Kasztíliai Blanka
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kasztíliai Blanka (Palencia, 1188. március 4. – Melun, 1252. november 27.) Franciaország királynéja és több alkalommal régense, VIII. Alfonz kasztíliai király és Angliai Eleonóra lánya, VIII. (Oroszlán) Lajos francia uralkodó felesége, IX. (Szent) Lajos és Anjou Károly szicíliai, nápolyi, albán, akháj és névleges jeruzsálemi uralkodó édesanyja volt.
Blanka 1200-ban ment feleségül a francia trónörököshöz annak megpecsételéseként, hogy május 22-én nagybátyja, Földnélküli János angol király és II. Fülöp Ágost francia uralkodó a goulet-i szerződésben kiegyezett egymással Normandia, Bretagne, Évreux és Berry ügyében. Blanka nagy becsben állott az udvarnál, mivel tíznél is több gyermeket is szült férjének, akiket ráadásul szigorú vallásossággal nevelt.
Lajos 1226-os halálát követően a trónörökös, IX. Lajos még alig 12 éves volt, így Blanka magához ragadta a régensi hatalmat baillistre-i címmel. A központi hatalom gyengítését célzó, nemrég elvesztett előjogaiért harcoló, illetve valószínűleg a kormányzás női kézbe kerülését ellenző nemesi mozgalommal tehetséges diplomatája, Romano Frangipani bíboros és pápai legátus segítségével ügyesen megosztotta, aminek eredményeképpen 1229-ben a meaux-párizsi egyezményben Dél-Franciaország nagy részét Capeting kézbe vette. Blankának fia 1234-ben bekövetkezett nagykorúsága után is nagy beleszólása maradt az országlásba, sőt a később szentté avatott Lajos az 1248-ban induló VII. keresztes hadjárat kezdetén is rábízta az államügyeket.
Az ismét régensi hatalmat kapó Blankának nagy szerepe volt az 1250-ban egyiptomi fogságba esett fiai kiváltásában, illetve az ország szegényei, a „kis pásztorok” (pastoureaux) az adóemelések kiváltotta lázongásának leverésében 1251-ben. Kisebbik fiai, Alphonse de Poitiers és Charles d'Anjou hazatértét követően Melunbe vonult vissza, ahol nemsokára meg is halt.
Szépsége és bölcsessége legendás volt. Thibaud champagne-i gróf plátói szerelmet táplált a királyné iránt, és az e szerelem ihlette dalait és költeményeit troyes-i és provins-i kastélya falaira pingáltatta fel.
[szerkesztés] Gyermekei
13 gyermekük közül mindössze kilencen érték meg az egyéves kort:
- Philippe (1209 – 1218)
- Lajos (1214/1215. április 25. – 1270)
- Robert (1216 – 1250), Artois grófja
- Jean (1219 – 1232) Anjou és Maine grófja
- Alphonse (1220 – 1271) Poitiers és Toulouse grófja
- Philippe Dagobert (1222 – 1232)
- Isabelle de France (1225 – 1270), Longchamp apátnője
- Károly (1227. – 1285. január 5.) a Szicíliai Királyság és a Nápolyi Királyság királya, Jeruzsálem névleges királya, Provence grófja
