Peidl Gyula

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Peidl Gyula, (Ravazd, Győr vármegye, 1873. április 4. – Budapest, 1943. január 22.) politikus, miniszterelnök.

Eredeti foglalkozása szerint betűszedő, lapszerkesztő. A Franklin Társulat nyomdájában lett betűszedő segéd. Felszabadulása után bejárta Ausztriát, Svájcot, Németországot. Hazatérte után hamarosan a nyomdászok egyik vezetője, 1904-ben az Általános Fogyasztási Szövetkezet (ÁFOSZ) egyik alapítója, majd 1908-ban titkára lett. 1900-tól 1918-ig a Typographia, emellett 1909-től a Szövetkezeti Értesítő című heti szaklap szerkesztője. Az Országos Munkásbiztosító Pénztár igazgatósági és elnökségi tagja. 1909-től az SZDP vezetőségének tagja, 1919. január 19-től március 21-ig a Berinkey-kormány munkaügyi és népjóléti minisztere. Ellenezte a két munkáspárt egyesülését és a proletárdiktatúra kikiáltását. A Tanácsköztársaság létrejötte után lemondott vezető tisztségeiről. 1919. augusztus 1-től 6-ig az ún. szakszervezeti kormány elnöke. Miután átadta a hatalmat a puccsista Friedrichéknek, részt vett az SZDP újjászervezésében. 1919 végétől 1921. novemberéig Bécsben és Radegundban élt. Hazatérte után a Nyomdász Szakszervezet és az ÁFOSZ elnöke, a pártvezetőség tagja, 1922-től 1931-ig nagygyűlési, ill. országgyűlési képviselő volt.

Elődje: Berinkey Dénes

Magyarország miniszterelnöke 1919

Utódja: Friedrich István