Lakihegyi adótorony
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A 314 méter magas lakihegyi adótorony 1933-as átadása óta Magyarország legmagasabb építménye. A szivar alakú vasszerkezet 284 méter magas és a csúcsán álló kitolható hangolócső további 30 métert ad hozzá a teljes magassághoz.
[szerkesztés] Története
A Lakihegyi Rádióadó egy ipari létesítmény a Budapest közelében fekvő Szigetszentmiklós város Lakihegy nevű részén. Működését 1928-ban kezdte meg és – kisebb-nagyobb megszakításokkal – egészen 1977-ig, a lényegesen korszerűbb solti rádióadó üzembe helyezéséig működött.
Magyarországon az első rádióadót 1914. október 14-én adták át amely akkor szikratávíróként működött. Míg az első kísérleti rádióadások beindítása 1924. március 15-éig váratott magára. Ekkor egy bútorszállító autóban berendezett stúdióból, amihez egy mindössze 250 W-os Huth gyártmányú távíró-távbeszélő adó tartozott, hangoztak el a magyar rádiózás első, kezdetleges műsorai. A berendezéseket még ebben az évben lecserélték egy magyar tervezésű, 1 kW teljesítményű adóra. A fejlesztések a következő években is folytatódtak, aminek keretében először egy Telefunken gyártmányú, 2 kW-os majd egy 3 kW-os rendszer került használatba. 1928-ban mind a stúdió, mind pedig a rádióadó helyét véglegesítették. Előbbi a budapesti Bródy Sándor utca 5-7. alá költözött, míg az új 20 kW-os Telefunken adót Lakihegy mellett építették fel, amely két 150 méter magas, MÁVAG gyártmányú vasszerkezetű toronyból és a közöttük kifeszített 100 méteres antennából állt. Ez a rendszer már képes volt Budapesten és környékén jó minőségű adást produkálni az ekkor már gomba módra szaporodó előfizetők megelégedésére.
Még a '20-as évek végén felmerült az igény egy ugyancsak Lakihegyen kialakítandó, de már az egész ország területén jó vételt biztosító rendszer kiépítésére. A tervezés közel négy évig tartott és 1933. július 1-jén a MÁVAG szerelői Massányi Károly vezetésével megkezdték a 314 méter magas, Blaw-Knox-rendszerű, szivar alakú torony építését. Az átadás még ebben az évben december 2-án megtörtént, és elsőként az akkori miniszterelnök, Gömbös Gyula ünnepi beszédét sugározta a Budapest I. műsorán. Ezzel az új 120 kW teljesítményű adóval a magyar rádiózás műszaki tartalmát tekintve a világ élvonalába lépett elő. Maga a torony pedig Európa akkori legmagasabb építménye volt. A 20 kW-os adó is használatban maradt és a Budapest II. műsorát sugározta tovább.
Az idő közben a Magyar Rádió jelképévé vált lakihegyi adótorony sem kerülhette el a Második Világháború pusztító hatását. 1944. november 30-án a visszavonuló német csapatok robbantással elvágták a tartóköteleket aminek következtében a torony eldőlt és összetört. Egy héttel később a 20 kW-os adó és 150 méteres tornyai is hasonló sorsra jutottak. A romok eltakarítását már 1945 januárjában megkezdték és a kisebbik adó újjáépítésére és üzembe helyezésére még egy évet sem kellett várni. A teljes felújítását követően 1945. szeptember 15-én ismét munkába állt, míg nagyobbik "testvérét" 1946. december 22-én először 50 kW, majd az 1948-as rekonstrukciót követően 135 kW teljesítménnyel helyezték üzembe. 1968-ban újabb jelentős átalakítás történt a Lakihegyi Rádióadó történetében. Az addigi 135 kW-os adót két, egyenként 150 kW-os rendszer váltotta fel. Továbbá néhány felújítási munkát még a 314 méteres tornyon is végrehajtottak.
1977-ben aztán a lényegesen korszerűbb, kétszer 1 MW-os solti adó üzembe helyezéstét követően a lakihegyi adót annak tartalékává léptették vissza. Noha ezt követően még néhány alkalommal üzembe helyezték, a '80-as évek elején a lebontása mellett döntöttek. Ennek hírére magánszemélyek és számos egyéb társadalmi szervezet tiltakozó hadjáratba kezdett a torony megmentéséért. Végül a nyomásnak engedve a lakihegyi adótornyot 1985-ben ipari műemlékké nyilvánították.
2006-tól az Antenna Hungária Zrt. ismét üzemelteti a lakihegyi állomást, az az adó sugároz a solti adó helyett.
[szerkesztés] A torony elhelyezkedése és felépítése
A torony Budapest közigazgatási területén kívül, a Lakihegyet Halásztelekkel összekötő műút mellett, attól délkelti irányban kb. 200 méterre áll. A szerkezet magassága 314 méter, tömege pedig 230 tonna. Függőleges helyzetét 178 méteres sugarú körben nyolc, egyenletesen elhelyezett feszítőkötél biztosítja, amelyek egyenként 220 méter hosszúak és 70 tonnás feszítőerőt képviselnek. A torony szélessége a talpánál 0,65, középen 14,65, legfelül pedig 1,39 méter. A csúcson kitolható hangolócső teljes hossza 36 méter, amelyből 30 méter áll ki a szerkezetből. A négyzetes keresztmetszetű torony sarkain, a legnagyobb térerejű középövben, valamint az oldalközepeken is nagy keresztmetszetű rézkábelek vezetik az adófeszültséget. Az antenna földelését a torony körül kb. 100.000 m²-en a talajba süllyesztett réz-vezetékhálózattal oldották meg.
Az antenna műszakilag legérdekesebb része a talpcsukló. A vasszerkezet teljes tömegét két, egymással szembe fordított, különleges szilárdságú porcelán csonkakúpok és az ezekre ágyazott acél félgömbök tartják. A mindössze 9 cm vastag, üreges kerámiadarabok a súlyterhelés felvétele mellett a kellő villamos szigetelést is biztosítják. A hangolócső végén, vagyis az antenna legtetején egy nagyjából kosárlabda méretű üreges acélgömb helyezkedik el. Az 1968-as felújításkor ezt a gömböt újra cserélték és a – villámcsapások által alaposan kilyuggatott – régit a budapesti Postamúzeumban állították ki.
Based on work by