Jaroszlavl

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Jaroszlavl / Ярославль

A városháza épülete, 18. század

címere

Koordinátái: é. sz. 57°38′0’’ k. h. 39°52′0’’

Kormányzat

Ország
Államrész

Oroszország
Jaroszlavli terület

Alapítás éve
Várossá vált

1010
1218-ban

Polgármester

Voloncsunasz Viktor Vlagyimirovics

Földrajzi jellemzői

Területe

Teljes

km²

Népesség

Város (2005)

605 200 fő

Időzóna
Nyáron (DST)

MSK (UTC+3)
MSD (UTC+4)

Weboldal: http://www.city.yar.ru/

Jaroszlavl (oroszul: Ярославль) város Oroszországban, Moszkvától 250 km-re (vonattal 282 km-re) északkeletre, a Volga és a Kotoroszl folyók találkozásánál. A Jaroszlavli terület központja, lakóinak száma 605 200 fő. A legrégibb Volga-parti város, egyike a Moszkva körüli ún. Aranygyűrűt alkotó ősi, műemlékekben gazdag városoknak. Történelmi városközpontját 2005-ben felvették az UNESCO Világörökség listájára.

[szerkesztés] Történeti áttekintés

A város alapjait Bölcs Jaroszláv (Rosztov, majd Novgorod ura, 1019-1054 között kijevi fejedelem) vetette meg, aki 1010 körül a Kotoroszl folyó torkolatánál várat építtetett. A hagyomány szerint a fejedelem ezen a helyen ölt meg egy medvét, így került a város címerébe a szekercét tartó álló medve. A vár első írásos említése 1071-ből való. 1218-tól önálló fejedelemségi székhely, húsz évvel később a mongolok felégették, később újra feldúlták, a 14. században többször is tűzvész pusztította. 1463-ban a Moszkvai nagyfejedelemség része lett. A 16. századra a vár körül népes kereskedelmi település és több szabadfalu alakult ki. 1612-ben itt gyűjtött erőt a Moszkva felszabadítására induló népfölkelő sereg, Jaroszlavl négy hónapig gyakorlatilag főváros volt. A 17. századra a város gazdag kereskedelmi központ, a hagyományos volgai víziút és Arhangelszk - az orosz állam egyetlen tengeri kikötője - felé vezető kereskedelmi útvonal fontos állomása. Ez a század a jaroszlavli építő- és díszítőművészet aranykora volt, ekkor épült a ma is álló egyházi épületek többsége.

A 18. században jelentős átalakulás kezdődött: a kereskedelem visszaesett, de a városban megjelentek és fejlődésnek indultak a manufaktúrák, köztük az I. Péter engedélyével alapított nagy textilmanufaktúra. II. Katalin cárnő rendeletére több oroszországi városban, így Jaroszlavlban is városrendezési tervet készítettek. A század utolsó negyedétől nagyarányú építkezések folytak, a városkép fokozatosan átalakult. A város 1777-ben a tájegység közigazgatási központja, húsz évvel később a Jaroszlavli kormányzóság székhelye lett. 1803-ban megnyílt az első felsőfokú oktatási intézmény. 1825-1835 között a Volga mentén rakpart épült, 1870-ben megindult Moszkva és Jaroszlavl között a vasúti közlekedés. A 19. század legvégén a városban 57 gyár vagy üzem működött, köztük gyufa- és dohánygyár, papírgyártó manufaktúra és több textilgyár. A szovjet időszakban Jaroszlavl nagy nehézipari központtá alakult, és teherkikötője is gyorsan fejlődött, hiszen sokáig Moszkva Volga-parti kikötőjéül szolgált. A városépítésben a többi szovjet városhoz hasonlóan házgyári lakótelepek építése és ún. mikrorajonok kialakítása volt a jellemző, de a központban megőrződött az évszázadok alatt kialakult városszerkezet és a város híres templomépületeinek többsége.

[szerkesztés] A Világörökség része

Világörökség

m·v·sz

Jaroszlavl

A Kotoroszl folyó a Szpaszo-Preobrazsenszkij-kolostorral

Adatok

Ország

Oroszország

Típus

Kulturális helyszín

Felvétel éve:

2005

Jaroszlavl legrégibb műemlékegyüttese a 12. században alapított Szpaszo-Preobrazsenszkij-(Megváltó színeváltozása)-kolostor, közepén az azonos nevű székesegyházzal. A katedrális egy 13. századbeli híres, de 1501-ben leégett templom helyén épült 1506-1516 között. A kolostort bástyákkal erősített vastag fal övezi, területén a 16. századból egy további templom a refektóriummal, a Szvjatije vorota (Szentkapu, 1516), a harangtorony (19. századi tetőzettel) és a volt szerzetesi cellák épülete található. 1788-ban a kolostor könyvtárában őrzött sok ezer régi könyv közül került elő másolatban az óorosz irodalom alapvető alkotása, az Igor-ének.

