Lőcse
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Lőcse (szlovákul Levoča, németül Leutschau, latinul Leutsovia): város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásának székhelye. Az egykori Szepes vármegye legjelentősebb települése.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Eperjestől 40 km-re nyugatra, a Lőcse patak völgyében fekszik.
[szerkesztés] Nevének eredete
A Lőcse (szlovákul: Levoča) patakról kapta a nevét, amelynek partján fekszik. A szláv levoča bal oldali (patakot) jelent. A név a szláv lev (= bal) melléknévből ered. A német Leutschau és a latin Leutsovia a magyarból való.
[szerkesztés] Története
Területén már a 9. században szláv erődítmény állt. A települést a 12. században kezdték benépesíteni a szászok, ez azonban nem a mai helyén állott, és a tatárjárásban elpusztult. A mai várost a tatárok kivonulása után -a Menedékkőről visszatérő- szepesi szászok alapították a Hernád lapályának jól védhető, kiemelkedő részén. Oklevélben 1245-ben említik először. 1271-ben már a szepesi városok szász tartományának fő helye, 1772-ig a szepesi szász kamaragrófság székhelye. Falai a 13. században épültek, majd a 15.–16. században alakították ki ma is látható védműveit, melyek 44 ha területet kerítenek be, és ezzel az ország legjelentősebb települései közé számított. 1321-től árumegállító joga volt, majd 1323-ban szabad királyi város lett. Kereskedelme fokozatosan nemzetközi méreteket öltött, fejlett kézműipara, vásárai voltak. 1332-ben és 1431-ben tűzvész pusztította. 1440 és 1450 között a husziták többször támadták a várost, Mátyás innen indult kiűzésükre. 1526 után nagy szerepe volt a trónharcokban, majd a 17. századi harcokban. A város már a 16. század első felében protestáns hitre tért. A 16. században közel száz évig folyt az ellenségeskedés a szomszédos Késmárkkal, mely fegyveres összetűzéssé is fajult. 1550-ben és 1599-ben újra tűzvész pusztította. 1560-ban 2500, 1622-ben 1600, 1645-ben 2214 lakos pusztult el a dühöngő pestisjárványokban. 1630-ban Breuer Lőrinc itt állította fel nyomdáját, mely 1754-ig működött. Nyomdái és iskolái évszázadokig híresek voltak, számos neves személyiség tanult és tanított itt.
Híres gimnáziumát 1672-ben a jezsuiták alapították, tanára volt többek között Hell Miksa, a neves fizikus, csillagász is. Itt hangzott fel 1844-ben a "Zeng az ég, a Tátrán villámok cikáznak" kezdetű forradalmi dal is, amely Szlovákia nemzeti himnusza lett. 1687-ben az ellenreformáció visszaadta a templomokat a katolikusoknak. A Rákóczi-szabadságharcban háromhavi ostrom után védői feladták, 1709–10-ben Löffelholz császári tábornok foglalta vissza. Hadi felszereléseit a 18. század elején elvitték, de védművei jórészt mai is állnak. 1910-ben 7528 lakosából 3094 szlovák, 2410 magyar, 1377 német, 201 ruszin és 197 román volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye székhelye volt. A város 1996-óta járási székhely.
[szerkesztés] Látnivalók
- A Szent Jakab-templom az egykori Magyarország egyik legszebb temploma. A templomot 1245-ben kezdték építeni román stílusban, közel 100 évig épült, miközben fokozatosan gótikus stílusban álbazilikális elrendezésűvé építették át. Oltárai a középkori faszobrászat legszebb alkotásai közé tartoznak. Főoltára Lőcsei Pál mester alkotása 1502-ből, 18,62 m magasságával a világ egyik legszebb és legnagyobb gótikus oltára. A 14. század első felében két kápolnát, a 15. század végén egy előcsarnokot építették hozzá. 1550-ben és 1599-ben leégett, az előbbi tűzben tornya is ledőlt. Mai tornya 1858-ban épült. 1626-ban a protestánsok készíttették orgonáját. A 16. és 17. században a kápolnákra emeleteket húztak. A 19. század első felében teteje égett le, 1849-ben fedték be, tornyát a 19. század végén kijavították. Eredeti freskóit a 19. század második felében Storno Ferenc restaurálta. A Thurzó-kápolnában a Thurzók síremlékei sorakoznak. Itt temették el Thököly Imre és Zrínyi Ilona egyetlen gyermekét is.
- A régi városháza a 15. században épült gótikus stílusban, 1550-ben leégett, 1615-ben mai árkádos formájában építették át. Végleges formáját 1893 és 1895 között Schulek Frigyes tervei alapján nyerte el. Ma a Szepesi Múzeum működik benne. Harangtornya 1651-ben épült.
- A mai városháza 1922-ig vármegyeháza volt, 1815 és 1831 között épített kétemeletes klasszicista épület.
- A Breuer-nyomda épületében nyomtatták 1633-tól a híres Lőcsei Kalendáriumot.
- A minorita Szentlélek-templom és -kolostor 1751-ben épült barokk stílusban. A régi kolostor épületeit a 15. században részben a városfalba építették be, 1671 után barokk stílusban építették át, egyik épületszárnyának helyén épült fel 1913–15-ben a gimnázium épülete.
- Szűz Mária templomát a ferencesek építették a 14. század elején, majd a jezsuitáké lett. 1671-ben belsejét megújították.
- Evangélikus temploma 1825 és 1837 között épült klasszicista stílusban.
- A város feletti Mária-hegy már a 13. század elején zarándokhely volt.
A kis kápolna helyett 1247-ben egy nagyobbat építettek, majd 1311-ben ezt templommá bővítették. A zarándokok növekvő száma miatt azonban ez is kicsinek bizonyult, ezért 1696-ban új, nagyobb templomot építettek. 1819-ben egy még nagyobbat kellett építeni, de 1903-ra ez is szűknek bizonyult, ezért új, nagyobb, a lourdes-i bazilikához hasonló templom építésébe fogtak, amit 1914-ben a Sarlós Boldogasszony tiszteletére fel is szenteltek. Főoltárán áll az 500 éves, fából faragott kegyszobor.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született, dolgozott Lőcsei Pál mester- faszobrász, szárnyasoltár faragó
- Itt született 1437. április 30-án Thurzó János bányavállalkozó.
- Itt született 1645. február 18-án Szklenár György történetíró.
- Itt született 1755. március 16-án Dercsényi János tanácsos, író.
- Itt született 1770. október 17-én Engel János történetíró.
- Itt született 1804. március 21-én Zsedényi Ede politikus, 1838–39-ben a kormánypárt országgyűlési vezetője, miniszteri tanácsos.
- Czauczik József,
- Rombauer János
- id. Markó Károly festőművész.
- Centner János (18. század) orvos
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Based on work by