Sztüx
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Sztüx (görögül: Στυξ) a görög mitológiában az élők és holtak birodalmát elválasztó határfolyó, amely kilenc kanyarulattal fut az alvilág legmélyére, oda, ahol Hadész palotája emelkedik. A négy alvilági folyó a Sztüx (gyűlölt), a Phlegethón (égő), az Akherón (örömtelen) és a Kókütosz (jajgatás) átszelik a polklot, és óriási, szörnyű mocsárban egyesülnek. Hadész birodalmának további fontos folyói a Léthé, amelyből feledést isznak az árnyak és az Eridanosz, a jótettekre való emlékezés vize.
Az istenek tisztelték a folyót: „méltósága onnan ered, hogy istensége segítette Zeuszt Kronosz elleni harcában”. [1] Ezért azt kapta Zeusztól, hogy a legnagyobbbb eskü, amit csak az istenek ismernek, az ő nevét idézze ("Hallja meg hát az Ég és Föld, és az alvilági Sztüx folyó vize..."). A Sztüx nevére esküdött Zeusz kedvesének Szemelének, hogy teljesíti kívánságát: a királylány azt kérte, hogy Zeusz istensége teljességében, mennyei fényben mutatkozzék meg előtte, amely látvány a lány halálát okozta. Hélioszt is fiának Phaethónnak tett esküje kötötte, amikor megengedte neki, hogy egy nap ő vezesse fel az égre a fényt hozó napszekeret, amiért a fiú az életével fizetett, mert a szekeret túl közel vezette a Földhöz, és az majdnem kigyulladt, és ezért Zeusz villámával sújtotta. Azoknak az isteneknek, akik megszegték a folyó nevére tett esküjüket, inniuk kellett annak vizéből, és ettől kilenc évre elveszítették hangjukat és csak a tizedik esztendőben térhettek vissza az istenek karába, az Olümposzra.
A mondavilág szerint a Sztüxnek, csodálatos varázsereje volt – halhatatlanságot adott. Akhilleuszt anyja közvetlenül születése után belemártotta a Sztüx vizébe, így próbálva megvédeni a rá váró végzettől. Ez sebezhetetlenné tette a fiút, a sarkát kivéve, amelynél fogva Thetisz a vízbe tartotta. Testének e védtelen pontja az „Achilles-sarok”, a mai modern szóhasználatban is valaminek, vagy valakinek a sebezhető, gyenge pontját jelenti.
A Sztüx a görög mondakör szerint az alvilág első állomása volt. Itt dolgozott Kharón a révész – akinek létezésében a modern időkig hittek –, aki a holtak lelkét szállította a folyón át a túlvilágba, ahol az igazak Elüszionba, a vétkesek pedig Tartaroszba jutottak. Más források szerint Kharón az Akherón révésze volt. Az Isteni színjátékban úgy olvashatjuk, hogy Dantét és Vergiliust Phlégiasz viszi át a Sztüx állandóan örvénylő zavaros vizén a pokol ötödik körébe, ahol a haragosok tépik, marcangolják egymást. [2]
Az ősi idők-beli Sztüx a mai Ukrajnát Oroszországtól elválasztó határfolyó volt, Kercs városa közelében. Ukrajna reprezentálta az élet birodalmát, Oroszország a halálét, az alvilágot.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Istennő
Sztüx az alvilági folyó istennőjének neve is, aki Ókeanosz és Téthüsz leánya volt, a legbölcsebb és leghatalmasabb az ókeaniszok között. Pallasztól született négy gyermeke Zélosz, Niké, Kratosz és Bia. Sztüx a Titanomakhia idején egész családjával Zeuszt támogatta – az első volt, aki a főisten segítségére sietett. Jutalma az lett, hogy a legszentebb eskü az ő nevét idézi – az istenek a Földre, Égboltra és a Sztüx vizére esküsznek, így olvashatjuk mind az Iliászban, mind az Odüsszeiában.
[szerkesztés] Nimfa
A Sztüx nevét viseli a vizet gondozó naiasz nimfa is, akinek alakja gyakran összemosódik az istennőével.
[szerkesztés] Megjelenése a művészetben
Amióta világ a világ, a halál és a túlvilági élet témája jelen van a műalkotásokban és a filozófiai művekben. A Sztüx és a hozzá kötődő görög mondakör történeteit számos hellén, majd római kori epikus költő és filozófus feldolgozta, sőt az i.e. 2-2. század között született első földrajzi könyvek szerzői is keresik és feltérképézik a monda-beli vidékeket. Az alábbi felsorolás érzékelteti hány korabeli írásban olvashatunk a Sztüxről és félelmetes vidékéről:
- Homérosz Iliász, Odüsszeia,
- Hésziodosz Theogony,
- Apollodori Bibliotheca,
- Platón Phaidón,
- Kallimakhosz Himnuszok,
- Sztrabón Geographika,
- Hérodotosz Történelem (Hisztoriai),
- Pauszaniasz Görögország leírása,
- Ptolemaiosz Klaudiosz Bevezetés a földrajztudományba,
- Nonnosz Dionüsziaka,
- Vergilius Aeneis,
- Ovidius Átváltozások ( Metamorphoses),
- Statius Akhilleusz,
- Apuleius az Aranyszamár
- Dante Isteni színjáték (Divina Commedia).
A képzőművészeti alkotásokon a Sztüx mint folyó jelenik meg. Az alkotók leggyakrabban az átkelés jelenetét ábrázolták, amikor a révész csónakjába veszi a holt lelkeket és átszeli velük a folyó zavaros habjait.
[szerkesztés] Szimbolika
”Michelangelo a firenzei Medici-kápolna befejezetlenül maradt szoborkompozíciójába illesztette be az alvilági folyók tervét. Elképzelésében a négy folyó a négy elem, a négy magatartásforma, a négy évszak és a négy napszak szimbolikájával kapcsolódik össze. Így az Akherón a levegőhöz, a szangvinikus alkathoz, a tavaszhoz és a reggelhez kapcsolható. A Phlegethónhoz a tűz, a kolerikus magatartás, a nyár és a nappal tartozik. A Sztüx a földet, a melankóliát, az őszt és az alkonyt szimbolizálja, míg a Kókütosz a vízzel, a flegmatikus jellemmel, a téllel és az éjszakával rokon.” [3]
[szerkesztés] Érdekességek
- Veni Styx: magyar rockbanda, Torres Dániel a Megasztár II. tehetségkutató műsor révén elhíresült hazai énekes - gitáros zenekara.
- A Soul Calibur III című videojáték „Cervantes az oroszlán” nevű figurájának kardjait, amelytől az általa legyőzöttek azonnal a pokolra jutnak, a Sztüx és Phlegethón folyókról nevezték el.
[szerkesztés] Hivatkozások
- ↑ A görög mitológia istenvilága, Az Alvilág [1]
- ↑ Dante: Isteni színjáték, Hetedik ének, Pénz és szerencse
- “Tavat csinál - a neve Styx a tónak -
- e bús patak, mihelyt lába alatt van
- a partnak, a zordonnak és fakónak.
- És én itt elmerülve, bámulatban
- láttam sáros népet a sáros lében,
- mind meztelen s látszólag nagy haragban.
- Ütötték egymást - nemcsak kézzel épen,
- de fejjel, mellel, lábbal - s még mohóbban
- fogakkal tépték - mindenféleképen.”
-
-
-
-
-
-
- (Fordította:Babits Mihály)
-
-
-
-
-
-
- “Tavat csinál - a neve Styx a tónak -
- ↑ Szimbólumszótár, Folyó [2]
Based on work by