

[szerkesztés] Követelmények

A JSF programot azért jött létre, hogy lecseréljenek bizonyos repülőgépeket a gyártási költség alacsonyan tartása mellett. Erre a célra 3 típust hoztak létre.

F-35A: Egy helyben fel és leszálló változat az Egyesült Államok Légiereje részére, mely az F-16 Falcon-okat és az A-10-eseket váltják le 2011-ben.

F-35B: Egy rövid helyen felszálló és helyben leszálló változat, mely az Egyesült Államok Tengerészgyalogságának az AV-8 Harrier II-eit és F-18A Hornetjeit, a Királyi Légierő Harrier GR7/9-eit, valamint a Királyi Haditengerészet SeaHarrier-jeit váltja fel 2012-ben.

F-35C: Egy hordozói változat az Egyesült Államok Haditengerészetének részére, mely az F/A-18 Hornetjeit váltja fel 2012-ben.

[szerkesztés] Nemzetközi részvétel

A fő megrendelők és támogatók az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság. További 8 ország is pénzeli a programot és 2006 -ban dönti el, hogy rendelnek-e a vadászgépből vagy sem. A program költsége eddig 40 milliárd USA dollárba(USD) került, mely nagy részét az Egyesült Állomok állta. A támogatók köre 3 szintre oszthatók: 1.szint: Egyesült Királyság 2 milliárd USA dolláral támogatta a projektet 2.szint: Olaszország 1 milliárd USA dollárt és Hollandi 80 millió USA dollárt adtak a projektbe. 3.szint Törökorszég US$110 millió, Ausztrália US$144 millió, Norvégia US$122 millió, Dánia US$110 millió és Kanada US$110 millió-val támogatta a projektet. A szintek a pénzügyi támogatást, a technológiai fejlesztéseket és az alvállalkozók támogatását tükrözik. Izrael és Szingapúr szintén csatlakoztak mint Biztonsági Együttműködési Támogatók(Security Cooperative Participants). Néhány ország gondolkzik még, hogy az F-35-be, a Eurofighter Typhoon-ba, a Gripenbe, vagy a Rafale-be ruházzon be.

[szerkesztés] A Program történelme

A JSF programot a DARPA indította, hogy kifejleszenek egy STOVL(helyben fel- és leszálló) támadó gépet(SSF) az Ameriaki Egyesült Államok Tengerészgyalogsága részére.

A JAST irodát 1994 január 27-én hozták létre, melynek célja hogy olyan repülőgépeket, fegyvereket, szenzorokat fejlesszenek ki amelyekkel néhány jelenleg szoltgálatban álló amerikai és brit repülőgépet cserélnek le egyetlen repülő típusra. Két prototípust jutalmaztak 1996 Novemver 16-án, a Locheed Martin-ét és a Boeing-ét. Mindkét válallatnak 2 féle változatot kellett bemutatnia: hagyományos felszállású(kifutóról felszálló)CTOL, hordozóról feszálló változat(CV verzió) és rövid felszállású-helyben leszálló változat(STOVL).

1996-ban az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma elindította a Future Carrier Borne Aircraft projektet. Ezt a programot a Sea Harrierek (Harrier GR7) leváltására szánták, de 2001-ben a kormány a JSF(Joint Strike Fighter) mellett döntött.

A Versenyből a Lockheed Martin X-35-se került ki győztesen, mely a Boeing X-32-sét győzte le. Az amerikai és a brit hadsereg egyaránt az mondta, hogy az X-35 túlszárnyalja az X-32, bár az utóbbi is megfelelt a követelményeknek.

Az első F-35 2006 Február 19-én gurult ki a Texasi Fort Worth támaszponton. A repülő több földön elvégzett teszten fog átmenni, majd 2006 végén megkezdődnek a repülési tesztek az Edwards Légitámaszponton.

Az F-35 első hajtómű tesztjére 2006 Szeptember 15-én került sor. A teszt Szeptember 18-án fejeződött be mikor a hajtóművet teljes utánégetéssel is kipróbálták. A teszten az F-35 remekül teljesített.

[szerkesztés] Elnevezés

2006. július 7-én az Egyesült Államok Légiereje ünnepélyesen elnevezte a gépet F–35 Lightning II-nek, a Lockheed Második Világháborús P–38-a és a hidegháborús brit English Electric Lightning után. Korábban olyan lehetséges nevek is felmerültek mint a Kestrel, Phoenix, Piasa, Black Mamba, és a Spitfire II. A Lightning II nevet korábban egy másik gépnek szánták, melyet végül F–22 Raptornak kereszteltek el. A Lightning II nevet Amerikában és az Egyesült Királyságban egyaránt használhatják mivel már mindkét nemzet rendelkezett Lightning nevű repülőgéppel.

[szerkesztés] Energiafegyverek

Tervezik irányított energiafegyverek felszerelését a helyben fel- és leszálló változatra, amely rendelkezik az ilyen fegyverek felszereléséhez szükséges rögzítési hellyel. A tervekben szilárdtest lézerek és nagy energiájú mikrohullámú fegyverek szerepelnek, amelyekhez a fegyverrel együtt 20 MW teljesítmény előállítására alkalmas hajtóművet is felszerelnek a repülőgépre.