Minucius Felix

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Minucius Felix, (Kr. u. III. század első negyede), római író.

Életéről semmit sem tudunk. Fennmaradt műve, az „Octavius" az első latin nyelvű keresztény vitairat. A cicerói dialógusok mintájára írott mű két főszereplője: az ókori vallásosságot védő Caecilius, aki talán azonos a cirtai (Észak-Afrika) feliratokon szereplő 210 körül említett Caecilius Natalisszal, és a keresztény Octavius. A színhely az ostiai tengerpart egy kihalt szirtfoka, ahová az eltérő világnézetet valló barátok visszahúzódnak, hogy a szerző mint döntőbíró előtt megvitassák, melyiküknek van igaza. Caecilius, a szkeptikus filozófiai iskola híve, szenvedélyes és szellemes érveléssel védelmezi ősei vallását és támadja a keresztények totális, minden egyéni szabadságot felfüggesztő istenfelfogását. Octavius fölényes gondolatmenetben utasítja vissza Caecilius vádjait, cáfolja a hagyományos antik vallásosság filozófiai alapjait, s bizonyítja a keresztény monoteizmus egyedüli létjogosultságát. Caeciliust annyira meggyőzik érvei, hogy maga is katolikus lesz.

Minucius Felix műve egyfelől Fronto egy elveszett, de a műben említett keresztényellenes beszédére, másfelől Cicero és Seneca sztoikus írásaira épít. Egyedülállóvá teszi a művet vitamódszere: a diadalmas kereszténység korában keletkezett vitairatoktól eltérően egyfelől szabad vitában méri össze a kereszténység és az antik vallásosság érveit úgy, hogy a nem-keresztény ellenfelet nem tekinti eleve legyőzöttnek, másfelől a keresztény teológia számos alapfogalmát (például a megváltást) és Jézus nevét meg sem említi, érvelésének középpontjában azok a filozófiai gondolatok állnak, amelyek összekötik az ellenfeleket. A mű sok művelődéstörténeti érdekességet hagyott ránk az antik kultuszokról, jóslatokról, valamint a korabeli keresztényellenes vádakról (emberevés, a szeretetlakomák erkölcstelensége, stb.), s ezek cáfolatáról. A művet a középkorban „aureum opusculum" (Arany könyvecske) néven emlegették.