Csengery Antal

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Csengery Antal (Nagyvárad, 1822. június 2. - Budapest, 1880. július 13.) a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke, a magyar földhitelintézet igazgatója, országgyűlési képviselő

[szerkesztés] Élete

Csengery Antal ügyvéd, jeles jogtudós és Gerhard Terézia fia volt. Atyja gondos nevelésben részesítette; iskolai tanulmányait szülővárosában (1840.) és Debrecenben végezte 1842-ben, mert a nagyváradi akadémiát oda kellett hagynia, a követválasztási mozgalmakban való élénk részvétele miatt. Egy pár évet megyei gyakorlaton töltött Bihar megye hires követe és első alispánja, Beöthy Ödön mellett; itt áttanulmányozta a megyei közigazgatás minden ágát; ő irta a fontosabb kérdésekben ama hires körleveleket, melyek a Pesti Hirlapban megjelenvén, az ellenzéki megyékben oly nagy hatást tettek. Az 1843–1844. éveket Pozsonyban töltötte mint jurátus s ez utóbbi évben letette az ügyvédi vizsgálatot is. Az 1843. országgyűlés alatt a tudósítások egy részét ő irta a Pesti Hirlapba az első szerkesztő Kossuth Lajos alatt; 1844-ben, midőn a lap szerkesztése Szalay Lászlóra szállott, egy maga vette át az országgyűlési tudósítások szerkesztését. Alapos ismeretei, európaias műveltsége, kitünő stilusa, szilárd jelleme magokra vonták Eötvös József és Szalay figyelmét, kiknek társaságában 1845-ben Olaszországot bejárta. A magyar ellenzék közlönye 1844. júliusa óta a Pesti Hirlap volt, melynek Csengery az országgyűlés után rendes dolgozótársa lett, 1845. júliusától fogva pedig főszerkesztője egész 1848 végeig; május 16-tól Kemény Zsigmondot vette szerkesztőtársúl. Folyvást dolgozott a lap minden rovatába, stil tekintetében is törekedett a lapnak bizonyos egyöntetűséget, csínt és szabatosságot adni, kiküszöbölve azt a rhetori dagályt, a mely azelőtt politikai irodalmunkat jellemzé. Irt ujdonságot, irodalmi értesítőt, szini kritikát, külföldet, olykor megyei tudósítást Pest megyéből, azonban irt számos nagyobb cikket is; az átalakulás formái, a rendezési ügyek mellett, leginkább nemzetgazdasági kérdéseket tárgyalt, de majd mindig névtelenűl. Az 1848-iki mozgalmak győzelemre segítették a Pesti Hirlap törekvéseit. Kossuth is elfogadta e lap tanait, melyek az 1848. törvényekben oly határozott kifejezést nyertek. Csengery március 17-től lapját napilappá változtatta át (azelőtt a magyar politikai lapok legfeljebb négyszer jelentek meg hetenként) és egyszersmind a kormánypárt, a Batthyány-kormány közlönyévé avatta, s épen oly eréllyel küzdött a bécsi reactio cselszövényei, mint a pesti demagógia kicsapongásai ellen; ekkor is névtelenül irt. Az év végén lemondott a lap szerkesztéséről és Debrecenbe követte a kormányt. Itt Szemere Bertalan miniszterelnöksége alatt, mint miniszteri tanácsos 1849. május 9-től fogva, leginkább a codificatióval foglalkozott. 1849. augusztusában Aradon vált meg a kormánytól s báró Keménnyel együtt egy darabig Szatmár megyében rejtőzött. Majd az év vége felé Pestre jött, s hol történeti, hol természettudományi tanulmányokkal foglalkozott és az irodalomnak élt. A növénytanban Brassai, a vegytanban Nendtvich, a földtanban Kovács Gyula voltak tanítói; részt vett dr. Entz Ferenc kertészeti oktatásaiban is. 1852-től fogva a Szőnyi-féle nevelőintézetben leckéket adott a világtörténetből és 1855-től a pesti protestáns teológiai intézetben a növénytant adta elő. Kedvenc tudományáról, a történelemről sem feledkezve meg, azzal is mint a politika egyik elgfőbb segédtudományával, alaposan foglalkozott. 1860. november 15. Bihar megye tiszti ügyésszé választotta. Mint publicista a sajtóviszonyok miatt egész 1861-ig nem sokat dolgzott, annál nagyobb működést fejtett ki a társadalmi téren. 1850–1880-ig alig volt Magyarországon nevezetesebb közművelődési vagy anyagi emelkedést célzó intézet vagy egyesület, melynek megindításában, tervezetében vagy reformálásában lényeges részt ne vett volna. A Magyar Tudományos Akadémia (melynek 1847. december 29. óta levelező tagja volt), Gazdasági Egyesület (1857. november 16. óta választott tagja) és Magyar földhitelintézet különösen sokat köszönnek buzgóságának. Az akadémia 1858. december 15. rendes taggá s jegyzőjévé választotta; itt befolyt az ügyrend ujra dolgozásába, az ügyvitelt szabályozta, több állandó bizottságot szervezett s hirlapi cikkeivel folyvást élesztette az akadémia iránti részvétet. 