Giuseppe Verdi

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Giuseppe Fortunino Francesco Verdi (1813. október 10. – 1901. január 27.) a 19. század legnagyobb hatású olasz zeneszerzője. Az operaházak világszerte ma is nagy sikerrel játsszák műveit, néhány operarészlete igazi slágerré vált, mint pl. a La donna è mobile (Az asszony ingatag) a Rigolettóból. Kritikusai szerint művei túl érzelgősek, egyszerű szerkezetükkel csak a közízlést elégítik ki.

Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 Korai évek 1.2 Első sikerek 1.3 A nagymester 1.4 Öregkor 2 Verdi szerepe a politikában 3 Zenei stílusa 4 Művei 4.1 Operák 4.2 Egyházi művek 4.3 Egyéb művek 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Korai évek

1813. október 10-én született Észak-Olaszországban, egy Le Roncole nevű kis faluban, Párma közelében. Apja fogadós, anyja szövőnő volt. 11 éves korában a közeli városba, Bussetóba költöztek, ahol Verdi tanulását nagyban segítette a helyi jezsuita iskola könyvtárának látogatása. Bussetóban kapta az első leckéket zeneszerzésből is, a helyi filharmóniai társaság vezetőjétől, Ferdinando Provesi-től.

Első koncertjét Antonio Barezzi gazdag zenerajongó házában adta, akinek támogatásával 1832-ben Milánóba ment zenei tanulmányokat folytatni. A Konzervatóriumba nem vették fel, mert két évvel idősebb volt a korhatárnál, ezért magánórákat vett a Scala csembalósától, Vincenzo Lavigna-tól. 1836-ban megházasodott, mecénásának lányát, Margherita Barezzit vette el.

[szerkesztés] Első sikerek

1839-ben sikerrel mutatták be első operáját, az Obertot. A Scala szerződést is ajánlott Verdinek még két mű megírására. Második operájának, a Pünkösdi királyságnak komponálása közben felesége és két gyermeke is meghal. A tragédia munkájára is hatással volt, az opera megbukott, Verdi pedig a zeneszerzés feladását fontolgatta. Végül 1842-re mégis megírja a Nabuccot, ami hatalmas siker lett és ismertté tette. Az anekdota szerint a zsidó rabszolgák kórusának, a Szabadság-kórusnak a dalszövege inspirálta, hogy írni kezdjen. A Nabucco országos sikere politikai mondanivalójának is köszönhető volt: a rabszolgák gyásza az Habsburgok és Bourbonok által elnyomott olasz nép szabadságvágyát is kifejezte. A Lombardoknak és az Ernaninak is hasonló üzenete volt.

Az elkövetkező évtizedben Verdi tucatnál is több operát alkotott. Ezt a korszakát a "gályázás éveinek" nevezte. Az évtized végére Európa szerte ismert és anyagilag is megbecsült zeneszerző lett.

Egyik legfontosabb műve, a Macbeth 1847-ben született. Verdi kedvenc írójának, Shakespearenek a drámáját ültette az opera színpadára. Ezzel szakított az akkori operaírás egyik hagyományával és szerelmi történet nélküli művet írt. 1847-ben átírta a Lombardokat a párizsi operaház számára és Jeruzsálem néven mutatták be. Ez Verdi első, a francia nagyopera stílusában íródott műve.

[szerkesztés] A nagymester

38 évesen kezdett viszonyt Giuseppina Strepponi karrierje vége felé érő szopránénekesnővel. Környezetükben sokakat megbotránkoztatott, hogy csak 12 év együttélés után, 1859-ben házasodtak össze.

1851-ben Velencében mutatták be művészetének kiemelkedő alkotását, a Rigolettót. Victor Hugo A király mulat című színdarabja alapján készült opera szövegkönyvét többször meg kellett változtatni, hogy megfeleljen a cenzoroknak és Verdi többször is fel akarta adni. A Rigolettóval Verdi felállította saját elképzelését a zenés drámáról és ezzel merészen hátat fordított az akkori olasz operai hagyományoknak. A finálékat rövid, csattanó poénok helyettesítették a felvonások végén, a szólók egy része duett-láncolatokként kapott helyet a darabban. Maguk a duett-láncok pedig a lélektani szituációk folytonos változatosságával új területei lettek a drámai jellemrajznak. Ez vezet később az olyan művészi magaslatokhoz, mint a Traviata nagy Violetta-Germont kettőse. A Rigolettót 1853-ban két másik nagy sikerű alkotása A trubadúr és a Traviata követte. Utóbbi Alexandre Dumas Kaméliás hölgy című drámája alapján készült.

1855 és 1867 között Verdi sorra írta a remekműveket: 1859-ben az Álarcosbált, 1861-ben A végzet hatalmát, majd 1867-ben a Don Carlost. Közben több operájának elkészítette az átiratát is: 1862-ben a Macbethet, 1857-ben a Stiffeliot és még ugyanabban az évben A trubadúrt írta át, utóbbit Le trouvère címmel francia operává alakította.

