Szokolay Zoltán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szokolay Zoltán (Hódmezővásárhely, 1956. szeptember 9.) író, versmondó-, előadóművész.

Szülei: Dr. Szokolay Károly (1929–2000) műfordító, az irodalomtudományok kandidátusa és Lénárt Éva (1934–1999) mentőszolgálati dolgozó. Gyermekei: Eszter (1984), Domokos (1989).

Az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar-orosz szakon szerezte első diplomáját 1980-ban. Szakdolgozatát Szilágyi Domokos költészetéről írta. 1980. augusztus 25-től 1982-ig egy angyalföldi (Budapest) szakmunkástanuló-otthonban nevelőtanár, klubvezető, 1982-től 1987-ig a Szekszárdi Tanítóképző Főiskolán, 1987-től 1989-ig a Békéscsabai Tanítóképző Főiskolán tanít gyermekirodalmat, beszédművelést.

1989-től 1992-ig a Dél-Kelet című hetilap belpolitikai rovatvezetője. 1990-től 1992-ig országgyűlési képviselő (Békés megyei 1. számú választókerület, Békéscsaba), a Nemzetbiztonsági Bizottság alelnöke. ekkor azzal vádolták, hogy képviselőtársa szavazógépét is működésbe hozta, ezért parlamenti mandátumáról 1992. január 20-án lemondott.

1992-től 1994-ig a belügyminiszter kabinettitkára. 1994-től 1999-ig az Írmag Könyvkiadó vezetője. Főszerkesztője az I. kerületi (Budavári) Önkormányzat által kiadott Várnegyed című újságnak (1995-1996), valamint az időszaki kiadványként 3500 példányban megjelenő, szamizdatként terjedő Kedves Barátom című folyóiratnak (1994-1998).

Második diplomáját az Államigazgatási Főiskolán szerezte 1998-ban. Szakdolgozatát az Államvédelmi Hatóság történetéről írta.

1995-től 1999-ig Vecsésen az Andrássy Gyula Általános Iskola igazgatója. 2000 májusától szeptemberéig a Honvédelmi Minisztérium társadalmi kapcsolatok főosztályának helyettes vezetője, majd a sajtófőosztály vezetője, szóvivő. Tiltakozott az ellen, hogy a tárca a NATO kommunikációs keretből havi 800 000 forinttal támogassa a Független Kisgazdapárt lapját, a Kis Újságot, ezért eltávolították állásából. Másfél évig nem tudott elhelyezkedni.

2003. január 1-től Pécel, Ecser és Isaszeg önkormányzatainak oktatási referense. Közoktatási szakértő, érettségi vizsgaelnök.

Versmondóként Radnóti-díjat nyert (1984).

A Magyar-Tadzsik Kulturális Kapcsolatok Egyesületének alapítója és elnöke 2002 óta.

[szerkesztés] Művei

1972-től 1988-ig publikált szépirodalmi műveket (verseket, műfordításokat, elbeszéléseket, esszéket) a Magyarországon megjelenő napilapokban, folyóiratokban, antológiákban. A rendszerváltozás után rövid ideig (1992-től 1994-ig) publicisztikai írásai is megjelentek néhány napilapban. Azóta nem publikál.

Az élő hal (Eötvös könyvek, 1982) verseskötet
A fű majd újranő (Magvető Könyvkiadó, 1985) verseskötet
Énekek összekapaszkodása (Tevan Kiadó, 1990) verseskötet
Kovácsházi keresztút (Írmag Könyvkiadó, 1994) dokumentumregény
Keresem, akit képviseltem (Írmag Könyvkiadó, 1994) esszék, publicisztika
Sörmentén Prága (Hibernia-Nova, 2002) útleírás
Hótakarta tadzsik lelkek (előkészületben, 2006) műfordítások.

Versmondó-előadóművészként többek közt Domonkos István, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Remenyik Sándor, Wass Albert, Dsida Jenő, Kosztolányi Dezső műveiből állított össze és adott elő önálló esteket.