Forrás (átalakulás)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk a folyadékok gázzá alakulásáról szól. További jelentéséhez lásd: Forrás.

A forrás a folyadékok gyors átalakulása gázzá (gőzzé). Ez jellemzően akkor jön létre, ha a folyadékot olyan hőmérsékletre melegítjük, amikor a gőz nyomása nagyobb a külső nyomásnál, ekkor az anyag belsejében gőzfázis keletkezik, és a gőz buborék formájában távozik, ezt a (nyomástól függő) hőmérsékletet nevezzük forráspontnak. A folyadék akkor is forrásba jön, ha a külső nyomást csökkentjük le elegendő mértékben például egy vákuumpumpával. Azt az energiát, mely egységnyi tömegű anyag elforralásához szükséges forráshőnek nevezzük.

A párolgás más jelenség, ott csak a folyadék felszínén keletkezik gőz. A forráspont egy adott nyomáson állandó, a rendszer (folyadék + gőztér) nyomásának növelésével a forráspont is megemelkedik, a nyomást csökkentve a forráspont is lecsökken. A folyadék a forráspont fölé addig nem hevíthető, amíg teljes anyagában gőzzé nem alakul. A folyadékok forráspontját általában normál légköri nyomásra vonatkoztatva (101 325 Pa = 1 atm) publikálják.

A forrásban lévő víz hőmérséklete normál légköri nyomáson 100 °C.

A vegytiszta víz egyik tulajdonsága, hogy óvatosan melegítve a víz túlhevíthető. Ebben az állapotában nagyon instabil. Egy beeső porszem, vagy rázás hatására a víz robbanásszerűen gőzzé alakul. Ez a jelenség sokszor okozott kazánrobbanást, de ezt használják ki a buborékkamrákban is részecskék észlelésére.

Forráspontok és forráshők normál légköri nyomáson:

[szerkesztés] Forrás

A táblázat az angol wikipédiából, a forráshők a négyjegű függvénytáblázatból (Tankönyvkiadó, 1990).