Huygens

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Huygens

Ügynökség:	ESA
Küldetés típus:	lander
Célégitest:	Titán
Indítás:	1997. október 15.
Hordozórakéta:	Titan-4B
Megérkezés:	2005. január 14.
Küldetés vége:	2005. január 14.
Tömeg:	320 kg
szerkesztés

A Huygens volt az első űrszonda, amely leszállt a Szaturnusz Titán holdjának felszínére. A Huygenst az ESA építette, és az amerikai Cassini űrszonda szállította el a Szaturnuszhoz. Nevét a XVII. századi holland csillagászról, Christiaan Huygensről kapta.

Tartalomjegyzék

1 Küldetés
2 Műszerek
3 Külső hivatkozások
- 3.1 Magyar oldalak
- 3.2 Külföldi oldalak

[szerkesztés] Küldetés

A Cassini űrszondát a Huygens-el együtt 1997. október 15-én indították Titan-3 hordozórakétával a floridai Cape Canaveralból. A két szonda 2004 nyarán érkezett meg a Szaturnuszhoz. 2004. december 25-én a Huygens levált az anyaszondáról, és 21 napos szabad repülés után 2005. január 14-én szállt le a Titánra. Több mint 700 felvételt készített a légköri ereszkedés közben és a felszínen.

[szerkesztés] Műszerek

Huygens Atmospheric Structure Instrument (HASI): ez a műszer egy sor szenzort tartalmazott, amelyek mérték a Titán atmoszférájának a fizikai és elektromos tulajdonságait. Az akcelerométerek mérték a kifejtett hatást mindhárom tengely mentén, az ereszkedés során. A szonda már ismert aerodinamikai tulajdonságai alapján határozták meg a légkör sűrűségét. A HASI alrendszerben volt még egy mikrofon, amely regisztrálta az ereszkedés és a landolás közbeni hangokat. Korábban csak a Venyera-13 végzett ilyen kísérletet.

Doppler Wind Experiment (DWE): mérte a szonda rádiójeleiben fellépő Doppler eltolódást, amelynek alapján tudni lehet bármilyen elmozdulásról.

Descent Imager/Spectral Radiometer (DISR): több szenzorral és látómezővel végzett megfigyeléseket. A Titán vastag légkörének sugárzási egyensúlyát mérte. A napszenzorok a Nap körüli fényintenzitást mérték a légkörön keresztül. Ez alapján ki lehetett számolni a légköri részecskék méretét és számsűrűségét. Két képalkotó (egy optikai és egy infravörös) az ereszkedés utolsó részén figyelte a felszínt. Ahogy a szonda forog, mozaikképet csináltak a landolás helyéről. Volt egy oldal irányú képalkotó a horizont fényképezésére. A spektrális mérésekhez a landolás előtt egy lámpa világítja meg a felszínt, amely kiegészíti a Nap gyenge fényét.

Gas Chromatograph Mass Spectrometer (GCMS): ez egy sokoldalú kémiai gázanalizátor a Titán atmoszférájában lévő kémiai elemek meghatározásához. Egy tömegspektrométert és egy gázkromatográfot

Aerosol Collector and Pyrolyser (ACP): szűrők segítségével mintákat gyűjtött a légköri aeroszol részecskékből, majd a mintákat felmelegítette, hogy az illóanyagok elpárologjanak, a szerves anyagok pedig felbomoljanak. A mintát ezután a GCMS műszerhez küldte egy vezetéken keresztül, amely elvégezte a vizsgálatokat.

Surface-Science Package (SSP): egy sor szenzort tartalmazott a Titán felszíni tulajdonságainak meghatározásához. Egy akusztikus szondázó az ereszkedés utolsó 100 méterében folyamatosan mérte a szonda és a felszín közötti távolságot, az ereszkedés ütemét és a felszín durvaságát.