Stirling-formula
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Stirling-formula a faktoriális függvény nagy értékeinek becslését segíti aszimptotika megadásával.
Eszerint
ahol e a természetes logaritmus alapja a jel pedig azt jelenti, hogy a két oldal aszimptotikusan egyenlő.
A Stirling-formulának ott van nagy jelentősége, ahol sokszor kell nagy binomiális együtthatókra jó becsléseket adni, tehát a valószínűségszámításban, de a matematika szinte minden ágában felhasználják.
Jobb közelítést kapunk, ha a Stirling-féle aszimptotikus sort használjuk:
A faktoriális logaritmusának sorfejtése a következő:
[szerkesztés] Bizonyítás
A formula és annak hibája levezethető a következő módon. A bizonyítást n! logaritmusával kezdjük:
Ezután felhasználva az Euler-Maclaurin képletet f(x) = ln(x) módon Keressük a közelítő képletet ln(n!)-ra.
ahol Bk a Bernoulli-féle számokat jelöli és R az Euler-Maclaurin formula maradéktagja.
Mindkét oldal határértékét véve,
A fenti határértéket y-nal jelölve kapjuk a közelítő képlet logaritmikus alakját:
ahol O(f(n)) az O jelölés.
Tegyük mindkét oldalt exponenciálissá, és válasszunk egy pozitív egész m-met, mondjuk legyen ez 1. Így a következő alakban kapjuk a formulát egy ismeretlen ey szorzótényezővel.
Az ismeretlen ey tényezőt meghatározhatjuk, ha vesszük mindkét oldal határértékét és felhasználjuk a Wallis szorzatot. Így ey-ra -t kapunk, és ezzel bebizonyítottuk Stirling formuláját:
[szerkesztés] A faktoriális logaritmusa
A faktoriális logaritmusának közelítő értékét megadó képletet is Stirling-formulának nevezik, és a következőt mondja ki:
minden elég nagy természetes n számra, ahol ln a természetes logaritmus függvény.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Faktoriális algoritmusok
- Faktoriális közelítései
- Számológépek a faktoriálishoz