Berinkey Dénes

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Berinkey Dénes (Csúz, Komárom vármegye, 1871. október 17. - Budapest, 1948. június 25.) ügyvéd, jogtudós, polgári radikális politikus és miniszterelnök

Jogi tanulmányainak befejezése után, 1918-ig az igazságügyminisztérium nemzetközi osztályának vezetője volt. A Huszadik Század című folyóirat egyik alapító tagja. 1918. november 4-től 1919. január 18-ig Károlyi Mihály kormányában igazságügyminiszter, majd 1919. január 11-től névlegesen, január 19-től 1919. március 21-ig ténylegesen miniszterelnök, és saját kormányában 1919. január 19-től január 24-ig külügyminiszter.

Március 20-án Vix francia alezredes átadta neki az antant jegyzékét, amelyben követelik a a Szatmárnémeti–Arad vonaltól keletre lévő magyar csapatok visszavonását a Tiszához. Mivel ez számára elfogadhatatlan feltétel volt, hiszen az ország területi integritást sértette, kormányával együtt lemondott. Ezzel lehetővé vált a kommunisták hatalomba kerülése és a Tanácsköztársaság megalakulása.

Berinkey lemondása után a politikai élettől visszavonultan élt: 1914-1918-ban a Keleti Kereskedelmi Akadémia tanára, majd 1920-tól ügyvéd volt. Tanulmányai jelentek meg a nemzetközi, a büntető- és a magánjog tárgyköréből.

Sírja a Farkasréti temetőben található.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Magyar Életrajzi Lexikon
• Az I. világháborús összeomlás és a polgári demokratikus Magyarország

Elődje: Károlyi Mihály

Magyarország miniszterelnöke 1919

Utódja: Peidl Gyula