Olaszország zászlaja
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Olaszország zászlaja Olaszország egyik nemzeti jelképe.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Leírása
Három egyenlő függőleges sávból áll, amelyek balról jobbra zöld, fehér és piros színűek.
[szerkesztés] Története
- A lobogó az 1789-es francia forradalom hatására alakult ki. A forradalmi hangulatba sodort Itália a francia lobogót vette át, amelynek szélső sávját kékről zöldre változtatta meg. A színeknek ezért nincsen valódi jelentéstartalmuk, de Olaszország nemzeti színeit mégis tartalommal töltötték meg. Az egyik nézőpont szerint a lobogó zöldje a síkságok és dombok zöldjét idézi. A fehér szín az Alpok havas bérceit jelképezi, a piros pedig a hazafias forradalmárok vérét, akik a hazáért ontották vérüket. Egy vallásosabb felfogás szerint a zöld a reményt, a fehér a hitet, a piros pedig a könyörületességet, emberszeretetet szimbolizálja.
Amikor 1789-ben kitört a nagy francia forradalom, Itáliát megannyi kis hercegség, királyság és birodalom szabdalta. Így a forradalom eszménye hamarosan az egyesülési és függetlenedési törekvésekkel is együtt járt. 1796-ban Bonaparte Napóleon vezetésével a francia hadsereg Itália földjére lépett, hogy a szabadság és a forradalom szellemét így exportálja szomszédjához. A mai Észak-Olaszországban a nagy hadvezér létrehozta a Transpadana Köztársaságot, amely valószínűleg Milánó címerét alapul véve zászlajára tűzte a fehér és piros színeket. Majd hogy jobban hasonlítson a szabad eszméket hozó franciák lobogójához, a város légióinak zöld egyenruháját is felvették a zászlóra. Ez tulajdonképpen már a mai nemzeti lobogó volt, mindössze arányaiban különbözött.
Az első trikolort a Cispadana Köztársaság adoptálta 1797. január 7-én. A mai Emilia-Romagna tartomány helyén fekvő napóleoni köztársaság egy évvel később egybeolvadt Transpadanával, létrehozva a Cisalpina Köztársaságot. Ennek zászlaja szintén a mai zászlóra hasonlított. Egészen 1802-ig maradt hivatalosan is érvényben ez a lobogó, amikor az egyre nagyobb területű köztársaság végül felvette az Olasz Köztársaság nevet. Ekkor a nemzeti trikolort egy olyan lobogó váltotta fel, amely három egymásba helyezett, egyre kisebb elforgatott négyzetet ábrázolt, a korábbi három szín megtartásával.
1805-ben Napóleon császár lett, és mivel az itáliai területek az ő közvetlen irányítása alatt maradtak, annak megváltozott a neve is, Olasz Királyságra. Ennek zászlaja hasonlított a köztársaságéra, de a közepén megjelent a császár arany sas emblémája. Egészen 1814-ig, Napóleon bukásáig maradt érvényben ez a zászló. Az 1848 és 1861 közötti időszakban, az úgynevezett Risorgimento alatt szinte a mai Olaszország egésze egyesült. A különböző királyságok és országok, mind egységesen átvették a forradalmi trikolort. A Savoya-ház uralma alatt 1861. április 15-én az újjáalakult Olasz Királyság nemzeti lobogójává tette a trikolort, amelynek fehér sávjában a Savoya diansztia címere kapott helyet. 85 éven keresztül ez lett Olaszország nemzeti lobogója.
Az idő múltával az osztrák fennhatóság alatt álló Velence is adoptálta a trikolort, amelynek bal felső sarkában Szent Márk aranyoroszlánja kapott helyet. A vatikáni fennhatóság alatt álló Róma is hamarosan felvette a forradalom színeit. A trikolor fehér sávjában középen két R betű kapott helyet, amely a Repubblica Romana névre utalt. 1866-ban végül az előbbi, majd 1870-ben az utóbbi is lerázta igáját, és csatlakozott az Olasz Királysághoz. Ekkor már csak az I. világháborúban Olaszországhoz csatolt Trieszt és Trento hiányzott a mai olasz csizmából.
A királyság bukásával, a II. világháború után 1948. január 1-jén a megalakuló köztársaság nemzeti lobogójává választották, és azóta Olaszország nemzeti jelképe ez a zászló.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Olaszország zászlaja a Világ zászlói (Flags of the World) weboldalon
Based on work by