Nagyoperája, az Aida, a széles körben elterjedt nézettel szemben nem a Szuezi-csatorna megnyitójára készült. Egyiptom uralkodója az új operaház megnyitójára rendelt egy darabot Verditől, de ő ezt visszautasította, így a nyitóelőadás 1869 novemberében a Rigoletto volt. Később a szervezők újra megkeresték Verdit, most már kifejezetten operát kérve, de a mester megint nemet mondott. Figyelmeztették, hogy akkor Charles Gounod-t kérik fel, majd mikor végül azzal fenyegették, hogy Richard Wagnert bízzák meg, Verdi aláírta a szerződést.

Az Aidát 1871. december 24-én hatalmas sikerrel mutatták be Kairóban, a távol levő Verdit azonnal ki is tüntették.

[szerkesztés] Öregkor

Az Aida után Verdi hosszú időre visszavonult. 16 éves csendes időszaka alatt a Requiemen kívül csak kisebb műveket alkotott, illetve néhány korábbi operáját dolgozta át.

Egy Requiem tételt még 1869-ben, Rossini halálára írt. Verdi úgy tervezte, hogy a mű minden tételét más olasz zeneszerző írja. A Requiem elkészült, de Verdi életében nem mutatták be. Később átdolgozta és felhasználta a "Libera Me" részt, amit ő komponált, az Alessandro Manzoni emlékre írt teljes Requiemében, amit 1874-ben mutattak be.

1887-ben írt újra operát, a Shakespeare színdarabja alapján készült Otellót. Ennek zenéje "folyamatos", nehezen osztható tételekre és felvonásokra és bár ez is mesterien hangszerelt, hiányzik belőle a csillogó dallamosság, ami korábban annyira jellemző volt Verdire. Utolsó műve a Falstaff vígopera, újra egy Shakerspeare-i történet, A windsori víg nők megzenésítése és a librettót is ugyanaz az Arrigo Boito írta, aki az Otellóét is.

Bár Verdi az Ottelo íráskor már 74 éves, zenei nyelvének, művészetének minden eddigit felülmúló kiteljesedése volt ez az időszak. Utolsó éveiben csodálatosan összegezte nemcsak saját életművét, de az olasz zeneművészet háromszáz esztendejét is. Munkáival mindvégig az emberi énekhang elsőbbségét hirdette a hangszerrel, a zenekarral szemben.

1901. január 27-én halt meg. Temetésekor egy percre megállt az élet Olaszországban, becsuktak az üzletek, megálltak a vonatok. Itália ezzel nem csak a nagyszerű zeneszerző, de a hazafi előtt is fejet hajtott, aki egész életében az egységes, szabad Olaszország megteremtésén fáradozott.

[szerkesztés] Verdi szerepe a politikában

A Szabadság-kórus Messze szállj el - arany szárnyra kelve, Messzi tájakra - gondolat - repülj el; Régen látott hazámba kerülj el, Híven vár rád az otthoni táj! Üdvözöld várunk száz ősi tornyát, Nézz le vágyón az egykor virágzó völgybe Szép hazámba repítsen a honvágy, Ó, az emlék - hogy kínoz, hogy fáj! Bölcsek lantja a fűzfának ágán, Ó, miért lett oly néma a húrja? Égi hangja ma áradjon újra, Mondja el, hogy mily szép volt a múlt! Keljen életre mindenki száján, Szörnyű gyászunkat sírja az ének; Zengje-zúgja a sorsát a népnek, Tán a szívünkben új lángot gyújt! Fényes, új lángot gyújt!

Az 1815-ös Bécsi Kongresszus döntésének eredményeképpen Itália újra tartományokra szakadt. Az észak-keleti részek (Lombardia és Velence) és Közép-Itália Habsburg, a Pápai Állam és a nápolyi királyság pedig francia fennhatóság alá kerültek. A lombardok, de különösen a milánóiak minden lehetőséget megragadtak elégedetlenségük kifejezésére, habár eleinte ezt csak közvetett formában tehették meg.

Ilyen körülmények között mutatták be a Nabuccót, ami mondanivalójával belopta magát az olaszok szívébe. A "Szabadság-kórus", a hazájukról álmodó rabszolgák dala igazi sláger lett, Milánóban az utcákon is énekelték. Felmerült, hogy az első sora után olaszul Va' Pensiero-nak nevezett dal legyen az olasz himnusz. Hasonlóan hazafias műve volt a Lombardok, az Ernani és A legnanói csata is.

A Viktor Emánuel királlyá választásáért és Itália újraegyesítéséért küzdők jelszava Viva VERDI lett. Ez a Vittorio Emanuele Re D'Italia (Viktor Emánuel, Olaszország királya) kifejezés első betűinek összeolvasása. Így az elnyomás alatt is bátran éltethették királyukat. Verdi tudott erről és nem volt kifogása, ő is támogatta az egyesítést, Garibaldi híve volt. Saját pénzén fegyvereket vásárolt, mellyel az egységes olasz államért folytatott harcot támogatta. Aktív politikai szerepet is vállalt, 1859-ben Busseto választotta parlamenti képviselőjévé, majd 1874-ben a már egységes Olaszországban szenátori rangra emelkedett.

