Dekonstrukció

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A dekonstrukció vagy dekonstruktivizmus a filozófiában egy posztmodern iskola, ahol Jacques Derrida használta a heideggeri leépítés, destrukció – Destruktion, Abbau – fordításaként (Grammatológia, 1967).

Derrida dekonstrukciója a metafizika alapstruktúrájának, architektúrájának, nyelvhasználatának, írásmódjának és intézményrendszerének lebontására, elemekre szedésére, rétegekre fejtésére irányul. Hasonlattal élve: a fogalmak lekopaszítására törekszik.

A dekonstrukció mint absztrakció annak a tudatosulása, hogy az ember nyelven keresztüli kiemelkedése tulajdonképpen végzetes, mert szükségszerűen saját elpusztulásához vezet. A nyelv a gyakorlatban ugyanis a valóság nevű absztrakciót lényegénél fogva meghamisítja és szembeálítja az összes egyéb módon, pl. észlelésssel, érzékeléssel, stb. szerzett - főleg a igaz és az igazság alapkategóriák körül szerzett kiábrándító tapasztalatával.

A dekonstrukció 1968 után az intézményrendszerek, az oktatás, a politika területén kezd hatni: „több mint egy nyelv” tudatosításával (Mémoires pour Paul de Man, 1988). A kilencvenes évektől mint az adás, a vendégszeretet etikája jelenik meg – a dekonstrukció az igazságosság szinonímája.

Nietzsche, Freud és Heidegger ebből a szempontból proto-dekonstruktorok voltak.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A posztmodern elemei a...
• MAVIR ENCI
• Dekonstruktuált Corvin mozi - Az építészetben Magyarországon Kapy Jenő Ybl –díjas építész képviseli a dekonstruktivizmus-t
• http://www.konyvnet.hu/konyv.php?konyv_id=17948&kategoria_id=2&knsid=qpy71yADdkatHnQsGf3LmvKGo5a2MDmbrVOHA5N2u3sfh1RYUK

Ez a filozófiai tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!