1867-ben az akadémia alapszabályainak átdolgozása, pénzügyeinek rendezése az ő indítványa szerint történt, miért előbb igazgató-tagnak, majd 1871-ben másodelnöknek választatott; a könyvkiadó bizottságnak kezdemnyezője, eleitől fogva (1875. január 28.) elnöke volt, s később a történeti bizottságnak is; ő figyelmeztette először az akadémiát 1876-ban, hogy a történelem terén egyelőre hagyjon fel az adatgyűjtéssel és fogjon a rendszeres feldolgozáshoz. A törétnelmi társulatnak alapításától fogva (1867. június 13.) választmányi tagja volt. 1858-ban Lónyay Menyhérttel együtt szerkesztette a magyar gazdasági egyesület emlékiratát a kormányhoz, a magyar földbirtoki hitel állásáról. Midőn a földbirtokosok 1862-ben az emlékirat alapján a magyar földhitelintézet alapítására mentek át, Csengery benne volt azon négy tagú bizottságban, mely a hitelintézet alapszabályait, ügyrendi és kezelési utasításait kidolgozta. Az intézet létrejöttével titkárrá s később egyik igazgatójává választatott. Eötvös felhivására ő dolgozta ki a pesti iparegyesület helyett egy országos iparegyesület tervét, kapcsolatban az iparmúzeummal, s országos címmel biztosítva magyar jellegét. 1861-ben Bihar megye bihari választókerülete küldötte a képviselőházba, hol a fölirat mellett szavazott, és beszédében a Bach kormány alatti sajtóviszonyokat rajzolta. 1865-ben ujra a bihari kerület, 1868–1878-ban a nagykanizsai választókerület választotta képviselőjévé. Deák Ferencen és Andrássy Gyulán kivül senkinek sem volt több része Magyarországnak az örökös tartományokkal kötött kiegyezkedésében, mint Csengerynek. A kegyezkedés formulázására az országgyűlés Deákot és Csengeryt bízta meg, később ezen szerkezet iktattatott be a magyar Corpus juris-ba mint 1867. 12. törvénycikk. Tagja volt e mellett minden fontosabb bizottságnak, s mint Deáknak oly barátja, ki reá legnagyobb befolyást gyakorolt, a nevezetesebb törvényjavaslatok megállapításában, átdlgozásában vagy módosításában lényeges része volt. Kiváló szerepet játszott különösen azon országos bizottságban, mely az 1867. 12. törvénycikk értelmében a közöseknek ismert államügyek terhére nézve az arányt megállapította Magyarország és Ausztria között. Az első delegatio ülésein kiválóbb állást foglalt el; Deák nem lévén jelen, Csengery volt a Deák-párt vezére. Ő formulázta azt a nyilatkozatot is, a melylyel Grivicsichnek oly nagy felindulást keltett föllépését a hadügyminiszter desavouálta. A Horvát- és Magyarország közötti kiegyezés szintén az ő közvetítő javaslatai alapján létesült. Tanácsadólag folyt be továbbá az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződés (1867. 17. törvénycikk) megkötésére; ez egyezmény azon alapon jött létre, melyet Csengery 1848 előtt fölállított. Az országgyűlési pénzügyi bizottságnak kezdettől fogva tagja és sokáig elnöke volt. Ő formulázta a budgettörvényeket, részt vett az adótörvények megalapításában és számos módosítást vitt azokon keresztül. A költségvetések tárgyalásánál is sok reformot indítványozott, s mind itt, mind a vasúti engedményeknél számos megtakarítást eszközölt. Ő formulázta a függő adósságok ellenőrzéséről szóló törvényeket, átalakította a közös nyugdíjakról s a kisajátításról szóló törvényeket, a népiskolai közoktatásról szóló törvényeket pedig számos módosításával egészen ujjá alakította. Mindent elkövetett, hogy az államháztartásban rend hozassék be. Többek között indítványozta, formulázta s keresztül vitte az állami legfőbb számszék felállítását. A jegybankügyi bizottságban is részt vett, s formulázta az enquete kérdő pontjait és a bizottság jelentését az országgyűléshez. Deákkal és Ghyczyvel átdolgozta az uj községi törvényt, melyhez ő adott legtöbb módosítványt. Mint pestvárosi képviselőnek nagy része volt abban, a mi Pesten a közoktatás emelése körül történt; elnöke volt a városi pénzügyi és polgári iskolai bizottságnak. A polgári iskolák eszméjét ő vitte be az iskolai törvénybe, s ő eszközölte főleg Pesten több ilyen iskol létrejöttét. Buda és Pest egyesítésén törekedve, fő tényező volt, hogy ez a főváros rendezéséről szóló törvényjavaslatba fölvétessék. 1875-ben a Deák- és Tisza-párt közti fusióban élénk részt vett, s egész őszinteséggel csatlakozott a szabadelvű-párthoz, melyhez mindvégig hű maradt. Élete utolsó két évében elkezdett betegeskedni; tüdőbaja mind súlyosabbá vált; 1879. őszén visszavonult a közügyektől. A városligeti nyaralójában halt meg. A Magyar Tudományos Akadémiában Gyulai Pál tartott fölötte emlékbeszédet az 1881. május 22. közülésen. 1860. július 15. a Kisfaludy-társaság is tagjává választotta s 1864. július 27. elnökévé tette a pénz- és gazdasági ügyei vitelére akkor szervezett állandó bizottságnak; a társaságból azonban 1866. február 28. kilépett.

