Erdősi Imre

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Erdősi Imre, eredeti nevén Poleszni Imre (Nyitra, 1814. november 4. – Nyitra, 1890. február 9.) piarista szerzetes, pedagógus, az 1848–49-es szabadságharcban tábori lelkész.

Polgári családba született. Tanulmányait a nyitrai és a lévai piarista kollégiumban végezte, majd 1832-ben belépett a piarista rendbe. 1840-ben pappá szentelték és a selmecbányai piarista iskolában kezdett tanítani. 1849 elején, mikor Görgei Artúr feldunai hadteste a bányavárosok közelében harcolt, megismerkedett Guyon Richárd ezredessel. A hadtest elvonulásakor önként jelentkezett szolgálatra és ettől kezdve a szabadságharc végéig tábori lelkészként szolgált a honvédségben. A szabadságharc magyar hadseregében a tábori lelkészek nem kaptak katonai rangot, de az ütközetekben részt kellett venniük. Feladatuk a harcolók buzdítása, a sebesültek vigasztalása és ápolása volt, de sok esetben jelentős szerepük volt egy-egy ütközet sikeres megvívásában is.

A február 5-ei branyiszkói ütközet nem csak Guyon Richárd, hanem Erdősi Imre nevét is országosan ismertté tette. A 33. zászlóalj élén több rohamot vezetett a hágót védő császári csapatok ellen és a siker jelentős részben az ő érdeme is volt. Kortársai az ütközet után a „branyiszkói hős pap”, vagy a „magyar Kapisztrán” néven is emlegették. A győztes ütközet még jobban elmélyítette a barátságot Erdősi és Guyon között, így mikor Guyon a komáromi várban, majd a délvidéken kapott új beosztást, Erdősi mindvégig követte.

A világosi fegyverletétel után házi őrizetbe helyezték és rövid időre eltiltották a tanítástól. Magyarosított családneve helyett 1867-ig eredeti nevét kellett használnia. 1850-ben Nagykárolyban kezdett ismét tanítani. A következő évben Temesváron, majd Kolozsváron, 1854 és 1857 között ismét szülővárosa piarista gimnáziumában tanított. 1861 és 1878 között a kecskeméti piarista rendház főnöke, ezután 1888-ig a Budapesten a piarista rend kormánytanácsosa volt. 1888-ban, röviddel halála előtt visszaköltözött szülővárosába.