Bánk bán (dráma)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Katona József ötszakaszos drámája, a Bánk bán a legismertebb műve, ill. a magyar irodalomban is kiemelkedő helyet foglal el.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Szereplők
- II. Endre, magyarok királya
- Gertrudis, királyné
- Béla, Endre, Mária - kisgyermekeik
- Ottó, Berchtoldnak, a merániai hercegnek a fia, Gertrudisnak testvéröccse
- Bánk bán, Magyarország nagyura
- Melinda, a felesége
- Soma, fiacskájok
- Mikhál bán, Simon bán - Melinda bátyjai
- Egy zászlósúr
- Petur bán, bihari főispán
- Myska bán, a királyfiak nevelője
- Solom mester, ennek fia
- Bendeleiben Izodóra, türingiai leány
- Egy udvornik
- Biberach, egy lézengő ritter [lovag]
- Tiborc, paraszt
- Zászlósurak, Vendégek, Udvornikok, Udvari asszonyok, Ritterek, Békétlenek; Katonák, Jobbágyok
[szerkesztés] Keletkezéstörténete
Az Erdélyi Múzeum 1814-ben pályázatot írt ki „Eredetiség s jutalomtétel” címmel, aminek az volt az értelme, hogy a mű, amelyel pályáznak, lehetőleg magyar történelmi eseményt dolgozzon fel, ill. ne imitálja a korabeli divatos nyugati műveket. Az első helyezettnek pénzjutalmat ígértek. A pályázat határideje egy év volt, vagyis 1815-re kellett elkészülni vele. Erre az eseményre készült Katona műve, pontosabban annak első változata. A pályázatot végül is nem ő, hanem Kisfaludy Sándor nyerte meg, Katona műve különösebb visszhang nélkül maradt.
A Bánk bán második, végleges változata 1819-re készült el, nyomtatásban egy évvel később, 1820-ban jelent meg. Katona élete folyamán a cenzúra miatt nem mutatták be a művet, az ősbemutatójára csak 1833-ban került sor Kassán.
A mű jelentőségét az is mutatja, hogy 1848. március 15-én a színház díszműsorán ez a mű szerepelt. 1861-ben Erkel Ferenc dolgozta fel operává.
A mű két változata között a két érdemi különbség az, hogy Katona világosabbá tette Melinda elcsábítását az altató- és hevítőporok segítségével, ill. a drámai szereplők körét szorosabbra vonta, így lett Bánk köre, Gertrúd köre, ill. Endre köre.
[szerkesztés] Források és előzmények
Mivel Katonának Pesten lehetősége volt különböző történetírók munkáit tanulmányozni, így ismerte Heltai Gáspár és Antonio Bonfini krónikáit.
Szépirodalmi forrásként Hans Sachs 16. századi Bánk bán drámáját használta, ill. a 18. századból Pray György kódexét (ez a forrás állítja egyedül, hogy Gertrúd nem bűnös, hanem politikai összeesküvés áldozata lett), Müller Bánk-regényét, Valkai András históriás énekét, ill. Grillparzer tragédiáját.
[szerkesztés] Eltérés a történelmi hitelességtől
- A valóságban Ottó helyett Berchtold csábította el Melindát. Katona azért változtatta ezt meg, mert Berchtold kalocsai érsek volt, és ha ez a momentum szerepelt volna a drámájában, a cenzúra azonnal betiltotta volna.
- Petúrék közül valaki ölte meg Gertrúdot, nem biztos, hogy Bánk
- Történelmi szereplők kibővítése (Tiborc, Izodóra, Biberach). Ez azért volt jó, hogy a különböző osztályok és típusok képviseltetve legyenek (jobbágyság, bizalmasok, cselszövők).
[szerkesztés] A mű szerkezeti egységei
Az alkotás dedikációval indul – ezt Katona azért írta bele, hogy a művet mindenképpen jól fogadják. Kecskemétnek dedikálta, így 100 aranyforintot kapott a várostól.
Ezt követi a prológus (előversengés, bevezetés), amelyben Gertrúd felszólítja Ottót, hogy hagyja el az udvart. Ottó tanácsot kér Biberachtól a helyzet megoldására.
Az ezt követő szakaszok általában in medias res-szel indítanak; az első sorok értelmére általában a szakasz végén kapunk magyarázatot.
[szerkesztés] Első szakasz
- Helyszín: palota mulatója
- Idő: „gyertyák égnek” – este
A bevezetésben megismerjük az alapszituációt, a király távollétében Bánk gyakorolja a hatalmat, de őt a királyné országjáró körútra küldte. Ottó el akarja csábítani Bánk fiatal és szép feleségét, Melindát. Közben egy politikai összeesküvés készülődik.
