Szerzetesrend
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szerzetesrend vagy rend alatt az egyházuk által jóváhagyott szabályok, regulák szerint élő és általában közös fedél alatt, kolostorban (rendházban, monostorban, zárdában) lakó szerzetesek (barátok), illetve szerzetesnők (apácák vagy nővérek) közösségét értjük. Szinte minden vallásban kialakult ez az istentiszteleti életforma.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Keresztény szerzetesrendek
A keresztény szerzetesrendeket sok szempont szerint lehet csoportosítani. Mindenekelőtt meg kell őket különböztetni a kereszténység főbb ágai alapján. Eszerint a katolikus szerzetesrendek a legjelentősebbek. Csak itt alakultak ki nagy, nemzetközileg is elterjedt, egységes szabályokra és irányításra épülő szerzetesrendek (pl.: bencések, ferencesek, piaristák, stb.). Ráadásul a katolicizmuson belül alakultak ki egyedül olyan szerzetesi társulatok, amelyek nem csak a világtól elvonultan imádják Istent, hanem a társadalomban is dolgoznak.
Az ókeresztény világban csak a 4. század elejétől, körülbelül 332-től létezik a szerzetesi életforma. A mai szerzetesrendektől nagyon eltérő remetekolóniákból fejlődtek ki ekkor az első szervezett rendek, méghozzá Egyiptomban. A keleti ortodox egyházak szerzetesi rendszerének atyjaként Szent Baszileioszt tisztelik, míg a nyugati világ rendjei Nursiai Szent Benedek fellépésétől kezdve alakultak ki. Hamar kialakult a szerzetesek világképe. Eszerint az általánosan, társadalmilag is elfogadott istentisztelet mellett a rendek tagjai szigorúbb életvitelt fogadtak. A nyugalomban töltött évek az egyén tökéletesedését szolgálták. A keresztény rendek sokat fejlődtek az 1. évezredben. Többek között a rendek széles körében elfogadottá vált a három fogadalom betartása: tisztaság, engedelmesség és szegénység. Csuhájuk kötelén erre három csomó emlékezteti a szerzeteseket. Ezeken felül a kolostorok saját szabályzatot alkottak, amelyet szintén be kellett tartaniuk a tagoknak. A szerzetesi rendek jogi viszonya sokáig rendezetlen volt, és csak lassan alakult ki a monasztikus (zárt kolostori) önigazgatási rendszer. A pápák a rendek fontos támogatói lettek a 6-7. században, így ekkor több rend is közvetlenül a pápa irányítása alá került. Ez azt jelentette, hogy még az adott egyházmegye püspökének sem volt hatalma a rend felett. Az egyház szervezetének egyik legmagasabb rangjává nőtte ki magát az apát, vagyis zárdafőnök cím.
[szerkesztés] A katolikus egyház szerzetesrendjei
A keleti és nyugati rendek közötti eltérések a nagy egyházszakadás után váltak egyre jelentősebbé. Az egyházszakadás után a katolikus szerzetesrendek különböző szabályokat, célokat dolgoztak ki saját maguk számára. Ezek a szentnek tekintett feladatok, azonban gyakran fennakadtak a Vatikán szűrőjén, ugyanis a pápák minden egyes szerzetesrend szabályzatát külön engedélyhez kötötték. Így nem fordulhatott elő eretnek irányzat a kolostorokban. A kora középkortól kezdve egészen a reformáció időszakáig virágoztak a kolostorok, amelyek gyakran az állam hiányzó gondoskodását pótolták. Ezért aztán a vallási tartalom mellett sok ágra bomlott a szerzetesi mozgalom. Voltak akik a szegényeket segítették, voltak akik tanítottak, voltak akik betegeket ápoltak vagy harcoltak. Az egyre szélesebb területeken szerepet vállaló szerzetesek hamarosan elvilágiasodtak, és egyre távolabbra kerültek a vallásos hittől. Ezért a reformista eszmék erősen bírálták a rendeket, amelyeknek jó részét ekkor be is zárták. A sajátos célok és szabályok alapján vannak igazi rendek vagy más néven ordók, és egyszerű szerzetesi társulatok, amelyeket kongregációnak neveznek. Kialakultak női és férfi rendek, szemlélődő, tevékeny vagy vegyes kolostorok. Mégis a szerzetesrendeket leginkább két csoportba lehet bontani: léteznek a koldulórendek és a monasztikus rendek.
[szerkesztés] Közös vonás
A katolikus egyház szerzetesrendjeinek közös vonása az evangéliumi tanácsok vállalása, a szegénység, tisztaság és az engedelmesség fogadalma által. Főleg az újabb alapítású rendek különleges hivatásukhoz még egy negyedik fogadalmat is tesznek, pl. az ifjúság nevelésére, a szegények felkarolására, az evangélium hirdetésére a pogányok között, stb. A szerzetesi fogadalmak lényege, hogy a szerzetesek (katolikus hitük szerint) szabaddá váljanak Isten és embertársaik szolgálatára.
