Titán (hold)

A Titán (görög Τιτάνας) Szaturnusz legnagyobb holdja, a Naprendszer második legnagyobb holdja a Ganümédesz után. 1655. március 25-én a holland csillagász Christiaan Huygens fedezte fel. A holdak közül a Holdon kívül ezelőtt csak a Jupiter Galilei-holdjait ismerték. A Titán az egyetlen, sűrű légkörrel rendelkező hold a Naprendszerben. Egészen a közelmúltig ez a légkör megakadályozta a Titán felszínének optikai vizsgálatát, de az amerikai-európai Cassini-Huygens misszió nemrégiben új adatokkal szolgált a felszínéről, és további adatokat közöl folyamatosan a holdról. A felszínére az űrszondapáros Huygens nevű európai leszállóegysége szállt le.

Tartalomjegyzék

1 Elnevezés
2 Fizikai tulajdonságai
- 2.1 Légkör
- 2.2 Felszínének tulajdonságai
3 Kutatás
4 Forrás
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Elnevezés

Huygens egyszerűen Saturni Luna-nak (latinból a "Szaturnusz holdja", melyet Luna Saturni-nak is lehet írni) hívta (De Saturni Luna observatio nova, 1656; XV). Később Jean-Dominique Cassini nevezte el a négy holdat, melyet ő fedezett fel (Tethys, Dione, Rhea és Iapetus) Sidera Lodoicea ("Lajos holdjai") XIV. Lajos tiszteletére. A csillagászok Szaturnusz I ... Szaturnusz V jelöléseket használták. A "Szaturnusz Huygens-i holdja" (vagy "Huyghenian"), vagy a "Szaturnusz hatodik holdja", Szaturnusz VI, a mai napig is használatos néven is illették, miután a Szturnusztól való távolságsorrend alapján, a Mimast és az Enceladust 1789-ben felfedezték.

A "Titán" név, és a hét hold a nevét John Herscheltől kapta (William Herschel fiától, a Mimas és az Enceladus felfedezőjétől) az 1847-es publikációjában A jóreménység fokánál végzett csillagászati megfigyelések eredményei (Results of Astronomical Observations made at the Cape of Good Hope) címűben, melyben a Titánok neveit javasolta a holdak nevéül, Kronosz (a görög Szaturnusz) leány- és fiútestvéreinek neveit.

[szerkesztés] Fizikai tulajdonságai

A Titán nagyobb, mint a Merkúr bolygó (bár kisebb tömegű) és ez a második legnagyobb Naprendszerbeli hold. Eredetileg kissé nagyobbnak gondolták, mint a Ganümédesz, de későbbi mérések kimutatták, hogy a légköre sok fényt ver vissza, ami miatt nagyobbnak becsülték. Mint több egyéb hold is, a Titán is nagyobb méretű és tömegű a Plútónál.

A Titán tulajdonságai döntő mértékben hasonlítanak a Ganümédesz, Callisto, Triton, és feltehetően a Plútó tulajdonságaira. A Titán nagyjából felerészben jégből, felerészben kőzetből áll. Feltehetően több különböző rétegre tagolódik, melynek közepén egy 3400 km átmérőjű kőzetmag található, különböző kristályformájú jégrétegekkel körülvéve. A belseje akár forró is lehet. Bár felépítésében hasonlít a Rhea nevű szaturnusz-holdhoz, a sűrűsége a gravitációs összenyomó hatás miatt nagyobb.

[szerkesztés] Légkör

[szerkesztés] Felszínének tulajdonságai

[szerkesztés] Kutatás

A Titánt vizsgálta a Voyager-1 és a Voyager-2. A Voyager-1 jobban megközelítette, de a fedélzetén nem voltak olyan műszerek, amellyel át lehetett volna látni a felhőrétegen. Erről csak akkoriban szereztek tudomást. Néhány évvel később a Voyager-1 narancs színű szűrőjén keresztül készített felvételeket digitálisan újrafeldolgozták és ezeken fedezték fel a Xanadu és a Sickle felszíni formákat ^[1]. Ezeket a Hubble-űrtávcsővel is észlelték infravörös tartományban.

A Cassini űrszonda 2004. július 1-én megérkezett a Szaturnuszhoz és megkezdte a Titán radartérképezését. 2004. október 26-án közelítette meg előszőr a holdat, ahol elkészítette a legrészletesebb képeket a felszínről. 2004. december 25-én a Cassiniről levált a Huygens űrszonda, amely 2005. január 14-én leereszkedett a Titán légkörébe és elérte a felszínt.

[szerkesztés] Forrás

Az angol Wikipédia Titán hold szócikke, melyben pontos forrásmegjelölések találhatóak.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Titán-hírek A Hírek.Csillagászat.hu rovata

A Szaturnusz holdjai
Janus csoport \| Mimas \| Enceladus \| Tethys \| Dione \| Rhea \| Titán \| Hyperion \| Iapetus \| Inuit csoport \| Gallic csoport \| Norse csoport
A Szaturnusz gyűrűje \| Cassini-Huygens