[szerkesztés] Munkái

1. Magyar szónokok és státusférfiak. Pest, 1851. (Kemény Zsigmonddal együtt; Cs. a következő jellemrajzokat irta: Beőthy Ödön, Szemere Bertalan, Szentkirályi Móricz, B. Etövös József, Gróf Dessewffy Aurél, Szalay László. Ism. P. Napló 351–363. sz. Németűl Ungarns Redner. Leipzig, 1852. A munka folytatása a csekély kelendőség miatt abban maradt, bár Cs a II. kötet számára Kosuth jellemrajzát és Szemere Bertalan terjedelmes életrajzát befejezte.)

2. Macaulay, Anglia története II-ik Jakab trónralépte óta. U. ott, 1853–54. (I. II. kötete. Ism. P. Napló 1852. 765–66. 1853. 879–82. sz. 1119–21. 1125. sz.; 2. kiadás a m. t. akadémia könyvkiadó-vállalatában. Bpest, 1874. E fordítás e kor legjobb prózai műfordítmánya s a magyar történeti stil fejlődésére is befolyást gyakorolt; a többi négy kötetet Zichy Antal fordításában adta ki a m. t. akadémia.)

3. Vegytani képek a közéletből. Johnston nyomán. U. ott, 1857. Két kötet. (Ism. M. Posta 11. sz. Salamon F.)

4. Történeti tanulmányok. U. ott, 1857. (Ism. P. Napló 6. sz. Salamon F.)

5. Beszéde bihari választóihoz. U. ott. 1861.

6. Az országos m. gazdasági egyesület emlékirata a magyarországi vasutak ügyében. U. ott. 1862. (Mely először alapította meg a magyar vasuthálózatot.)

7. A magyar földhitelintézet ügyében. U. ott, 1866.

8. A Népbank s ezzel összekötött takarékpénztár terve. U. ott. 1867.

9. Csengery Antal összegyűjtött munkái. Bpest, 1870–74. Három kötet. I. II. Történeti tanulmányok és jellemrajzok. Ism. Századok 1870. Bud. Szemle VI. 1874. III. Történetirók és a történetirás.)

