Maurice Maeterlinck
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
(Gent, 1862 - Nizza, 1949) Belga flamand származású Nobel-díjas francia drámaíró, költő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Maeterlinck polgári családból származott. Jezsuita kollégiumba járt Grand-ban, majd 1885-ben szerzett jogi doktorátust.
Párizsban a Pléiade című szimbolista folyóirat szerkesztője volt, majd hazatért, de ügyvédi munkát alig végzett. 1889-ben megjelentek első alkotásai, a Melegházi virágok című verseskötet, és a Maleine hercegnő megjelenése. Ez utóbbi drámája híressé tette, s a Théátre de L’Oeuvre mutatta be darabjait.
1902-1919 közt Georgette Leblanc színésznő volt az élettársa, de szakított vele és megnősült.
1911-ben Nobel-díjat kapott.
1940-ben az USÁ-ba emigrált, s csak 7 év múlva tért haza.
[szerkesztés] Verseskötetei
- Melegházak vagy Melegházi virágok (1889)
- Tizenkét dal (1896)
- Tizenöt dal (1947)
[szerkesztés] Drámái
Maeterlinck drámái jó színpadi érzékkel megírt darabok. Témájuk a lélek titokzatos mélysége, a kiismerhetetlen sors, melyet meseszerű keretbe ágyaz. Igen gyakran megjelenik a hallucináció, vízió motívuma is. Irodalomtörténeti jelentőségüket tekintve drámái a legértékesebbek. Első darabja, La princesse Maleine ( 1889 ) óriási siker: Octave Mirbeau, akinek semmi se tetszett, azt írja: " költőiségben eléri, sőt - merjem-e leírni - felülmúlja Shakespeare-nek legszebb sorait " . ~ - nek azonnal lesznek fanjai: úgy vélik, a shkespeare-i, " öntudatlan jellemek " drámája után a " homáyos tudatú alakok drámáját teremtette meg " ( Hevesi Sándor ) . Ezutáni darabjainak középpontjában a halál áll, misztikus erő, megjön és lecsap valakit. A hívatlan vendégben ( L'intruse, 1890 ) egy szülő anya életéért drukkolnak a családtagok, s a vak nagyapa képes egyedül érzékelni " egy láthatatlan látogatót ", a Halált. A vakok ( Les aveugles, 1890 ) a " vak jobban lát, mint az élő, mert felfogja egy Magasabb Rendű jelenlétét " tézist sokszorozza: egy lelkész kiviszi sétálni az intézet vakjait, és pihenésük közben meghal. A vakok lépteket hallanak, s az egyetlen látót, a csecsemőt felemelik, hogy lássa a közeledőket. A léptek közéjük érnek, aztán semmi. A darabban ma az abszurdok előfutárát látják méltatói. Következő darabjaiban ( Les sept princesses ( 1890 ), Alladine és Palomides ( A. et P., 1892 ), Pelléas és Mélisande ( P. et M., 1892 ) ) már egyre több a kissé nehézkes elvonatkoztatás: a szereplők tudati szintjeinek a várkastélyok emeletei, földszintjei, pincéi felelnek meg ( vagy valahogy így ). A Családi kör ( Intérieur, 1892 ) ebből a szempontból szint hibátlan: nincsenek zavaró elvonatkoztatások ( ódon várkastélyok, kicsiny barikák, liliomok és nárciszok, rejtélyes államügyek stb. ), amik valami magasabbrendűt jelentenek. A Pelléas-t Debussy operája tette világhírűvé. Schönberg és Sibelius szimfóniát írtak belőle. A Tintagiles halálában (La mort du Tintagiles, 1894) egy titokzatos, meg se jelenő királyné megfojtja unokáját. A királyné a darab misztikus-irracionális olvasatában maga a Halál. Az a baj ezzel, hogy az ötödik felvonásban így úgy tűnik, mintha Ygraine egy konkrét személynek könyörögne, akinek lehet.
