Bűn
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A bűn valami kötelezőnek elfogadott igényhez, utasításhoz, vagy törvényhez való alkalmazkodás hiánya. Másszóval, a bűn olyan cselekedet, tevékenység, szólás, gondolat vagy éppen elmulasztott tett, amit hibásnak és tiltottnak tartanak, A bűnről a különböző világnézetű, vallású emberek másképp gondolkodnak annak megfelelően, hogy az adott körülmények között mit tekintenek kötelezőnek elfogadott viszonyítási alapnak. Ez a kitétel fontos lehet olyan esetek megítélésében, amikor több mint egy viszonyítási alap kinálkozik (pl. önvédelem).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Keresztény nézőpont
Strong Szómutatója szerint a héber ’khate’ (chet) 2399—bűncselekmény, bűn, hiba, míg a khate szótöve a ’khaw-taw’ 2398—elhibádzás, céltévesztés (mint mikor az íjas nyílvesszője eltéveszti a célt), bűnözés, megbotlás értelemben használatos. Az Újszövetségben a ’bűn’-re használt görög szó ’hamartia’ magyarul ’céltévesztés’-t jelent.
A nyugati kereszténységben a bűnt gyakran a törvény áthágásának, egyfajta szerződésszegésnek tekintik, s így a bűntelenséget, a bűntől való szabadságot, azaz az üdvözülést is inkább törvénykezési szempontból értelmezik. 1János 3:4 szerint „Aki bűnt cselekszik törvényszegést követ el, mert a bűn törvényszegés”.
A keleti kereszténységben viszont a bűnt sokkal inkább az emberek egymásközötti és ember-Isten közötti kapcsolatokra való hatásaiban értelmezik.
Ennek megfelelően a keresztények általánosságban az üdvözülést megbékélésként, és emberi kapcsolataik lényeges javulásaként értelmezik. Pál apostol így int: „Lélek szerint éljetek és a test kivánságait ne teljesítsétek…Ha…a lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt…A Lélek gyümölcse ellen nincs törvény.” Galátákhoz 5:16-23.
Ez a Lélek a megoszthatatlan Isten harmadik lényegülése, személyisége (hypostasis), aki a végső cél, az isteni akarat teljesítését megkövetelő Törvény beteljesítéséhez ad sugalmazást, útmutatást a rá figyelmezőknek.
A Biblia szerint az embert Isten teremtette saját képére és hasonlatosságára, jónak és igaznak. Isten az embert a föld porából formálta, és az élet lelkét lehelte belé. Bölcsességgel és hatalommal ruházta föl, és az érzékelhető világban mindent uralma alá vetett. Alkalmassá tette arra, hogy vele, mint teremtőjével közösségben, az ő dicsőségére éljen. Szabadságot ajándékozott neki, hogy önként utasíthassa el magától a gonoszt és önként választhassa a jót. Az ember azonban a Sátán kísértésének engedve vétkezett teremtője ellen - „képi” megfogalmazásban Ádám és Éva) ettek a tiltott gyümölcsből. Bűnbeesése folytán az ember lelkileg-testileg a bűn és a halál uralma alá került. Elveszítette a teremtésben nyert isteni képmás jellemvonásait és eredeti adottságait csak korlátozottan fejtheti ki. Katolikus tanítás szerint ez az eredendő bűn, amelynek fogalmát, a bűnről szóló szentírási tanítást, a dogmatörténeti fejlődést és a bűn teológiáját a megváltás fényében a teológia egyik ága, az ún. hamartiológia tárgyalja.
Az Ószövetség, a bibliai héber nyelv több mint 20 kifejezést használ a bűnre, ezáltal jobban kifejezi a bűnök közötti árnyalatokat, mint a nyugati nyelvek. A leggyakrabban használt héber szavak a bűnre: chet (khate), pesa, avón, ásám, ámál, ávál, ávár, rá, rásá, máál, bágád és a ságág. A Septuagintában megtalálható görög kifejezések nagy részét használja az Újszövetség is, tehát az Újszövetség bűnről szóló kijelentései alapvetően az Ószövetségre támaszkodnak.
[szerkesztés] Erkölcsi nézőpont
A felvilágosodás óta létezik egy olyan meggyőződés, hogy ami logikus (azaz logikailag koherens), az etikus (erkölcsileg helyes, vagyis nem bűnös) is egyben. Ez a megfogalmazás a koncentrációs táborok létesítése után végérvényesen megbukott.
[szerkesztés] Jogi nézőpont
Rousseau-nál jelenik meg először, hogy nincsen áteredő bűn - vagyis a bűn többé nem etikai, nem morális s szubjektív, hanem objektív kategória - azaz közmegegyezésre (s nem az Istennel való megegyezésre) épülő jogi kategória. Bővebben lásd: bűn (jogi értelemben)
[szerkesztés] Napjaink nézőpontjai
Sigmund Freud szerint a bűntudat neurózis, és ettől meg kell szabadulni, hogy az ember igazán felszabadult lehessen. Ennek következménye, ha az ember jó akar lenni, akkor a maga erejéből és az emberiség segítségével akár „szent” is lehet.
Napjaink felfogása szerint az ember eredendően jó, s a bűn a környezetében van.
Based on work by