Poncius Pilátus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Poncius Pilátus (Pontius Pilatus) Kr. u. 26. és 36. közt Tiberius császár procuratori rangú helytartója volt Iudaea provinciában. Személye elsősorban a Biblia újszövetségi részének elbeszéléseiből ismert. Ő ítélte halálra a Názáreti Jézust.

Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 Ókori történetírók 1.2 Pilátus az evangéliumokban 2 Régészeti adatok 3 Legendák 4 Pilátus a művészetekben 5 Pilátussal kapcsolatos szólások 6 Külső hivatkozások 7 Források

[szerkesztés] Élete

Pilátus ötödik helytartóként került Iudaeába, Tiberius császár küldte Kr. u. 26-ban Palesztinába. Közvetlen hivatali felettese a syriai legatus volt. Rezidenciája Caesarea Maritimában, a tengerparton volt. Mielőtt Iudaeába került, Pilátus életéről nem sokat tudunk.

[szerkesztés] Ókori történetírók

Az ókori feljegyzések Pilátust rossz politikusnak ábrázolják, aki gyakran megsértette a zsidó nép érzéseit.

1. Josephus Flavius több alkalommal emlékezik meg Pilátusról:
   • Mikor Iudaeába került helytartónak, a római csapatok Jeruzsálembe vonulásakor az Antonius vár előtt a templomtéren felállíttatta hadijelvényeiket. Ez a zsidókat sértette, és követelték azok eltávolítását, tüntetésbe kezdtek. Pilátus a kezdeti ellenállása után látva a zsidók rendíthetetlenségét, eltávolíttatta a jelvényeket. (Zsidók története XVIII, 3, 1; Zsidó háború II, 9, 2.)
   • Pilátus vízvezeték építését határozta el, melynek megvalósításához a templom kincstárából vett el pénzt. Ez alkalommal is tüntetést szerveztek a zsidók, melyet Pilátus civil ruhába öltözött katonáival igyekezett szétoszlatni. A nagy tömeg és pánik miatt többen meghaltak. (Zsidók története XVIII, 3, 2)
   • Hivatalvesztéséről is megemlékezik Josephus Flavius. Kr. u. 36-ban lázadást sejtve kíméletlen vérengzést rendezett a szamariaiak között. A szamariaiak hivatalos vádiratot nyújtottak be Pilátus ellen Vitelliushoz, a syriai legátushoz. A legátus kivizsgálta a vádakat, és felmentette hivatalából Pilátust, majd Rómába küldte a császár elé. (Zsidók története XVIII, 4, 2)
2. Alexandriai Philón leírása szerint Pilátus Heródes palotájában arany fogadalmi pajzsokat tettetett fel, melyen a császár neve állt. A zsidók bepanaszolták ezért a császárnak, aki elrendelte a pajzsok eltávolítását. (Legatio ad Gaium 38)
3. Tacitus, a római történetíró fő munkájában Pilátusról a keresztények kapcsán emlékezik meg: Krisztust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette. (Annales XV, 44)

[szerkesztés] Pilátus az evangéliumokban

Az újszövetségi említések egybevágnak az ókori történetírók feljegyzéseivel.

Lukács evangéliuma Keresztelő Szent János működése kapcsán beszél Pilátusról: „Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Iudaea helytartója...” (Lk 3,1)

A szenvedéstörténeten kívül Lukács említi még később is Pilátust. A leírásból arra lehet következtetni, hogy Pilátus áldozatbemutatás közben öletett meg egy zarándokcsoportot Jeruzsálemben: jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. (Lk 13,1)

A szenvedéstörténetben az evangélisták az alábbi helyeken elsősorban mint Jézus perében szereplő bírót említik Pilátust:

Mk 15,1-15 || Mt 27,1-26 || Lk 23,1-25 || Jn 18,28-19:16

Jn 19,19-22.

Mk 15,42-45 || Mt 27,57-58 || Lk 23,50-52 || Jn 19,38.

Mt 27,62-66.

Hasonlóan szerepel az Újszövetség más könyveiben is:

ApCsel 3,13; 4,27; 13,28.

1Tim 6,13.

[szerkesztés] Régészeti adatok

• 1959-ben (más források szerint 1961-ben) olasz régészek Cezáreában egy római színház maradványait ásták ki. A romok közt egy 80 × 60 cm-es mérföldkövet találtak, melyen egy latin felirattöredék olvasható Pilátus nevével.

S TIBERIEVM

NTIVS PILATVS

ECTVS IVDA E

A kutatók szerint az eredeti szöveg így szólhatott: A júdeai prefektus, Pontius Pilátus ajándékozta ezt a Tiberieumot a cezáreaiaknak. A szöveg nem prokurátornak, hanem prefektusnak nevezi Pilátust, hasonlóan Tacitus leírásaihoz.

• Az archeológiai leleteket gazdagítják azok a rézpénzek, melyeket Pilátus veretett a 29-32 időszakban. Az érméken főpapi bot és merítőkanál látható, mindkét tárgy a római főpap kelléke volt.

[szerkesztés] Legendák

[szerkesztés] Pilátus a művészetekben

• Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
• Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt (1881)
• Popper Péter: Pilátus testamentuma

[szerkesztés] Pilátussal kapcsolatos szólások

• belekerül, mint Pilátus a krédóba
• mosom kezeimet
• Ponciustól Pilátusig (jár)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• University of Evansville

[szerkesztés] Források

• Josephus Flavius: A zsidók története, Gondolat Kiadó, Budapest 1994. ISBN 963-282-717-1
• Josephus Flavius: A zsidó háború, Gondolat Kiadó, Budapest, 1990. ISBN 963-001-388-6
• Gerhard Kroll: Jézus nyomában, Szent István Társulat, Budapest, 1985. ISBN 963-360-236-X
• Kurt A. Speidel: Das Urteil des Pilatus, KBW Verlag, Stuttgart, 1976. ISBN 3-460-31281-5