Az Aglavaine és Sélysette ( Aglavaine et Sélysette, 1896 ) a korábbiakhoz képest új témákat hoz: a szerelem, a magasabb rendű is bejön a képbe. Méléander és sógornője, Aglavaine egymásba szeretnek és azt képzelik, hogy kitalálták a magasabb rendű szerelmet. Méléander felesége, Sélysette, mivel úgy látja, Aglavaine jobban illik Méléanderhez, mint ő, öngyilkos lesz, hogy ne zavarja őket. Így sikerül boldogtalanná tenni a másik kettőt; " S ez csak a szépség és boldogság e világra nem valóságát példázza ~ szerint. " ( Egri Péter )
Innentől drámái, ahogy Lukács megállapítja, egyre inkább közelítenek az operához. Az 1901-es évi Ariane et le Barbe-Bleue és Béatrice nővér ( Soeur Béatrice ) c. műveivel kapcsolatban ő maga mondta, hogy elsősorban operaszövegkönxvnek készültek és senk ise keressen bennük mélyebb tendenciákat. Ady Endre, aki nem ezeket, hanem Monna Vannát ( 1902 ) ismerte hamarabb, jogosan jegyzi meg, hogy " Monna Vannával az a baj, hogy nem csak lealkuvás Maeterlinck értékéből, hanem annak teljes megtagadása " . Ez a darab regényes szerelmi történet: Guido Colonna pisai várkapitánytól a feleségét, Vannát követeli egy éjszakára az ostromló seregek vezére, Prinzivalle zsoldoskapitány. A konfliktusból azonban nem lesz semmi, mert a vezér rájön, hogy Vanna gyerekkori ismerőse. A valódi drámát Trivulzio gyilkossági kísérlete, Prinzivalle beszöktetése a várba, majd megszöktetése helyettesíti: egyébként is van egy olyan érzése az embernek, hogy Maeterlinck nagyon ráér: az első felvonásban Guido véget nem érően ismerteti a hadi helyzetet; elmondja, hogy követségbe ment apját, Marcót várja, aki Prinzivallével tárgyal a megadás feltételeiről. Marco meg is jön, és arról kezd beszélni, hogy a táborban találkozott Marsiglio Ficinóval. A Joyzelle ( 1903 ) neoromantikus regényes színmű, amely véget nem érő párjelenetekből áll. Joyzelle-re újabb és újabb megpróbáltatások várnak, hogy megmentse szerelmét, Lancéort; s a darab végén el is nyeri. Modern korszatíra a Szent Antal csudája ( Le miracle de Saint-Antoine, 1909 ) : Szent Antal megjelenik a Földön a 20. század elején, és feltámasztja egy halott nőtt, de megnémítja, hogy ne tudjon beszámolni a túlvilágról. A nő rokonai ezért rendőrt hívnak. A szentnek egyedül az öreg szolgáó, Virginie adja meg a tiszteletet. A kék madár ( L'oiseau bleu, 1909 ) sokat vitatott mesejáték: többen ~ pályája zenitjének tartják, Kosztolányi Dezső viszont gyengébb darabnak. A darab filozófiai mondanivalója a Fausttal és a Peer Gynttel rokon A valóság és igazság szembenállítása, a dolgok igazibb lényegének felidézése, az érzéki és az intellektuális önállósulása. A darab szerintem gyengébb, mint az előző kettő. A kék madárat követő színművek már nem az igaziak, zenit vagy nem zenit: Mária Magdolna ( Marie Madeleine, 1910 ), Judas de Kheriath ( 1937 ), a Jeanne d'Arc-darabok ( 1944 ) újabb történelmi köntösbe öltöztetett szerelem, becsület, hűség stb. darabok; az I. világháború alatt írt Le bourgmaistre de Stilmonde ( 1918 ), Berniquel ( 1929 ) .
[szerkesztés] Tudományos munkái
- A méhek élete (1912)
- A termeszek élete (1927, 1944)
- A hangyák élete (1930)
[szerkesztés] További alkotások, esszék
- Az eltemetett templom (Le temple enseveli, 1910)
- A kék buborékok
- A bölcsesség és a végzet (La sagesté et la déstine)
- A szegények kincse (Les traisors des humbles, 1919)
- A magas misztérium vagy A nagy titok (Le grande secret)
[szerkesztés] Magyar fordítói
- Kosztolányi Dezső, Bölöni György, Ábrányi Emil, Bárdos Vilmos, Lackfi János
[szerkesztés] Szakirodalom
Lukács György: A modern dráma fejlődésének története. XII. fejezet: Materlinck és a dekoratív stilizálás. Bp., 1967. Kosztolányi: Lángelmék. Budapest, 1941. Egri P. : Törésvonalak. 121. o. - 138. o. Gondolat, 1983. Almási M. : A modern dráma útjain. Gondolat, 1968. Szondi, Peter: A modern dráma elmélete. 4. fejezet. Gondolat, 2003.
Based on work by Zaza,