A 17. századi jaroszlavli templomépítészetet a dekoratív elemek gazdagsága, különösen az öntött színes kerámialapok alkalmazása jellemzi. A vöröstégla épületeket a párkányokon körbefutó, ajtó- és ablakkereteket kívülről szegélyező, a kupoladobokat is elborító élénk színű kerámiasorok díszítik. Ennek különféle változatai láthatók többek között a Bogojavlenyije-( Vízkereszt-, 1684-1693), az Ioann Zlatouszt-(Aranyszájú Szent János-, 1649-1654) és a Nyikola Mokrij-templomokon (1665-1672). Az épületek legbecsesebb díszei a freskók. A tolcskovi Ioanna Predtecsi-(Keresztelő Szent János-) templom és különösen a főtéren álló Ilji proroka-(Illés próféta-, 1647-1650) templom fedett tornácainak (galériáinak) a teljes falfelületet elborító freskói csodálatot keltenek, korabeli ikonosztázaikkal együtt az orosz művészet legszebb alkotásai közé tartoznak.

A történelmi városmag a Volga és a Kotoroszl folyó között emelkedő földnyelven alakult ki. Az 1778-ban elfogadott városrendezési terv a régi, középkori városszerkezetre épült. Megtartották a főtérről az egykori városkapukhoz vezető utcákat, de magát a várfalat lebontották (csak két őrtornyát, az 1660-as évekből való Znamenszkaja és Volgai tornyot hagyták meg), helyén 1820-1821-ben körút létesült (ma: Pervomajszkij körút). Klasszicista stílusú lakó- és középületek, kormányzósági paloták sora épült, ezek egy része ma is áll, így a városháza épülete, a líceum (1788), a Kadetiskola épületegyüttese (Kadetszkij korpusz, 1798-1828), a Kormányzói palota (Gubernatorszkij dom, 1820-as évek). A kereskedőnegyed épületegyütteséből (Gosztyinij dvor, 1813-1818) egy klasszicista oszlopsoros épületrész és a rotonda maradt fenn.

[szerkesztés] Gazdaság

Az iparnak is évszázados hagyományai vannak, de város csak a szovjet időszakban, különösen a világháborút követően vált nagy ipari központtá. Jaroszlavlban készült az első szovjet gyártmányú nagy raksúlyú gépkocsi, az első szovjet dömper, trolibusz és dízelmotor. Főbb iparágak: kőolaj-feldolgozás, vegyipar, festékgyártás, dízel- és elektromotorok, szerszámgépek, gumiabroncsok gyártása, hajók és vasúti járművek gyártása, javítása; könnyűipar: textilipar, dohánygyár, fafeldolgozás, építőanyag- és élelmiszeripar. Néhány nagy múltú, országos jelentőségű termelővállalat:

Avtodizel Rt, az egyik óriás vállalatcsoport tagja. Fő profilja a dízelmotorok gyártása. Az 1916-ban alapított jaroszlavli Lebegyev Rt az ország első autógyára volt. A szovjet időszakban előbb különféle járműveket készített, majd profilt váltott, 1958-ban tért át a dízelmotorok gyártására traktorok, tehergépkocsik számára. 1970-ben vette fel az Avtodizel nevet. A vállalat dízelmotorjaival szerelt Kamaz tehergépkocsik a Párizs-Dakar rallyn több alkalommal első díjat is nyertek.

Szlavnyeft-Janosz, (Jaroszlavnyeftyeorgszintez), az egyik olajipari holding leányvállalata. Az északi régió legnagyobb kőolaj-feldolgozó gyára, olajfinomítás, kőolajszármazékok gyártása. A termelés 1961-ben kezdődött, 1976-ban több helyi olajipari gyár összevonásával jött létre az 1996-ban részvénytársasággá alakult mai nagyvállalat. Jelenleg évente 15 millió tonna nyersolajat dolgoznak fel.

Lakokraska Rt, az ország egyik legnagyobb műgyanta-, lakk- és festékgyára. A város első festékgyártó üzemét Vahramejev kereskedő alapította 1838-ban, ma ez a gyár is része az Rt-nek. A jelenleg közel 250 féle terméket gyártó nagyvállalat legnagyobb megrendelői az oroszországi autógyárak és az építőipar.

Jaroszlavli gumiabroncsgyár, egy országos holding egyik tagja. Az ország első számú kerékabroncs gyára, itt készítettek először szintetikus gépkocsigumit. A gépkocsik mellett elsőként fejlesztették ki és kezdték gyártani a repülőgépeknél használatos különleges gumiabroncsokat.

Krasznij Perekop, textilkombinát, fő profilja az iparban, pl. a gumiabroncsoknál használatos anyagok előállítása. I. Péter cár engedélyével két helyi kereskedő alapította a város első nagy textil-manufaktúráját (lenfonót és szövödét) 1722-ben. A mai gyár jelenleg is az eredeti, Kotoroszl-parti épületben működik.

