Bánk bán (nádor)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk Bánk bán személyéről szól. További jelentések a Bánk bán lapon.

Bánk bán a Bor-nemzetségből származott, 1211-től Magyarország nádora volt.

Az elterjedt monda szerint neje elrabolt becsületének megbosszulására összeesküvést szőtt, és megölte II. András feleségét, a meráni Gertrúdot. Valóban tudott az összeesküvésről, amelynek célja a német kegyencek uralmának megszüntetése lett volna. A vértesi hegyekben vadászgató királynét - II. András távollétében - 1213. szeptember 28-án valószínűleg Péter csanádi ispán ölte meg (bizonyosan csak annyit tudunk,. hogy Petúr bánék köréből valaki). De mivel Bánkot is megvádolták a gyilkossággal való részvétellel, neki is meg kellett válnia tisztségétől.

1216-től azonban már ismét a királyt szolgálta, aki őt „hű jobbágyának” nevezte, és drávántúli bánná tette. E tisztségében a helyi feljegyzések Banco néven is említik őt. Ezen túlmenően, amikor a király 1217-ben a Szentföldre ment, keresztes fogadalmát beváltani, János érsek mellett valószinűleg Bánkra is rábízta az ország kormányzását.

A visszatérő II. András visszatértekor a sok panasz hallatára Bánkot másodszor is elmozdította pozíciójából, azonban 1221-ben ismét zászlósúrrá tette és az ország bírájává nevezte ki.

1222-ben az aranybullában történt róla hivatalosan az utolsó említés. Valószínűsíthető, hogy akkortájt hunyt el. Az 1213. évi összeesküvés részeseinek, köztük Bánknak vagyonát csak 1228-ban koboztatta el IV. Béla király (II. András és a meggyilkolt Gertrúd királyné fia).

Azt, hogy ez az összeesküvés kiváltó oka Bánk bán ismeretlen (a szépirodalomban Melinda) nevű feleségének meggyaláztatása lett volna, csak egy 1268 után írt osztrák krónika említi először. A bécsi képes krónika (1358) és ennek nyomán a legtöbb későbbi feljegyzés ezt a történetet már tényként adja elő, holott alkalmasint csak Zách Felicián tragédiáját kenték rá, hogy az Anjou-kori történetirók – burkolt formában – mégis elbeszélhessék az aktuális, véres merényletet.

A költők és írók azonban kiszínezték az eseményt, és Bánk bánt épp úgy Katona József drámájából ismerjük meg, mint Tell Vilmost a Schilleréből. Bánk kortársa volt egyebek mellett Benedek vajda.

[szerkesztés] Főbb irodalmi művek Bánk bánról

Valkay András: Bánk bán historiája, 1574
Katona József: Bánk bán. Dráma öt szakaszban, 1819 - melynek alapján később Egressy Béni szövegkönyvére Erkel Ferenc operát komponált.
Franz Grillparzer: Ein treuer Diener seines Herrn. Tragédia. Bécs, 1830
Pesty Frigyes: Chronol. Vizsgálat Bánk bán körül. Pesti Napló, 1856., 263. sz.
Pauler Gyula: A történet Bánk bánja. Nemzet, 1883. április 28. és május 3., ill. Budapesti Szemle, 1887., 123. sz.
Huber Alfonz: Studien über die innere Gesch. Ungarns. Archiv für österr. Gesch. 65. kötet.
Pór Antal: Bánk bán Melindája. Erdélyi Múzeum. 1890