Biberach porokat ad Ottónak, amivel elcsábíthatja Melindát.
A bonyodalom megindítója maga Bánk bán, aki váratlanul visszatér (igazából Petur hívta vissza követek által). Itt egyaránt jelen van egy politikai, ill. egy magánkonfliktus.
[szerkesztés] Második szakasz
- Helyszín: Petur háza
- Idő: „éjtszaka” – éjszaka
Itt Petur házát láthatjuk, ahol a politikai összeesküvés készülődik – politikai konfliktus. Peturék az összeesküvőkhöz hívják Bánkot, aki az összeesküvőket türelemre inti. Közben megérkezik Biberach, aki elmondja, hogy Ottó és Melinda együtt vannak.
[szerkesztés] Harmadik szakasz
- Helszín: Melinda szobája
- Idő: „Jó reggelt!” – reggel
Itt több kettőst is láthatunk. Egyrészt Melinda és Bánk kettősét (magánkonfliktus). Bánk késve ér haza, Melinda nem tagadja, ami történt, és arra kéri, ölje meg őt. Bánk átkot mondd rá s gyermekükre. Melinda zaklatottan elsiet, a nagyúr csak ekkor gondol arra, hogy a királyné áll a tett mögött.
Ebben a szakaszban szerepel még Bánk és Tiborc kettőse. Tiborc elpanaszolja Bánknak saját és családja nyomorúságát, és ő felismeri egy sebhelyről Tiborcot, aki egykor megmentője volt. Tiborc szembehelyezi a parasztok nyomorúságát a merániai udvar pompájával. Bánk pénzt ad Tiborcnak és rábízza Melindát és gyermekét is.
A harmadik konfliktus Ottó és Biberach között található. Ottó végül megölte Biberachot azért, mert nem adott neki tanácsot, sőt, megzsarolta azzal, hogy elárulja, ki Fülöp király gyilkosa, aki nem más, mint Ottó.
[szerkesztés] Negyedik szakasz
- Helyszín: Gertrúd szobája
- Idő: „Napest” – kora este
Mikhál követként megy a palotába Gertrudishoz, ahol őt is és testvérét is letartóztatják, pedig csak az összeesküvésről akartak beszélni – igaz, a konkrét bűnöst nem nevezték meg.
Bánk is megjelenik a királyné előtt és felelősségre vonja Gertrudist az ország nyomorúságos sorsa miatt. A tetőpontban Bánk hirtelen felindultságban megöli a királynét (politikai és magánmotivációból egyaránt), a zendülők pedig betörnek a palotába.
[szerkesztés] Ötödik szakasz
- Helszín: Trónterem
- Időpont: A cselekmény Gertrudis ravatalánál játszódik, feltételezhetően napokkal később
A megoldásban Bánk tettének mérlegelése történik a király színe előtt. Solom mester leverte a lázadást, sebesülten elfogta Peturt. Ottó rablás és gyilkosság után elmenekült. Bánk bevallja tettét, de a király nem szab ki rá büntetést; igaz, kezdetben felajánlotta a párbaj lehetőségét, de ezzel Bánk nem élt. Később a király azért nem büntette Bánkot, mivel annak felesége is meghalt, ezért úgy gondolta, hogy Bánk eleget szenvedett már. Ezzel visszaállt a harmónia.
A mű a téri-dő kapcsolatot figyelve a shakespeare-i drámafejlődési utat követi.
[szerkesztés] Jellemek
A Bécsy Tamás által kidolgozott drámamodell szerint a Bánk bán konfliktusos dráma. Két főbb szereplőt figyelhetünk meg: Gertrúd a negatív, Bánk pedig a pozitív hős, akinek fel kell nőnie a nembeli feladathoz. Gertrúdnak létérdeke a szituáció fenntartása, Bánknak viszont ezt meg kell szüntetnie a harmónia visszaállítása végett.
Az alapszituáció előtt Bánk elfogadja a vezetést, és azt Endréhez köti: csak miután megtette országjáró körútját, akkor tapasztalja meg az ellenkezőjét: felnyílik a szeme, és rádöbben, hogy egy erkölcstelen világrendben élnek. Az igazságtalanul kezelt jobbágyok éheznek és nyomorognak, a magyar nemesek helyett idegenek ülnek a főbb pozíciókban; mindezek mellett a merániaiak mulatoznak, és közülük egy a feleségét is elcsábította. Bánknak tehát ezt kell megoldania – ő végig mint nádor cselekszik. Ezzel elindul a tettváltás sorozata.
