Kálvin János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kálvin János (eredeti nevén: Jean Caulvin vagy Cauvin), (Noyon, 1509 - Genf, 1564. május 27.), francia származású svájci reformátor, humanista tudós, a kálvinizmus névadója.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Családja
Ősei tengerészek voltak. Apja, Gérard, Noyonban (Picardie) települt le, városi jegyző és káptalani ügyvéd volt. Egy gazdag polgár lányát, Jeanne Le Franc-ot vette feleségül. Házasságából született fia, Kálvin János.
[szerkesztés] Életútja
[szerkesztés] Jogi tanulmányai
- 1523-tól Párizsban és Orléans-ban jogi tanulmányokat folytatott. 1532-tól Párizsban bölcsészeti és irodalmi tanulmányoknak élt. Rokona, Robert Olivetan hatására a reformáció mellé állt.
[szerkesztés] Menekülése Párizsból
- 1533. november 1-jén részt vett Párizsban honfitársának, Étienne De La Forge-nak a házában a reformációt pártolók titkos összejövetelein. Barátja, Nicolas Copp, a párizsi egyetem rektora, tartotta rektori székfoglaló beszédét. Azzal vádolták, hogy ezt Kálvin írta a számára. A beszéd miatt Kálvinnal együtt menekülniük kellett.
[szerkesztés] Teológiai kutatásai
Ezután egyik barátjánál, Du Tillet angouleme-i kanonoknál élt, ahol nagy könyvtárat talált, és egyházi tanulmányokkal kezdett foglalkozni. A görög nyelv tanulása céljára létrejött csoportot kezdett vezetni. Majd Néracban, Margit királyi hercegnő kastélyában, menekült.
Lemond a papi állásról
- 1534-ben térhetett vissza szülőföldjére, ahol lemondott jövedelmező papi állásáról, amit még apja szerzett neki.
[szerkesztés] Tüntetés miatti börtönbüntetése, és menekülése Bázelba
- 1534. május 26-án több fiatallal együtt a papság ellen a zajos tüntetést kezdeményezett a székes templomban, amiért 8 napos börtönbüntetést szenvedett. Ősztől ismét Párizsban folytatta tanulmányait.
- 1534. október 19-én éjjeli mise elleni falragaszokat tűztek ki, a király kastélyára is. I. Ferenc elrendelte az eretnekek elleni üldözést. Az elfogottak közül hat személyt megégetetett. Kálvin ekkor Du Tillet-vel együtt Bázelba menekült.
[szerkesztés] Fő műve, az Institutio
- 1535. augusztus 20-án Bázelban fejezte be az Institutio Religionis Christianae (A keresztény vallás rendszere)című világhirű művét, amely őt a francia reformáció fejévé tette. Ekkor Lucanus (Calvinus névből idomított) álnéven tartózkodott ott. A művet a francia királynak ajánlotta.
- Az első kiadás 1536 márciusában Bázelben jelent meg. Ezt számos kiadás követte, amelyek során Kálvin a szövegen több változtatást tett. A mű végleges szövegének kiadására 1559-ben került sor.
[szerkesztés] Első genfi időszak
- 1536 júliusában Genfbe ment Giullaume Farel meghívására. Farellel nevéhez fűződik a Genf reformációja. Az ő kérésére maradt ott segítő társául, vallástanítói, majd lelkészi állást fogadott el. 1537-ban írta meg első kátéját franciául, majd a másodikat 1538-ban, latinul.
- Farel és Kálvin szigorú egyházfegyelmet követeltek meg. Kialakult egy ellenpárt, amely magát libertinusoknak (franciául libertines) nevezte. Az összeütközés a lelkészi kar és városi tanács közt elkerülhetetlenné vált.
- 1538. március 11-én a tanács, a lelkészek előleges megkérdezése nélkül, elrendelte az úrvacsorának a berni egyház szokása szerint, azaz ostyával történő kiszolgáltatását. Mivel Kálvin nem engedett, a tanács száműzte a városból.
[szerkesztés] Strassbourgi évei
- 1538 szeptemberében Martin Bucer meghivására Strassbourgban települt le, ahol a hugenotta menekültekből alakult gyülekezet lelkipásztora lett (Church of the Strangers). 1540-ben itt nősült meg. Neje kilenc évvel később meghalt.
Az V. Károly császár által egybehivott wormsi (1540) vallásügyi értekezleteken ő képviselte a református irányzatot. A katolikus és protestáns fél ezen egyeztetési kisérletét a pápa követe meghiúsította.
[szerkesztés] A második genfi időszak
- 1539 szeptemberében Sadoleto bibornok vissza akarta hódítani Genfet a római katolikus egyháznak. A libertinusok kisebbségben maradtak. Ezt követően (1540 szeptemberében) a tanács visszahivta Kálvint Genfbe. Kálvin hosszas fontolgatás után, 1541. szeptember 13-án tért vissza Genfbe, ahol azonnal benyujtotta az általa készített egyházi rendszabályzatot.
