Herceg
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A herceg a legmagasabb rangú főnemesi cím.
A régi germánoknál a hadsereg élén állók címe volt. A népvándorlás után a letelepedett népek uralkodói lettek.
Magyarországon a hercegi (latinul: dux) címet az uralkodócsalád tagjai viselték.
A 15. század végén két magyarországi főúr -Korvin János és Újlaki Lőrinc- is hercegi címet viselt. Ám ez sem jelentette a hercegi cím megjelenését a főnemesség körében, mivel mindketten királyi hercegként viselték a címüket. Korvin mint Hunyadi Mátyás magyar király fia, Újlaki, mint Újlaki Miklós bosnyák király fia.
A Habsburgok magyar trónra kerülésük után néhány magyar családnak hercegi címet (németül. fürst) adományoztak, ám ezt mint német-római császárok tették, magyar hercegi cím továbbra sem létezett. Ilyen család volt például az Esterházy, a Pálffy és a Koháry, de hercegi címet kapott a Rákóczi család is az 1645-ös linzi békekötés után.
Magyar hercegi cím megjelenésére csak az 1886. évi VIII. törvénycikkel került sor, mely a főrendiház tagjait sorolta fel. Többnyire honosított külföldi hercegek viseltek magyar hercegi címet. Hercegi családok:
- Auersperg
- Batthyány-Strattmann
- Czartoryski
- Esterházy
- Khevenhüller-Metsch
- Kinsky
- Lamberg
- Liechtenstein
- Lobkowitz
- Metternich
- Odescalchi
- Pálffy
- Schwarzenberg
- Szász-Koburg-Gotha
- Thurn-Taxis
- Trauttmansdorff
- Windisch-Gratz
A magyar hercegi cím 1947-ben megszüntetésre került.