10. Csengery Antal választóihoz. Pest, 1872.

11. A nagy-kanizsai kerület választóihoz. Bpest, 1875.

12. Emlékbeszéd Deák Ferencz felett. U. ott, 1877. (és Olcsó Könyvtár 227. sz. 1880. Deák Ferencz emlékezete cz.; dr. Heinrich Gusztáv, veje, németre lefordította. Lipcse, 1877.)

13. Az akadémiák, különösen a magyar tudományos akadémia. U. ott, 1878. (Németűl az Ungar. Revueben.)

14. A nagykanizsai kerület választóihoz. U. ott, 1878.

15. A jogi- és államtudományok tanítása ügyében. U. ott, 1879.

16. A közoktatás és közművelődés némely főbb kérdéseiről. U. ott, 1880. (Olcsó Könyvtár 101.)

17. Csengery Antal összegyűjtött munkái. U. ott, 1884. Öt kötet. (Kiadta fia, Cs. Loránt. Életrajzi adalékokkal. Ism. P. Napló 1883. 346. sz. Egyetértés 357.)

Arany Jánossal folytatott levelezéséből 11 levél Arany János Hátrahagyott iratai és levelezése IV. kötetében. Pest, 1889.

Szerkesztette a Pesti Hirlapot 1845. júl. 1-től 1848. decz. 31-ig. A Magyar Nép Könyvét 1854–56. (br. Kemény Zsigmonddal együtt), szerkesztette és kaidta a Budapesti Szemlét 1857–1869. I. folyam 21 kötet, uj folyam 15 kötet; 1865–66-ban gróf Lónyay Menyhérttel együtt; a M. Tudom. Akadémia philosophia-, törvény- és történettudományi osztályok Közlönyét 1860–66. öt kötet és az akadémia Jegyzőkönyveit 1863–66. négy kötet. Kiadta Papp Endre hátrahagyott munkáit br. Kemény Zsigmonddal (Pest, 1852.); és az Ujabb Nemzeti Könyvtárnak (hat kötet, Pest. 1852–53.) egyik kiadója volt.

Országgyűlési beszédeinek egy része megjelent összegyűjtött Munkái IV. kötetében.

Kéziratban maradtak: A közösügyi költségekből az 1867. XII. t.-cz. szerint Magyarországra eső hányad és az államadóssági egyezmény fölött folyt alkudozások naplója 1867. Az 1868. XXX. t.-cz. (horvát kiegyezés) története 1868. Levelek az első delegatióból 1868. Kisebb feljegyzések 1867–68. A fusio történetéhez 1875. Levele 1847-ből br. Wesselényi Miklóshoz a görcsöni levéltárban (tört. Lapok I. 1874. 3. sz.)

Arcképe kőnyomatban megjelent 1871-ben a Légrády-testvéreknél Pesten és fénynyomatban (Heliogravure) Bécsben Angerernél, mely összegyűjtött munkái (1884.) mellett van.

