Mária magyar királynő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mária (1371. (?) – 1395. május 17.) Anjou-házi magyar királynő. Nagy Lajos és Kotromanic Erzsébet második leánya. 1382. szeptember 17-től uralkodott. 1385. december 31-én lemondott a trónról, de 1386. február 24-től haláláig ismét ő volt – 1387. március 31-től társuralkodóként – a Magyar Királyság hivatalos uralkodója. Máriának két leánytestvére volt. Nővére, Katalin – V. Károly francia király másodszülött fiának, Lajosnak jegyese – 1378-ban meghalt. Húga – az 1997. június 8-án szentté avatott – Hedvig Lengyelország királynője lett.

Mária királynő Thuróczy János krónikájában

Mária nevelését Deméndi László váradi püspök és Tótsolymosi Apród János küküllei főesperes irányította. Már 1373. június 1-jén apja feleségül ígérte IV. Károly német-római császár fiának, Zsigmondnak, az eljegyzést azonban csak 1379 második felében, Nagyszombatban tartották meg^[1]. Nagy Lajosnak csak leányai születtek, ezért mindenképpen biztosítani kívánta számukra az örökösödést és tekintélyénél fogva ez sikerült is neki. Már 1374-ben elismertette a lengyel nemességgel a leányági örökösödést, majd 1379-ben – Katalin halála után – Mária jogát a lengyel trónra.

Nagy Lajos halála után a magyar hatalmi elit még elfogadta Máriát királynőnek. Apja temetése után egy nappal, 1382. szeptember 17-én Demeter esztergomi érsek közreműködésével történt a koronázás. A tizenegy éves leány nevében anyja, Erzsébet irányította a kormányzást. Döntéseiben Garai Miklós nádorra hagyatkozott. A nádor vezette azt a főúri csoportot, mely a szerintük német és cseh érdekeket szolgáló Zsigmond félreállítását tűzte ki célul. A nőuralmat egyre inkább elvető közvélemény^[2] azonban éppen Zsigmondtól várta a helyzet rendezését. Mikor 1384 augusztusában nyilvánosságra került, hogy az udvar tervei szerint Mária férje nem Zsigmond, hanem VI. Károly francia király öccse, Lajos lesz^[3], nyílt polgárháború tört ki. Az udvar rövidlátó politikájának köszönhetően felbomlott a lengyel–magyar perszonálunió is. 1383. március 28-án Erzsébet anyakirályné felmentette a lengyeleket Máriának és Zsigmondnak tett esküjük alól, majd 1384. október 15-én Nagy Lajos kisebbik leányát, Hedviget Krakkóban lengyel királynővé koronázták.

Liezen-Mayer Sándor: Erzsébet és Mária királynő Nagy Lajos sírjánál (vázlat, 1864)

1385 tavaszán, az udvar és a felkelők között Pozsegavárott tartott sikertelen tárgyalások után Mária és Lajos házasságát képviselők útján megkötötték. A Magyarországról távozni kényszerült Zsigmond fegyverrel kívánt érvényt szerezni jogainak. Megnyerte magának német és cseh király bátyja és morva őrgróf nagybátyja támogatását^[4], majd cseh-morva csapatok élén érkezve 1385. november 1-jén kikényszerítette a házasságot Máriával. A házasság hírére Lajos visszalépett és így minden akadály elhárult volna a konszolidáció elől, ha nem lép fel trónkövetelőként Durazzói Károly.

Horváti Pál zágrábi püspök és Horváti János bán állt annak a tábornak az élére, amely nem ismerte el a nőági örökösödést. Ők a Nagy Lajos udvarában nevelkedett III. (Durazzói) Károlyt a Nápoly-szicíliai Királyság uralkodóját hívták meg a magyar trónra. A Magyarországon rendkívül népszerű Károly a hozzá csatlakozó bárókra és a köznemességre támaszkodva lemondásra kényszerítette Máriát és 1385. december 31-én Székesfehérvárott Demeter esztergomi érsek közreműködésével magyar királlyá koronáztatta magát. Zsigmondnak nem volt elegendő ereje arra, hogy ezt megakadályozza, így ismét menekülnie kellett. A mindössze harminckilenc napig uralkodó Károly meggyilkolása (1386. február 24.) után a nápolyi Anjouk mellett makacsul kitartó párt Károly kiskorú fiát, Lászlót nyilvánította királlyá és felkelést szervezett a délvidéken.

Kovács Mihály: Gara nádor megvédi Mária és Erzsébet királynőket

Erzsébet és Mária a zendülést személyes megjelenésükkel akarták csillapítani. 1386. július 25-én Horváti János katonái rajtaütöttek a királynék csapatán és a hősiesen küzdő Forgách Balázs és Garai Miklós megölése után a királynékat az Adriai-tenger partján álló Novigrad várába vitték. Horváti János az anyakirálynét 1387. február elején a fiatal magyar királynő szeme láttára megfojtatta.

Míg Mária börtönben raboskodott 1387. március 31-én Zsigmondot mint Mária királynő férjét magyar királlyá koronázták. A királynak a magyar és horvát urak, valamint a velencei flotta segítségével 1387. június 4-én sikerült kiszabadítani Máriát.

Zsigmond és Mária formálisan társuralkodók voltak – egy ideig párhuzamosan adtak ki adományleveleket – a hatalom azonban néhány év után fokozatosan Zsigmond kezébe csúszott át. Élete utolsó éveiben Mária már csak olyan szerepet töltött be a magyar politikában, mint általában a királyok feleségei szoktak.

Az első magyar királynő egész életében nagyhatalmi törekvések és kisstílű egyéni érdekek akaratlan kiszolgálója volt. Még az az elégtétel sem adatott meg neki, hogy világra hozza Nagy Lajos unokáját. A gyermeket váró királynő a Vértesben rendezett vadászaton balesetet szenvedett, és 1395. május 17-én meghalt. Váradon temették el.

[szerkesztés] Jegyzetek

^ Mária és Zsigmond távoli rokonságban álltak egymással, de XI. Gergely pápa 1374. november 24-én engedélyezte a házasságot.
^ A királynők pedig többször is kísérletet tettek elsősorban a köznemesség megnyerésére. Mária 1384. június 22-én megerősítette apja 1351-es törvényeit. 1385. november 8-án egy Budán tartandó országgyűlésre négy-négy választott küldöttet kért a megyéktől, de végül éppen ezen az országgyűlésen mondatták le.
^ A férj kiválasztása is bizonyítja Erzsébet alkalmatlanságát a kormányzásra. Az 1378. szeptember 20-án bekövetkezett egyházszakadás után a francia király az ellenpápát támogatta. A házasság révén Magyarország ellentétes táborba került a Szentszékkel, a Nápolyi-szicíliai Királysággal és a német-római császári címet viselő Luxemburgokkal is.
^ Zsigmond a támogatás fejében elzálogosította Magyarországnak a Vág folyótól nyugatra eső területét és Brandenburgi őrgrófságát is.

[szerkesztés] Felhasznált források

Süttő Szilárd: Mária (In: Kristó Gyula: Magyarország vegyes házi királyai, Szukits Könyvkiadó – 2003, ISBN 9639441589)
Estók János: Királynék könyve, Helikon Kiadó – 2000, ISBN 9632086937
A magyarok krónikája (szerkesztette: Glatz Ferenc), Magyar Könyvklub – 2000, ISBN 9635471890

Előző uralkodó:
I. (Nagy) Lajos

Magyarország
uralkodója
1382 – 1385
először