Hindi nyelv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A hindi nyelv (dévanágarí: हिन्दी / hindī) India hivatalos nyelve. Több mint 600 millió ember beszél hindiül. A hindi nyelv az indoeurópai nyelvek legősibb ismert képviselőjéből, a szanszkrit nyelvből származik, akárcsak sok más mai indiai nyelv. Ezek közül azonban a hindi nyelvet tartják a szanszkrithoz a leghasonlóbbnak. A hindi nyelvhez nagyon hasonló a nepáli nyelv és főleg a Pakisztánban beszélt urdu nyelv. A hindi és az urdu ugyanazon nyelv két dialektusának is tekinthető, beszélőik kölcsönösen megértik egymást. Fontos különbség azonban, hogy a hindi nyelv írásához saját betűkészletet, a dévanágarí betűket használnak, míg az urdu nyelvet arab betűkkel írják.
[szerkesztés] Sajátságai
- A szavak kapcsolatát végződések hozzák létre. pl. asztal ban.
- a tulajdonság a jelzett szó előtt áll (szép virág).
- A tulajdonságjelző átveszi a jelzett szó ragját (szépek virágok), mint a finn nyelvben.
- A főnevek hím és nőneműek lehetnek.
- Az igéknél van főnévi igenév, műveltető forma, jelen, múlt és jövő idő.
A hindi tulajdonságait tekintve az agglutináló (ragozó) nyelvek (mivel a ragokat a szó végére teszi, de külön írja) és az indoeurópai nyelvek (mivel két főnévi nemet különböztet meg) között áll.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Ez a nyelvészeti lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by 