[szerkesztés] Szerzetes- és lovagrendek Magyarországon
[szerkesztés] Férfi szerzetesrendek
- Alexiánus Testvérek Kongregációja
- Betegápoló Irgalmas Rend
- Ciszterci Rend
- Ferencesek:
- Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
- Magyar Kapucinus Delegáció
- Minorita Rend Magyarországi Tartománya
- Isteni Ige Társasága (Verbita Missziósrend)
- Jézus Társasága
- Kamilliánus Rend (Betegek Szolgálói)
- Keresztény Iskolatestvérek Szerzetesrend
- Krisztus Légiója Kongregáció
- Magyar Bencés Kongregáció (Bencések)
- Magyar Pálos Rend
- Mária Iskolatestvérek
- Misszióstársaság (Lazaristák)
- Nagy Szent Bazil Rend
- Piarista rend (Kegyes Tanítórend)
- Premontrei Rend
- Salvatoriánus Atyák(Isteni Üdvözítő Társasága)
- Sarutlan Kármelita Rendtartomány
- Szalézi Szent Ferenc Társaság (Don Bosco Szalézi Társasága)
- Szent Domonkos Rend
- Szervita Rend, Szűz Mária Szolgái
[szerkesztés] Lovagrendek
- Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend
- Johannita (Máltai) Lovagrend [1]
- Templomos Lovagrend
- Szent István Lovagrend [2]
- Német Lovagrend
[szerkesztés] Ortodox szerzetesek
Amint azt már fentebb is említettük, a keleti ortodox kereszténységben a szerzetesség némiképpen eltér a nyugati, katolikus világ kolostoraitól. A lényegi alapok megmaradtak ugyan, de az ortodox kolostorokban a vallásos áhítat a legfontosabb eleme maradt a szerzetesi életnek, a társadalomban végzett munka nem került előtérbe. A keleti kereszténységben ezenkívül nem alakultak ki olyan nagy, több kolostorból álló rendek, mint nyugaton. Mégis az ortodox szerzeteseknek nagyobb jelentőségük van a nép vallási életében, mint a katolikus világban. Mind a mai napig él az a hagyomány, amely szerint a laikus embereknek a szerzetesek életéről kell példát venniük; a szerzetesek pedig az angyalokat tekintik példaképüknek. Tulajdonképpen a keleti rendek ezáltal tanítanak, tehát a hétköznapi embernek példát mutatnak. Rendkívül szigorú életmódjukban első helyen áll Isten imádata. Magukat lelki harcosoknak tartják, akik a világért és az emberek üdvösségéért imádkoznak nap mint nap.
A szerzetesi közösség tagjai komolyan veszik a külvilágtól való elvonulást, és gyakran csak saját családjukkal tartják a kapcsolatot. Jellemző az ortodox szerzetesi ruha is, amelyet csak felszentelt szerzetesek viselhetnek, a novíciusoknak (újonnan csatlakozóknak) ez tiltott. Ez a ruha a fekete reverendából, vagy isorasszából és a fátyolos fejfedőből, a szkúfiából áll. Ezek mindegyike fekete, amely azt jelképezi, hogy a külvilág számára ők már meghaltak. A szerzetesi rangokat is szigorúan veszik. A novíciusokat a rend apátja hívhatja meg a szerzetesek közé, és ekkor kapnak tonzúrát is, illetve fekete csuhát. Külön szerzetesi iskolájuk, teológiájuk van, amely magasan képzett.
Az egyetlen ortodox szerzetesrend, a több nyugatihoz hasonlóan elterjedt szabályzatú és célú bazilita rendje: vagyis Szent Baszileiosz követői. A bazilitáknak ugyanakkor van egy nyugati ága is. A legnevezetesebb ortodox kolostorok közé tartozik az Athosz-hegy Görögországban, az Alaverdi kolostor Grúziában, a Kirillo-Belozserszkij monostor Oroszországban.
[szerkesztés] Ősi keleti keresztény egyházak
A szorosan vett ortodox egyházakon kívül az ősi keleti keleti egyházakban is jelen vannak a szerzetesrendek. Ezekre eredetileg főként az ortodox típusú berendezkedés volt a jellemző, ami ma már sok esetben keveredik a nyugati világ normáival is. Főleg az örmény egyházban terjedt el a maroniták és baziliták rendje, de több más keleti ország kolostoraiban is megtalálhatók ezen szerzetesrendek követői.
[szerkesztés] Egyéb keresztény szerzetesközösségek
[szerkesztés] Buddhista szerzetesek
A buddhizmus szerzetesi közösségei sokkal mélyebb gyökerekkel rendelkeznek, mint keresztény társaik. Az első rendeket maga Gautama Buddha alapította kb. 2500 évvel ezelőtt. Ezt a szerzetesi közösséget sanghának nevezik, amelyet Buddha azért alapított meg, hogy az megőrizze és terjessze tanításait. A szerzetesek, vagy ahogy vallásukban nevezik őket, a bhikkhuk szigorú rend szerint élnek. Életük 227 szabályát Patimokkhának nevezik, és az írott buddhista "kánonjog"ban, a Tripitakában van lefektetve. A nőket (bhikkhuni) 311 szabály köti. A sangha szerzetesrend tagjai utoljára délben esznek, és a következő nap hajnaláig koplalnak, csak ekkor ehetnek ismét. Mindennapjaikat meditálással, énekléssel, képtanulmányozással és takarítással töltik. Feladatuk, hogy utat mutassanak az embereknek a megfelelő élethez. Gyakran tanítják a laikusokat, és megbeszélik gondjaikat. Ezért cserébe ajándékokat, élelmet kapnak. A rend tagjainak tilos a nemi érintkezés és a házasság is. A novíciusokat itt samanerának nevezik. Egy év próbaidő után léphet be a közösségbe, vagy akkor, amikor már elmúlt 20 éves.
