Közúti vasút

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A közúti vasút szakmai gyűjtőfogalom, a városi közutakon zajló kötöttpályás közlekedést foglalja egybe. A közúti vasút a közúti közlekedést kiegészítő városi vasúti közlekedési rendszert jelent. Mára a közúti vasút fogalma összeolvadt a villamossal, amit ugyan nem feltétlenül közútra, de a közúti közlekedést kiegészítő jelleggel építenek és tartanak fenn a városokban.

A közúti vasutakat egykor a városi úthálózatra építették rá. A közúti vasutak üzemi szempontból vasútnak tekinthetők, történetük során szinte minden vasúti technológiát kipróbáltak a városi közlekedésben is. Léteztek ló-, kábel-, gőz-, belségésű-, sűrítettlevegős, villamos akkumulátoros és villamos felsővezetékes hajtású közúti vasutak is. Sok városban a szűk városi utakon a közúti vasutaknál gyakran a mai vasúti normál nyomtávolságnál keskenyebb nyomtáv terjedt el, más helyeken ragaszkodtak a normál nyomtávolsághoz. Ritka volt az olyan nagykiterjedésű közúti vasúti hálózat azonban, amelyik rendes üzemi kapcsolatban volt a nagyvasúttal, ezt általában csak a teherszállítást is végző vasutak hozták létre. Magyarországon azonban tipikusan ilyenek voltak azonban a közúti vasúti, majd a villamoshálózatok.

A közúti vasút nem mindig vált el élesen más vasutaktól. A világon az első közúti vasút, a Surrey Iron Railway városon belül és kívül közlekedő lóvasút volt. Az első utcai gőzvontatású vasút New York városában 1832-ben épült, ez azonban még nem ért el igazi sikert. A gőzvontatás azonban nem igazán vált be a városokban. A közúti vasút igazi fénykorát a villamosvontatás hozta el. A világ első áramszedős villamosát Werner Siemens 1879-ben mutatta be egy berlini kiállításon, majd Frank J. Sprague építette az első városi felsővezetékes villamoshálózatot Richmondban (Virginia) 1887-ben. Ez a technológia forradalmasította a közúti vasutat, és hamarosan világszerte megjelentek a villamosok.

[szerkesztés] A közúti vasutak magyarországi története

Hazánkban a közúti vasút kifejezés használata legfőkébb a korabeli törvénykezési gyakorlattal kapcsolatos. A korabeli másodrendű, de közforgalmú vasutak (azaz olyan vasutak, amelyek személyszállítást is végeztek) ugyanis épülhettek normál vasútként, közúti vasútként, 1880-tól pedig Helyiérdekű vasútként. Ezek a kategóriák nem minden esetben egyeztek meg a vasút jellegével: azaz közúti vasút is kiépülhetett zártpályás vonalszakasszal egy-egy város külterületén, valamint helyiérdekű vasútak is rendelkeztek sokszor városon belüli közúti jellegű vonalszakasszal.

Az első közúti vasutak lóvontatásúak voltak. Magyarországon a a Pesti Közúti Vaspálya Társaság (PKVT) az egykori Pest, Széna tér (ma: Kálvin tér) és Újpest, Városkapu között 1866. július 30-án nyílt meg. Az utolsó személyforgalmat lebonyolító lóvasút 1927-ig működött a Margitszigeten. Lóvasút üzemelt ezen túl Újpest-Rákospalotán, Debrecenben, Szegeden, Gyulán (itt keskenynyomközű) és még számos más helyen.

A Siemens&Halske cég kocsiszínje az 1890-es években, mely egyszerre szolgált a villamosok és a gőzvasút kiszolgálására. Ez a jelenlegi Baross-kocsiszín.

Hazánkban 1884-ben jelent meg Debrecenben gőzüzemű közúti vasút, a későbbiekben Budapesten, Aradon, Kolozsváron, Kassán voltak gőzüzemű közúti vasutak. Ezen túl több gőz- vagy motorkocsis üzemű helyiérdekű vasút is bonyolított városi tömegközlekedést (pl. Brassó), jellegzetesek voltak az alföldi városok keskenynyomközű vasutjainak városi szakaszai (Békéscsaba, Cegléd, Orosháza, Szatmárnémeti, Nyíregyháza - az utóbbi két helyen a városi szakaszt villamosították). Budapesten gőzüzemű közúti vasútként engedélyezték a Nagykörút - Kőbánya vonalat (mai 37-es villamos vonala), ám itt a gőzüzem két év után megszűnt.

Budapesten 1887. november 28-án indult el a Siemens & Halske villamosjárata a Nagykörúton, a Nyugati pályaudvar és a Király utca között. Az elkövetkezendő évtizedek robbanásszerű elterjedést hoztak a városi villamosnak.