Bánk Peturék okait jogosnak tartja, de az eszközeikkel nem ért egyet. Tiborc panasza ráébreszti a jobbágyság tarthatatlan helyzetére. Látja a királyné jogtalanságait, de meg kell védelmeznie őt, mert a király távollétében Bánk a törvényes rend képviselője. Kettős veszély fenyegeti. Bonyolult helyzete is megnehezíti döntését; tépelődéseit monológjaiban fogalmazza meg. Első monológjában leveti szerepeit, puszta lélekként, emberként akar dönteni, a tisztesség és becsület nevében cselekedni, a továbbiakban azonban nem tudja mindezt haladéktalanul megvalósítani, a lázadókkal mint a király helyettese beszél, szerelme pedig mindvégig Melindához köti. Jellemében lovagi vonások találhatóak, fontos számára a becsület és a jó hírnév. Lelki egyensúlya, fegyelme mindinkább felbomlik, a dráma vége felé egyre zavartabb lesz, nem tud odafigyelni másokra, szavaikból csak annyi jut el hozzá, ami őt is érinti, saját lelkével van elfoglalva.
Az, hogy Bánk csak a negyedik tételre nő fel a feladatra – hogy a királynét megölje – a korabeli (13. század) erkölcsi rendje miatt van: az uralkodót Isten adta. A gyilkosságot végül elköveti, de ez az egész királyi családra kihat – Endrét, aki Isten kegyelméből uralkodik, is megsérti; mégis azt mondhatjuk, hogy a két rossz közül a kevésbé tragikusat választotta. Bánk végül azért ölte meg a királynét, mert kerítőnőnek tartja, azt hitte, köze volt Melinda elcsábításához. A gyilkosság gondolata már előbb is felmerült benne, de magánügyei miatt nem állt bosszút a királynén. Indulatilag mindenképpen befolyásolja az a gondolat, hogy a királyné segített Ottónak. Tiborc panasza és országjáró körútja láttatja vele a haza állapotát, az idegen elnyomást. Peturék lázadásának okai jogosak, de a lázadással nem tud egyetérteni, sem mint a király helyettese, sem mint felelős állampolgár. Az udvar pompája azonban őt is felbosszantja. Mikor ott marad a királynénál számadásra, minden olyan szereplő megjelenik, aki az ő életét befolyásolja, ez felzaklatja Bánkot. Ez a gyilkosság lelkével nem vállalt cselekedet, de jogosan öli meg a királynét. A gyilkosság után Petur megjelenéséig úgy gondolja, hogy legalább a haza sorsát megoldotta, azonban rádöbben, hogy nem sikerült; tehát elkövetett egy olyan cselekedetet amelyet valójában nem akart, de utána azzal gondolattal is meg kell küzdenie, hogy még a haza ügyét sem mentette meg ezzel. Melinda halála már csak betetőzi a tragédiát. Katona József Bánkot olyan embernek írja le, aki indulatos, de tud uralkodni az indulatain, és valójában első monológjában is azt fogalmazza meg, hogy megpróbál indulatoktól mentesen, becsületes lélekként cselekedni. Bánk ezzel a gyilkossággal nem oldott meg semmit, bár a haza sorsát kedvezően befolyásolta, a saját sorsát tönkretette, Melinda nélkül az élete céltalanná, értelmetlenné vált. A műben a magánéleti és közéleti szál egymástól elválaszthatatlan, a magánéleti tragédia kiteljesíti a politikai tragédiát. Bánk tehát megölte a királynét, Melindát kétszer is kiszolgáltatta Ottónak, és az őrületbe hajszolta.
A mű végén Endre kimondja, hogy a gyilkosság jogos – ezáltal áll vissza a harmónia.
Gertrudis a családi élet megszállottja, nem biztos, hogy a magyarságnak akar ártani, viszont a merániaiknak kedvez, velük szemben elfogult. Viselkedése ellentmondásos és nem mindig érthető, emiatt bűnössége is kérdéses.
Biberach a lézengő ritter a műben. Neki jut az intrikus szerep, de nem tud igazából azonosulni vele, kívüláll a világ dolgain, nem találja helyét. Szenvtelenül, ügyetlenül látja el szerepét, hol Ottóhoz csapódik, hol Bánkhoz. „Ott van haza, hol a haszon”.
Tiborc a jobbágyélet megjelenítője. Nyomorúsága lehetetlenné teszi, hogy becsületes maradjon, ő mégis az marad. Bánkhoz szoros szálak fűzik, hűséges hozzá, őszinte, egyedül tőle vár segítséget. Viszonyuk a nagyúr és a jobbágy sorsközösségét példázza.