Verdi a szegényeket és elesetteket is aktívan támogatta. Hatalmas birtokain, melyeket műveinek jövedelméből vett, a nincsteleneknek adott munkát. Birtokát mintagazdasággá fejlesztette, és a parasztokat arra tanította hogyan kell termővé tenni a nehezen műveltető köves földet. Kórházakat is alapított és végrendeletében rokkant zenészekre hagyta vagyonát.

Egész életművel aktív részt vállalt nemzete polgári átalakulásáért folytatott küzdelmében.

[szerkesztés] Zenei stílusa

Verdi munkájára Rossini, Bellini, Meyerbeer, de leginkább Donizetti és Saverio Mercadante volt hatással. Az Otello és az Aida kivételével Wagner hatása nem érződik művein. Bár Gounod-t - akit kortársai a legnagyobb élő zeneszerzőnek tartottak - tisztelte, igyekezett nem eltanulni stílusát.

Tenor áriáiban csak ritkán használt magas C-t, mert szerinte a hang közönség előtti éneklésének lehetősége megzavarja az előadót a magas C előtti és utáni részeknél. Ennek ellenére írt magas C-t Dupreznek a Jeruzsálemben és Tamberlicknek A végzet hatalma eredeti változatában.

Bár gazdagon hangszerelte műveit, Verdi inkább a dallamra, a zenei kifejezés leghatásosabb eszközére helyezte a hangsúlyt. Sok tételében, különösen az áriákban, az egész zenekar egy dallamot játszik, mintha csak egyetlen hatalmas hangszer szólna. Kritikusai szerint szakképzetlensége miatt nem fordított elég figyelmet a komponálás technikai részleteire. Ezt Verdi is elismerte: „Az összes zeneszerző közül én vagyok a legkevésbé képzett.”, majd hozzátette „Ezt a legkomolyabban gondolom, de képzettség alatt nem a zene ismeretét értem.”

Mindezek ellenére hiba lenne feltételezni, hogy Verdi nem volt tisztában a zenekari hangzás kifejező erejével vagy hogy ezt nem használta volna ki. Mi több, az összhangzat és az ellenpont fejlesztése jellemző rá: például Monterone jelenetében, a Rigolettóban a vonósok gyors, mélyülő skálázása fokozza a feszültséget vagy szintén a Rigolettóban hatásosan ábrázolja a közelgő vihar baljós hangját, ahogy a színfalak mögött a kórus hat, egymáshoz kapcsolódó hangot zümmög. Verdi újításai annyira jellemzőek rá, hogy más zeneszerzők nem is használják.

Verdi volt az első zeneszerző, aki nagy hangsúlyt fektetett a cselekményre. Tisztában volt vele, hogy erőssége az érzelmek kifejezése, ezért együtt dolgozott szövegíróival és minden felesleges részletet, nélkülözhető szereplőt kihúzatott a szövegkönyvből, csak az érzelemdús karakterek és drámai jelenetek maradhattak.

[szerkesztés] Művei

[szerkesztés] Operák

• Oberto - 1839
• Pünkösdi királyság - 1840
• Nabucco - 1842
• Lombardok - 1843
• Ernani - 1844
• A két Foscari - 1844
• Giovanna d'Arco - 1845
• Alzira - 1845
• Attila - 1846
• Macbeth - 1847
• A haramiák - 1847
• Jeruzsálem - 1847 (a Lombardok átirata)
• A kalóz - 1848
• Legnanói csata - 1849
• Luisa Miller - 1849
• Stiffelio - 1850
• Rigoletto - 1851
• A trubadúr - 1853
• Traviata - 1853
• Szicíliai vecsernye - 1855
• Le trouvère - 1857 - (A trubadúr átirata, balettal kiegészítve)
• Simone Boccanegra - 1857
• Aroldo - 1857 (a Stiffelio átirata)
• Az álarcosbál - 1859
• A végzet hatalma - 1862
• Don Carlos - 1867
• Aida - 1871
• Don Carlo - 1872 - (a Don Carlos átirata, több átirat is készült ilyen néven)
• Otello - 1887
• Falstaff - 1893

[szerkesztés] Egyházi művek

• Requiem
• Rossini mise
• Pater Noster - 1873
• Ave Maria 1880 - vonósokra és szoprán énekre
• Quattro Pezzi Sacri - 1898

1. Ave Maria - vegyeskórusra

2. Stabat Mater - vegyeskórusra

3. Laudi alla Vergine Maria - női kórusra

4. Te Deum - kettős kórusra és zenekarra

[szerkesztés] Egyéb művek

• Suona la tromba - 1848 - hazafias dal
• Inno delle Nazioni - 1862
• E-moll vonósnégyes - 1873
• 19 dal

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Giuseppe Verdi hivatalos honlap
• Verdi művek gramofonfelvételei
• Dr. Bánhidi Lászlóné: Klasszikusok mindenkinek
• Papp Márta: A Verdi-operák formavilágáról (Muzsika) 1. rész, 2. rész
• Opera librettók
• Verdi operabemutatóinak dátuma, helye
• Operas by Giuseppe Verdi MP3 (English)