Valószínűleg sokkal ismertebb buddhista szerzetesrend a shaolinok rendje. Nevük a Fiatal Erdő Templomát jelenti. Ezt a rendet Kínában alapította a legendás Bodhidharma, aki egy buddhista iskola tanítványaként vonult el a világtól. A lélek egyensúlyát a test edzésével próbálta elérni. Az így kialakult harcművészet világhírűvé tette ezt a rendet. Az ókorban a shaolin kolostorok elterjedtek Koreában és Japánban is.
A kínai megszállás előtt az egyik legnagyobb szerzetesi közösség Tibetben élt. Az ország férfiúinak több mint fele élt kolostorban. De a kommunista diktatúra megszűntette a virágzó rendeket, amelyek csak napjainkban térnek újra magukhoz, bár igen lassan.
[szerkesztés] Iszlám szerzetesek
Az iszlám szerzetesrendeket derviseknek nevezik. A dervisek között kizárólag férfiak kaphatnak helyet. A szerzetesi közösségek elsőre nagyon hasonlítanak a keresztény rendek felépítéséhez. A derviskolostorokban azonban merőben másképpen közelítik meg Isten (Allah) tiszteletét. Az iszlám vallásnak a szufista részeihez tartoznak a szerzetesrendek. A tanoknak ezen része foglalkozik a lélek egyensúlyával, az istennel való kapcsolattal, és nem az iszlám hit fizikai kérdéseivel (mint például a dzsihád).
A dervisrendek a századok folyamán több szektára bomlottak fel, amelyek jó része mára már megszűnt. Mindegyik szektának megegyezik a célja, miszerint Allah társaságát szeretnék megtalálni és a Korán szerint élni. Ennek eléréséhez eltérő szabályokat, módszereket dolgoztak ki. Vannak olyan szekták, amelyek a munkában látják céljaik megvalósulását, vannak akik tánc révén (hosszú ideig tartó forgással) esnek extázisba, de van olyan rend is, amely önsanyargatással akarja elérni Isten közelségét.
A legfontosabb szufista szerzetesrendek:
| Azímia | Badavijjah | Bektashi | Chishti | Halveti | |
| Dzserrahi | Kibrujeh | Murabitun | Mevlevi | Nakshbandi | |
| Noori | Kadiri | Rifáj | Szafavijeh | Szanuszijja | |
| Szarvari Kadiri | Shadhili | Szuhravardijja | Tidzsani | Jeszevi | Zahedijeh |
[szerkesztés] Hindu szerzetesek
A hinduizmus világában is megtalálhatóak az európai értelemben vett szerzetesrendek, bár azok szabályai jelentősen eltérhetnek egymástól. A hindu szerzeteseket sadhusnak nevezik, és sokáig csak férfiak viselhették ezt a címet. Csak napjainkban lehetnek nők is tagjai egyes hindu szerzetesrendeknek. Hagyományos öltözékük miatt könnyen fel lehet őket ismerni, hiszen csak egy egyszerű sáfrány tógát viselnek. Ezen kívül a különböző szekták arcfestést vagy más jellegzetességet is előírhatnak tagjaiknak.
Ugyan a rendek különböző szabályokat követnek, mégis vannak olyan törvények, amelyek egy sadhus életét körülhatárolják. A szerzetesrendek minden személyes tulajdont tiltanak, amely alól csak egy tál, egy bögre, két garnitúra ruha és orvosi segédeszközök (mint pl. szemüveg) képezhetnek kivételt. Ezen kívül egy hindu szerzetesnek tilos bármilyen kapcsolatot teremteni nővel, akárcsak rá gondolni vagy pusztán a jelenlétében lenni. Nem szabad élvezetből enniük, és pénzt vagy bármilyen értékkel bíró eszközt tartaniuk vagy akár érinteniük. A rendek ebben a vallásban is a teljes elvonultságot tartják a legfontosabbnak, tehát a szerzeteseknek a személyes világi kapcsolataikat is meg kell szüntetniük.
A hinduizmus két legismertebb szerzetesrendje a Vaisznava és a Saivizmus rend. Az előbbi Visnu isten tiszteletére épül, és tagjainak kopaszra borotválják a fejét, egy kis foltot kivéve a fej hátsó részén. A második rend Siva istent tiszteli, és követőinek tiltja a haj és az arcszőrzet levágását.
Based on work by