Karl Landsteiner

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Karl Landsteiner (1868. június 14. – 1943. június 26.) osztrák biológus és orvos. Az tette híressé, hogy 1901-ben felfedezte az emberi vércsoportokat, amiért 1930-ben megkapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat. Alexander Weinerrel együtt azonosították a Rh-faktort 1937-ben. Halála után megkapta a Lasker-díjat.

[szerkesztés] Élete

Bécsben született. Apja Leopold Landsteiner újságíró volt, jogi doktori végzettséggel. Apja hat éves korában meghalt, igy anyjával, Fanny Hess-szel maradt. Diplomáját a Bécsi Egyetemen szerezte 1891-ben. Jól képzett volt kémiából és többek között Hermann Emil Fischer tanítványa volt.

1908-ban a patológia professzora lett a Bécsi Egyetemen. 1916-ban feleségül vette Helen Wlastot. Az I. világháború után Hollandiába ment. 1922-ben csatlakozott a Rockefeller Intézet orvosi kutató részlegéhez New Yorkban. Ott is maradt nyugdíjba vonulásáig, ami 1939-ben volt. Ez idő alatt amerikai állampolgár lett. Szívrohamban halt meg munka közben a laboratóriumában.