Divény

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Divény (szlovákul Divín) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Losonci járásában.

Divény várának romjai

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Története
3 Nevezetességei
4 Irodalmi érdekességek
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Losonctól 20 km-re északnyugatra fekszik.

[szerkesztés] Története

A mai Várhegy területén már a 9. században erődített avar-szláv település állt, mely a 11. századig állt fenn. Divény várát a Losonciak ősei építették a 13. század végén, 1329-ben említik először. 1559-ben megerősítették, de 1575-ben mégis elfoglalta a török. 1593-ban Fülek visszafoglalása után a Balassáké lett. 1602-ben ismét erősítését határozták el. 1605-ben Bocskai foglalta el. 1666-ban a Wesselényi Ferenc nádor serege bevette és urát Balassa Imrét börtönbe vetette. Mivel kiszabadulása után továbbra is rablóvárnak használta, 1679-ben a Strassaldo és Leslie hadvezérek által vezetett császári sereg ismét megostromolta, elfoglalta, majd felrobbantotta, azóta rom. A falu 1222-ben már templomos hely volt. 1329-ben említik először, a Kacsics és a Tomaj nemzetség birtoka. 1241-ben a tatárok elpusztították. A 14. - 15. században a Losonczyak, Országh Mihály, a Nádasdyak ás Várday Pál a birtkosai. A 16. században a várral együtt a Balassáké. 1554 és 1593 között török uralom alatt állt. 1686-tól 1945-ig a Zichy család a kegyura. 1910-ben a falunak 1278, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Gácsi járásához tartozott.

[szerkesztés] Nevezetességei

A falu feletti hegyen állnak egykori várának romjai.
A vár alatti várkastélyt 1670-ben építtette Balassa Imre, ma is teljes épségben áll.
A plébániatemplom 1657-ben épült a régi templom bővítésével, védőfalait saroktornyok erősítik.
A Szent Anna kápolna 1775-ben épült.

[szerkesztés] Irodalmi érdekességek

A következő Madsari türki című Divény várában írt verset a bécsi udvari könyvtárban egy 1588-89. években keletkezett török kódexben fedezték fel a 19. század első felében. A szerelmi dalt valószínűleg egy mohamedán hitre tért Divényi Mehmed nevű magyar írta a divényi vár török megszállása idején arab betűkkel, de magyar nyelven. A vers tehát:

Divényi Mehmed:
Madsari türki

Fekete szemű, szeműdükű,
Szeretlek én, tes megszeress,
Narancs csecsű, kesken derekű,
Szeretlek én, tes megszeress.

Éjjel-napval eszembe vagy,
Kérlek téged, engem ne hagy,
Ó mely fénes orcájú vagy,
Szeretlek én, tes megszeress.

Melykor nem lát téged szemem,
Elvész ottan mind ürümem,
És elhervad mind tetemem,
Szeretlek én, tes megszeress.

Azok dicsíretes legyen,
Vagy lyán vagy menyecske legyen,
Kit szeretsz, szeretűd legyen,
Szeretlek én, tes megszeress.

Se élhetem, se halhatom,
Se ülhetem, se járhatom,
Se ehetem, se ihatom,
Szeretlek én, tes megszeress.

Kegyelmedtül én jót várok,
Mint ebecskéd, után járok,
Vagy élek avagy meghalok,
Szeretlek én, tes megszeress.

Egy divínyi ezt megírta,
Meddig az eszivel bírta,
Az szerelmet hogy forgatta,
Szeretlek én, tes megszeress.

De Divénynek más magyar irodalmi jellegű vonatkozása is van. Az első világháborúban és utána a Horthy-korszakban énekelt egyik magyar katonai menetdal szövege a következő volt:

Írt a babám tegnapelőtt egy galambos levelet,
Azt írta, hogy menjek haza, de gyorsvonattal, ha lehet.
Mennék én, de a hadnagy úr nem ereszt,
Most töltöm ki érted babám az egyest,
De holnapután a váltás után megyek haza igyenest.
Őrmester úr adja ki a civil ruhám sebtében,
Állítsa ki éjfél után a szabadságos levelem.
Nem kell már a menázsi sem énnékem,
Lesz majd annál sokkal különb ebédem,
Mert vár a babám csókkal reám odahaza Divényben.