[szerkesztés] Oktatási, kulturális intézmények

A Szpaszo-Preobrazsenszkij-székesegyház, 1506-1516.

1750-ben F. G. Volkov Jaroszlavlban alakította meg az első nyilvános oroszországi színházat. Együttesét hamarosan a cári udvarba szólították, a városnak csak később lett állandó színháza. Jelenlegi dekoratív, eklektikus homlokzatú épülete 1911-ben készült el. A városban ifjúsági színház, koncertterem, cirkusz működik. 1784-ben alapították az első nyomdát, két év múlva itt adták ki az ország első vidéki folyóiratát. Jelenleg mintegy 40 napi- és hetilap, folyóirat jelenik meg havonta.

A város leghíresebb látnivalói és kulturális értékei a 16-17. századi templomai. Egy részük a Jaroszlavli Építészettörténeti Múzeumhoz tartozik, mely maga is a Szpaszo-Preobrazsenszkij-kolostor épületeiben kapott helyet. Az egykori Kormányzói palota a Szépművészeti Múzeumnak ad otthont. A Régi orosz művészeti- és díszítőművészeti múzeum (a volt Metropolita palotában, 1680-as évek) legértékesebb darabjai a 13-15. századból való ikonosztázok, ikonok. A város közelében van Nyekraszov múzeuma, az egykori falusi kúriában, ahol a nagy orosz költő gyakran tartózkodott.

Jaroszlavl első felsőfokú iskoláját P. G. Gyemidov alapította 1803-ban, mely később jogi líceumként működött. 1918-ban állami egyetemmé alakították, de 1924-ben bezárták. A mai, Gyemidovról elnevezett egyetemet 1970-ben nyitották meg a városközpont egyik régi épületében, jelenleg kilenc tanszékkel működik. Gyemidovnak 1844-ben emlékoszlopot emeltek. A szovjet hatóságok által leromboltatott emlékoszlopot 2005-ben újra felállították.

További felsőoktatási intézmények: orvosi akadémia, mezőgazdasági akadémia, Usinszkij pedagógiai egyetem, műszaki egyetem, színházművészeti főiskola, rakéta-légelhárító főiskola, nemzetközi üzleti és modern technológiai főiskola.

[szerkesztés] Kerületek

Mikrorajon (Bragino)

A város lakossága a 20. század második felében folyamatosan növekedett, 1992 óta lassan csökken. Lélekszáma 2005 január elején 605 200 fő volt. Polgármester (mer) 1991 óta: Voloncsunasz Viktor Vlagyimirovics.

A város hat kerületből áll, ezek többsége nagyobb lakónegyedekre, ún. mikrorajonokra oszlik.

A Kirovszkij (625000 fő) és a Leninszkij (68100 fő) kerület - a város adminisztratív, kulturális, pénzügyi központja. Itt áll a legtöbb műemlék épület, köztük a Megváltó-kolostor, melyet tévesen kremlnek is neveznek.
Krasznoperekopszkij kerület (639000 fő) - az egyik legrégibb városrész, a Kotoroszl folyó túlsó partján. Hagyományosan ipari negyed, közel 1000 vállalat telephelyével, itt működik az olajfinomító is.
Frunzenszkij kerület (123500 fő) - 1975-ben kezdték kiépíteni, szintén a a Kotoroszl túlsó partján
Dzerzsinszkij kerület (169600 fő) - a legfiatalabb kerület, 1979 óta folyamatosan épül, eddig tíz mikrorajonja készült el
Zavolzsszkij kerület (117600 fő) - a Volga bal partja mentén húzódó terület sok kertes házzal, falusi jellegű utcákkal

[szerkesztés] Közlekedés

Repülőtér, folyami kikötő. Rendszeres hajójáratok a Volgán. A városnak két pályaudvara van, a Főpályaudvar a Transzszibériai vasútvonal történelmi északi vonalának egyik állomása. Jelenleg az Oroszország expresz nem itt, hanem Nyizsnyij Novgorodnál keresztezi a Volgát. A Volgán vasúti híd (1903) és egy közúti híd vezet át, a második közúti híd jelenleg épül. A városi úthálózat fejlett: autóbusz, trolibusz, villamos.

[szerkesztés] A város és környéke szülöttei

Alexandr Nyikolajevics Jakovlev (1923, Jaroszlavl melletti faluban -2005) politikus, Mihail Gorbacsov tanácsadója
Alexandr Mihajlovics Ljapunov (1857-1918) fizikus, matematikus
Szergej Mihajlovics Ljapunov (1859-1924) zeneszerző, zongoraművész
Fjodor Ivanovics Tolbuhin (1884, Jaroszlavli terület -1949) a Szovjetunió marsallja
Valentyina Tyereskova (szül. 1937, Jaroszlavl melletti faluban -) az első női űrhajós (1965-ben)