Átrium

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az átrium (latinul atrium) az építészetben belső, zárt udvart jelent.

Tartalomjegyzék

1 Az ókori római lakóházban
- 1.1 A tablinum
2 Az ókeresztény építészetben
3 A mai építészetben

[szerkesztés] Az ókori római lakóházban

Az átrium a régi római ház főrésze volt: négyszögű udvar, ahonnan a lakószobák ajtai nyíltak. Világosságát a tető négyszögü nyílásán (impluvium) át kapta. A tető megtámasztására rendszerint négy oszlop szolgált. Az impluviumnak a padozatban megfelelt egy mélyedés (compluvium), ahol a beesett viz összegyűlt. Eredetileg a családi élet központja az átriumban volt. Itt állt a házastársak ágya, a szekrény az ősök képeivel, a pénzes láda, valalmint a tűzhely, amelynek a füstje az impluviumon át távozott. Innen kapta az átrium a füsttől «fekete» (ater) helyiség nevét. Midőn a családi élet később a háznak beljebb fekvő részébe, a peristyliumba vonult, az átrium a vendégek és a látogatók fogadására szolgált. Válószinűleg azért, mert a polgári lakóház berendezéséhez hasonló építészeti formával birtak, átrium volt a neve bizonyos középületeknek is. Az Atrium Vestae nevű épületben a Vestaszűzek laktak, az Atrium Libertatis pedig a cenzorok hivatalos helyisége volt, később Asinius Pollio az első nyilvános könyvtárat rendezte be benne.

Vitruvius öt fajta átriumról ír: a tuscanicum mennyezete alátámasztás nélküli a tető felé lejtő; a tetrastilum négy oszloppal alátámasztott; a corinthiacum több oszloppal altámasztott; a tetudinatum compluvium nélküli, zárt mennyezetes; végül a displuviatum kifelé lejtő tetővel megoldott átrium.

[szerkesztés] A tablinum

Az atrium belső részén helyezkedett el a tablinum, a lakóház étkezőhelyisége, amely egyben a családfő tartózkodási helye és dolgozószobája is volt. Általában egy eltávolítható, fából készült fal választotta el a mögötte lévő kerttől.

[szerkesztés] Az ókeresztény építészetben

Az ókeresztény építészet átriuma egy, a bazilikák főhomlokzata elé épített négyszögletes, a belső oldalakon oszlopcsarnokkal ellátott udvar volt, rendszerint kúttal a közepén. Itt tartózkodtak a vezeklők; különben azilumul is szolgált.