- 1542. január 2-án a tanács jóváhagyta a Kálvin által készített egyházi rendszabályzatot, amely Genf "egyházi alkotmánya" lett. Felállították a konzisztórriumot (egyháztanács]] felerészben egyházi, felerészben világi tagokból. Ezután a konzisztórium gyakorolta az egyházi hatalmat és közvetlen befolyása volt a város világi igazgatására is.
A nagytanács ugyanakkor magának tartotta fenn mind a testi vagy pénzbeli büntetések elrendelésének, mind e döntések végrehajtásának a jogát. A kinyomatandó könyvek birálata a polgári hatóság jogkörébe tartozott. A hitvallás kérdésében a konzisztórium gyakorolta a fennhatóságot.
- Kálvin 1555-ben szilárdította meg hatalmát. A libertinusokkal végső összeütközésre került sor, miután Kálvin - a nagytanács döntése ellenére - megtagadta Ami Bertheliertől, a libertinusok vezetőjétől az úrvacsora kiszolgáltatását. A libertinusok elmenekültek a városból.
[szerkesztés] Kálvini egyházreform
Kálvin hozta létre a svájci reformáció sikeres ágát, amelynek alapján a református egyházak világszerte ma is működnek. Rendszerét és a református egyházat kálvinizmus néven is szokás emlegetni.
[szerkesztés] A kálvini elv sikere: az egyház és állam független működése
Sikeresem működött a kálvini elv is, amely szerint sem az egyház a világi ügyek felett, sem az állam a tisztán lelki (vallási) ügyek felett halalommal nem bír, mindkettő egymástól különálló hatalom, noha szoros viszonyban állnak egymással (Institutio IV. 20.)
[szerkesztés] Az egyházi énekek reformja
Kálvin megreformálta az egyházi énekek ügyét is. Első emlékiratában a tanácshoz (1538) a templomi használatra a zsoltárok behozatalát ajánlotta. Marat Kelemen francia költő zsoltárfordítását megragadta, Strassburgban 1539., 18 zsoltárének kész levén, kinyomatta az első református énekkönyvet és Genfbe is küldött 100 példányt. Miután a száműzött Marot maga is Genfbe érkezett 1542-ben, Kálvin kérésére új fordításokkal bővítette az eddigieket. A második kiadás (1543) már 60 zsoltárból állt (1543). Marot halála után (1544) Béza Tódorral végeztette be a zsoltárkönyv teljes fordítását, az egész zsoltárkönyv 1561. Genfben megjelent és a 16. század folyamán 100 kiadást ért meg. Számos nyelvre lefordították, magyar nyelvre elsőként 1607-ben Szenczi Molnár Albert.
[szerkesztés] A genfi Akadémia
Kálvin személyes gyüjtéssel is hozzájárult a genfi Akadémia megalapításához. A genfi akadémiát 3 fakultással 1559. január 5-én nyitták meg. Kálvin vezető tanárkét meghívta hű tanítványát és barátját, Béza Tódort. Az Akadémia azóta is tevékenyen hozzájárul a kálvinista teológia tanításhoz.
[szerkesztés] A lelkészek testülete
- 1542-ben Kálvin alapította meg «lelkészek testületét» (La vénérable compagnie des pasteurs) mint hatóságot, a tanbeli összhang és tisztaság fentartása végett a lelkészek közt. Oly irodalmi tevékenység központja lett alatta Genf, hogy az ő korában 30 könyvsajtó működött, és Michelet szerint «nagy eszme fővárosává» lett.
[szerkesztés] A reformáció tanainak elterjedése Európában
Kálvin hatása kifelé, Európára még nagyobb volt. Franciaországba az első 9 év alatt 150 lelkészt küldött, a huguenotta egyház 2000 gyülekezettel 1559. az első zsinaton a kálvini hit- és egyházigazgatási elveket fogadta el. Anglia, Skócia, Hollandia, É.-Amerika, Cseh-, Morva-, Lengyel- és Magyarország református egyházai, amelyek ezt követően a kálvini hitelvek szerint alakultak.
[szerkesztés] Művei
Művei egybegyűjtve 12 kötetben először Genfben (1617), aztán 1671-ben Amszterdamban jelentek meg. Kálvin halála 3 százados évfordulóján indította meg 3 strassburgi hittudós, Eduard Reuss, Baum és Cunitz, Kálvin összes műveinek (Opera omnia) legteljesebb kiadását. Az első kötet 1863-ban, az 50-ik 4-rét kötet 1894-ben jelent meg, s még végéhez nem jutott. Megjelent angol fordításban is, 53 kötetben.
[szerkesztés] Emlékezete
- Halálának háromszázéves jubileumára Genfben közadakozásból létrehozták a "reformáció csarnokát" (Auditoire), felolvasások és könyvtár számára, amelyet 1867. szeptember 26-án avattak fel.
- Születésének 400. évfordulójára határozták el Genfben a Reformátorok fala létrehozását. Az emlékművet végül 1917-ben avatták fel.
[szerkesztés] Lásd még
Based on work by