Pauszaniasz Periégétész

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pauszaniasz Periégétész, Pausanias Periegetes (görögül: idegenvezető, kalauzoló) (Magnészia?, Kb. Kr. u. 115 - 180) görög író.

Életéről utazásain kívül szinte semmit sem tudunk. Kis-Ázsián kívül, ahol feltehetőleg otthon volt, járt Makedóniában, Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban. Megfordult Itáliában, Szardínián és Korzikán. Rómában talán lakott is egy ideig. Irodalmi szempontból legjelentősebb utazásai azok voltak, amelyek során Dél- és Közép-Görögországgal ismerkedett meg, innen vette ugyanis nagyszabású hellénföldi utikalauzának, a „Periégészisz tész Helladosz" (Hellász leírása) anyagát.

A figyelmes turista érdeklődésével járta be Attikát, benne Athént (1. könyv). Felkereste Korinthoszt és Argolisz tartományt (2. könyv). Meglátogatta Lakedaimónt és benne Spártát (3. könyv). Bebarangolta Messzénát (4. könyv). Éliszben különösen Olümpia látnivalói kötötték le figyelmét (5. és 6. könyv). A Peloponnészosz északi részére, Akhaiába is elvitte az útja (7. könyv). Végigjárta Arkadia emlékekben gazdag helyeit (8. könyv). Megszemlélte Boiotia városait és műemlékeit (9. könyv). Phókiszban Delphoi híres Apollón-szentélyéről írta a legtöbbet. A bizánci Sztephanosz Büzantiosz VI. századi földrajzi lexikona a mű XI. könyvéből is citál egy Euboia szigetén fekvő városról szóló megállapítást. Ha itt nem szövegromlásról van szó, akkor a Pauszaniasz művét őrző kéziratok csonkák, mert csupán tíz könyvet tartalmaznak.

A mű, amely Kr. u. 160 és 180 közt keletkezett, csak fenntartásokkal hasonlítható egy modern bédekkerhez. Az utazónak szóló praktikus tanácsok, tudnivalók szinte teljesen hiányoznak az ógörög műből, a szerző elsősorban az olvasó és nem az utazó rétegnek kívánt szépirodalmi igényű tájékoztatást adni a görög anyaország nevezetességeiről. Bizonyára hatott rá a hellenisztikus útleírás korábbi művelője, Polemón, akinek írásaiból napjainkra csupán szegényes töredékek maradtak. A modern ásatások és archeológiai kutatások eredményeivel szembesítve Pauszaniasz leírásai általában helytállónak bizonyulnak. Munkájának különös értéket kölcsönöz az a tény, hogy az ókori útleírások közt ez az egyetlen, amelynek nem csupán töredékeit ismerjük, hanem tíz éppen fennmaradt könyvét tarthatjuk a kezünkben.