Szólásszabadság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A szólásszabadság minden embert (minőségénél fogva) egyen­lően meg­illet, amelyet min­denek­előtt az államnak, mint erőszak-szervezetnek kell tiszteletben tartania.

[szerkesztés] A szólásszabadság egyetemes megfogalmazásai

A szólásszabadság az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948) szerint elidegeníthetetlen jog. „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket”.

Az Európai Emberi Jogi Bíróság egy 1976-os határozata úgy fogalmaz, hogy „a szólás sza­badsága nemcsak azokra az 'információkra' és 'eszmékre' vonatkozik, ame­lyeket az emberek jó néven vesznek [...], hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják vagy zavarják [...] a lakosság bármely részét”.

[szerkesztés] A szólásszabadság összetevői

• a szabad véleménynyilvánítás (latin: ius murmurandi)
• a cenzúra hiánya

[szerkesztés] A szólásszabadság nem vonatkozhat

• a személyes adatokra
• a katonai- és államtitkokra
• a bűncselekményre való felhívásra
• a gyűlöletbeszédre
• a nemzeti szimbólumokat és a közerköl­csöt sértő kifejezések használatára.