Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Világörökség

m·v·sz

Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei

Az Arany-kapu Vlagyimirban

Adatok

Ország

Oroszország

Típus

Kulturális helyszín

Felvétel éve:

1992

Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei - az UNESCO Világörökség listájára ezen az összefoglaló néven 1992-ben felvett oroszországi műemlékek egy csoportja. Az elnevezés Vlagyimir és Szuzdal városok és környékük nyolc középkori, fehér terméskőből emelt épületegyüttesét foglalja magában.

[szerkesztés] Történeti áttekintés

A korai orosz államalakulat, a Kijevi Rusz a 11. század végére szétesett, helyén egymással is harcban álló részfejedelemségek alakultak. Közülük a 12. században, Jurij Dolgorukij fejedelem idején (1125-1157) Rosztov és Szuzdal emelkedett ki. A fejedelemség székhelyét Dolgorukij utóda, Andrej Bogoljubszkij (1157-1174) a Kljazma-folyó partján fekvő közeli Vlagyimirba helyezte át. A nagyfejedelemség hatalma a mongol hódításig (1237-1238) töretlen maradt, de tekintélyét a 14. század végéig megőrizte, amikor Moszkva vette át a vezető szerepet.

Nagyobb részt ebből az időből származik a környék számos, ma már műemlékként védett temploma, épületegyüttese, köztük a Világörökség részének nyilvánított épületek is. Akkoriban a könnyen megmunkálható fehér mészkő volt a templomok és paloták építőanyaga, ezért a 12-13. századi vlagyimir-szuzdali építészetet gyakran fehérkő építészetnek nevezik.

[szerkesztés] A Világörökség részei

Kreml (Szuzdal) a Rozsgyesztvenszkij-székesegyházzal (Jézus születése székesegyházzal
Jevfimijevi Megváltó-kolostor (Szpaszo-Jevfimiev-kolostor), Szuzdal
Mária oltalma templom (Pokrova-templom) a Nyerl-folyó partján, Bogoljubovo falu
Arany-kapu, Vlagyimir

[szerkesztés] Uszpenszkij-székesegyház, Vlagyimir

A vlagyimiri Uszpenszkij-székesegyház az egykor hatalmas Vlagyimir-Szuzdali Nagyfejedelemség központi temploma volt a 13-14. században. Építészeti megoldásai és művészi megformálása miatt mintául szolgált későbbi korok építőmesterei számára.

Az Uszpenszkij-székesegyház, Vlagyimir

Az eredeti templomot Andrej Bogoljubszkij fejedelem építtette 1158-1160 között. A monumentális, három templomhajós, 32 m magas épületet 1185-ben tűzvész pusztította. III. Vszevolod fejedelem (Andrej testvére) országa növekvő hatalmának megfelelően a székesegyházat megnagyobbíttatta (1185-1189): oldalán karzatokat alakítottak ki, az oltárrészt kibővítették, a templom köré falat emeltek. A korábbi központi kupola mellé a sarkokon további négy kisebb, sisakformájú kupolát építettek. Az öt hajósra bővített székesegyház területe az apszisok nélkül 30x30 m. Homlokzatát több mint száz kis féloszlop körbefutó sora díszíti, egyébként a falak felületén kevés a dombormű. Az eredeti, 12. századi freskókból csak töredékek maradtak fenn. 1408-ban Andrej Rubljov és Danyiil Csornij a falakat újra freskókkal díszítették, ezekből több részlet ma is látható. A székesegyház mellett álló négyszintes harangtornyot 1810-ben emelték, később egy toldalék épülettel bővítették. A 19. század végén a templomot felújították, a homlokzat hiányzó domborműveit újakkal pótolták; a templombelsőt borító freskók nagy része is ebből a korból való. A székesegyház kriptája a vlagyimiri püspökök és a fejedelmi család temetkező helye volt, itt temették el a templomot építtető két fejedelmet is.

[szerkesztés] Dmitrij-székesegyház, Vlagyimir

A Dmitrij-székesegyház, Vlagyimir

A vlagyimiri Dmitrij-székesegyház III. Vszevolod fejedelem uralkodása idején, 1194-1197 között épült, és az ottani fejedelmi udvar része volt. A központi elrendezésű, egykupolás, négy pilléres templom a vlagyimir-szuzdali építészet egyik legszebb alkotása. Eredetileg a palotába vezető galéria is csatlakozott hozzá, melyet a 19. századi felújítás során lebontottak. A fehér kőből emelt székesegyház elsősorban a külső falait borító domborműveiről híres. Több száz kis lapos dombormű díszíti három oldalon a falak felületeit, sőt még a kupola dobját és az oszlopok végződéseit is. A kis plasztikák népi ihletésű faragásai: növényeket, madár- és állatfigurákat, bibliai személyeket ábrázoló motívumai között feltűnik az építtető fejedelem, III. Vszevolod alakja is. Az eredeti domborműveknek csak egy töredéke maradt fenn, a többi vagy későbbi restaurátorok alkotása, vagy a századok során megsemmisült.

[szerkesztés] Fejedelmi palota, Bogoljubovo falu

A Vlagyimirtól 14 km-re fekvő kis település, Bogoljubovo egykor a fejedelem vidéki rezidenciája volt. Andrej Bogoljubszkij fejedelem építtette 1158-1165 között azon a helyen, ahol a kis Nyerl-folyó a Kljazmába torkollik, és ahol a legenda szerint Vlagyimirba menet a fejedelemnek Szűz Mária megjelent. Andrej Bogoljubszkijt ellenségei ebben a palotában gyilkolták meg 1174-ben, később a palotát is feldúlták. Megmaradt védelmi rendszerét az 1230-as években a mongol invázió során rombolták le. Területén később férfi kolostor létesült.

A 12. századi épületegyüttesből nem maradt fenn más, csak egy négyzetes alaprajzú bástya szépen faragott hármas ablakával, belsejében csigalakú lépcsővel, valammint a hozzá csatlakozó, egykor a lakóépületbe vezető díszes átjáró. A csonka építmény a koraközépkori orosz világi építészet egyik nagyon ritka példája. A 12. századi épületrészt később kiegészítették: a régi templom alapjain1751-ben újat építettek, a bástya fölé sátortetős harangtorony került, a 19. században nagy, öt kupolás székesegyházat emeltek. Az épületeket jelenleg az itteni női kolostor és a helyi múzeum közösen használja.

[szerkesztés] Borisz és Gleb-templom, Kigyeksa falu

A Szuzdal melletti Kigyeksa falu erről a Nyerl-folyó partján épült kis templomáról nevezetes. A környék legrébbi, 1152-ben épített kőtemploma, fennmaradt freskótöredékei szintén a 12. századból valók. Az egykupolás templomot a 18. században átépítették..