Cikkei a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Vierteljahrschrift aus und für Ungarn (Leipzig, 1843. Die Militärerhaltung Ungarns), Pesti Hirlap (1845. 1846. és 1847. 419. 425. 430. 462. 857. sat. sz. Városi ügy; 471–74. sz. A községek rendezése; 511. 512. 516. sz. Esküdtszékek; 517. 518. 520. 521. 523. sz. Nevezetesb irók, Thiers, Tocqueville sat. nézetei a központosításról; 519. sz. Tized; 636. 638. sz. Találmányi jog biztosítása; 625. 641. sz. Fiume mikép tartozik Magyarországhoz; 660. 722. sat sz. Vámügy; 731. 781. 783. 922. sz. Dohánymonopolium; 874. sz. Adatok kir. városaink multját illetőleg és 540. 546. sat. sz. Az ausztriai birodalom kereskedési viszonyainak ismertetése különös tekintettel Magyarországra); Életképek (1847. II. Szalay László életrajza), M. Emléklapok (1850), M. Irók Füzetei (1850.); Pesti Napló (1851. 293. 294. sz. Appert munkájának birálata a börtönökről; 295. 296. 342. 365. 371. szinbirálatok; 323–327. 329. sz. Anglia közigazgatásáról több czikk; 393–396. sz. A közigazgatásról; 400–402. 404. sz. A hadszabályzatról; 1853–55. A hitelintézetekről, Angol nevelési rendszer; midőn a keleti kérdés fölmerült a keleti, főleg a mohamedán polgárisodásról tanulmányok; 1855–56: nehány czikk a Mezei Gazdaság Könyvéről, A történetirásról, Lamartine, Ranke, Teleki József, Hunyadiak kora ism., Csehország történetirója és története, Thierry Amadé: Atilla fiai és utódai ism., Ampere: Róma története ism. és akadémiai tudósítások. 1860-ban mint a P. Napló fődolgozótársa nagy erélylyel védte az 1848-iki alapot, szemben az októberi diplomával s küzdött az ó-conservativ áramlat ellen, miért párbajt is vivott Török Jánossal, az ellenpárt egyik főhirlapirójával. Czikkei nagy részt -Ç- jegy alatt jelentek meg; 1862–65-ben a Schmerling-kormányt ostromolta, czikkeit részint jegy nélkül, részint az említett jegygyel Bécsi dolgok czíme alatt irta); Szilágyi Virgil Értesítője (1852. Szinbirálatok); Divatcsarnok (1853–54. Könyvismertetések); Szépirodalmi lapok (1853. tárcza, szinház); Délibáb (1853–54. Aesth. czikkek), A M. Nép Könyve (1854–56. Vegytani képek); M. Nép Könyvtára (1854. Népszerű világtörténet); Budapesti Hirlap (1855. 669. sz. Eötvösnek A XIX. század uralkodó eszméi cz. könyvének imsertetése; 758–769. sz. a magyar mythologia kérdését fejtegette, tekintettel Ipolyi munkájára); M. Tudom. Akadémia Évkönyvei (IX. 1857. Az altaji népek ősvallása, tekintettel a magyar ősvallásra), M. Akad. Értesítő (1858–59.); Budapesti Szemle (1858. Képek az emberi mivelődés történetéből. I. China és India. II. Egyiptom: a) Az irás története s különösen a hyerogliphák. b) Egyiptom vallása és tudománya. Nyugat-Ázsia őstörténetei az ékiratok világánál; 1859. A Scythák nemzetisége, akadémiai előadás. 1861. Rembrandt, Planche után; 1869. Adatok Szemere Bertalan életrajzához; 1878. Deák békekövetsége Windischgraetznél; 1879. A jogi és államtudományok tanítása ügyében; 1880. Nehány szó a szakoktatásról; 1883. Adalék Kossuth jellemzéséhez; 1887. Deák és Beust találkozása; könyvismertetések és tudósítások az akadémia üléseiről); Gazdasági Lapok (1859. Emlékirat a hitelintézet ügyében); Nemzeti nőnevelés (1879.) Az Ujabbkori Ismeretek Tárába és a Jelenkor cz. folytatásába (1850–55.) több czikket irt névtelenűl, u. m. Bajorország (ujabb története), Beöthy Ödön, Benkő Dániel, Brougham, Cabale, Charta (a franczia alkotmánylevelek története 1789–1848), Csatornák, Cormenin, Dessewffy Aurel, Diplomatia, Disraeli, Dohánymonopolium, Domaine-ok, Dumas Sándor, Duschek Ferencz, Egyenes adók; Élelmezés és szállásolás Magyarországon (A hadi adó története), Felsőház (történeti és politikai szempontból), Felségsértés, Fiume és tengermelléke, fiumei kikötő (Fiume történetével és azon kérdés fejtegetésével: Magyar- vagy Horvátországhoz tartozik-e?), Gans Eduard, Gazdasági egyesület (története), Gentz Fridrik, Guizot (életrajza és munkái ismertetése), Gyorsirás története, Házi adó (története Magyarországon), Hegel, Henszlmann Imre, Hitelintézet (története), Horvátország (története), Hugo Victor (élet- és jellemrajza), Hunfalvy Pál és János, Illyrismus (története), Irinyi József és János, Jókai és Jókainé, Korizmics László, Kovács Gyula, Lónyay Menyhért, Morócz István és Trefort Ágoston. Az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt 1859-től.