[szerkesztés] Elemzések
[szerkesztés] Sőtér István elemzése
Sőtér István szerint Bánk nem erkölcsileg, hanem érzelmileg vesztes – tehát érzékeny hős. Ilyet először Jean-Jacques Rosseaunál láthattunk először, és Friedrich Schiller is használt hasonló jellemeket.
Bánk nagymonológjában megfogalmazza további tetteit és annak módjait. A „két fátyol” (hazám és becsületem) Sőtér szerint a kötelékeket jelenti: Endrétől (haza) és Melindától (becsület) akar megszabadulni: se nádor, se nagyúr, se férj, se apa nem kíván a továbbiakban lenni – emberként óhajt cselekedni.
Bánk az érzékenység hőse: átérzi a jobbágyság problémáit, de emellett a nemesség tarthatatlanságát is – mindenkivel tud azonosulni.
Bánk személyiségének sokak szerint a lényege a becsület – ezért is fog gyilkolni, míg sokan kétségbe vonják ennek igazságát.
[szerkesztés] Bánk tragikuma
- A hazához fűződő szál elszakítása – ez megtörténik a gyilkosság gondolatának képében („Épülj fel! izmosodj meg, gondolat!”. A királyhoz viszont végig hű marad.
- A becsület szála maga Melinda – ezért nem szakadhat el feleségétől, mert akkor a becsületétől szakadna el.
„Nincs a teremtésben vesztes, csak én! / Nincs árva más több, csak az én gyermekem!” Bánk a mű végén érzelmileg teljesen összeomlik. A királynak is meglenne rá az oka, de ő nem omolhat össze uralkodó mivolta miatt. Bánknak Melinda elvesztése Gertrúd meggyilkolását értelmetlenné tette.
[szerkesztés] Gertrudis-tragédia
Gertrudisnál ugyanazokat az elemeket láthattuk, mint Bánknál: saját népének kedvez, családi kötelékei erősek. A kettejük közti vita a IV. szakaszban zajlik le. Bánk megsérti Gertrudis asszonyi voltát, mire válaszul Gertrudis Bánkot nemzetérzésében, férji büszkeségében sértette meg. A kulcsmotívum az volt, hogy Bánk Gertrudist nemzeti érzésében is megsértette, ez vezetett végül a gyilkossághoz.
Sőtér konklúzióként levonja, hogy Gertrudis nem jelleme miatt volt bűnös.
[szerkesztés] Melinda tragédiája
Sőtér itt Barta János tanulmányát építette bele saját tanulmányába. Barta szerint ez egy szerelmi tragédia, és Bánk tragikus vétségek sorozatát követi el:
- Az első szakaszban nem menti meg Melindát azonnal…
- …helyette Petúrékhoz megy;
- A harmadik szakaszban nem tisztázza a körülményeket, ehelyett megátkozza fiát és feleségét;
- A negyedik egységben Melindával együtt távozhattak volna, de nem élt a lehetőséggel, amivel Melindát és a családot megmenthette volna;
- Az utolsó szakaszban Tiborcra bízza Melindát, ahelyett, hogy ő vigyázna rá.
Zárlat: Melinda elvesztése mindennek az elvesztése – lelkileg összeomlik (teremtés vesztese – a gyilkosság fölösleges).
[szerkesztés] Tiborc tragédiája
Tiborc ellen konrétan nem vétkezett senki, csak a jobbágyság ellen, ami rá is kihatással volt. Tiborc Bánkot majdnem szentként tisztelte, és ezt állította: „ha tán asszony nem esmert volna, úgy ő angyal lett volna földeden!”
[szerkesztés] Gyulai Pál elemzése
Gyulai Pál szerint Bánk többszörös bűnt követett el.
- Fellázadt az erkölcsi rend ellen – holott neki kellett volna a rendet stabilizálni
- Gertrúd nem volt bűnös Melinda elcsábításában, és Melinda is Bánk miatt halt meg – tehát Bánk bűnhődése jogos.
[szerkesztés] Horváth János elemzése
Horváth János, a modern magyar irodalomtörténettudomány egyik legjelentősebb művelője - irodalomtörténész lévén őt inkább a mű és az alkotó összefüggései, mint a mű esztétikai értelmezési lehetőségei érdekelték - Katona drámáját (legalábbis írott változatát) a shakespeare-i tragédiai hagyomány folytatásának, ezzel összefüggésben erős lélektani beállítottságú drámának tartotta. „A Bánk bán annak szemében, ki sorról-sorra kritikai szemmel végigvizsgálja, egy csodálatosan biztos és aprólékos lélektani tanulmánynak tűnik fel ... Irodalmunkban csak Arany János és Kemény közelítik meg e tekintetben Katonát, meg azonban ők sem haladják.” Míg szerinte a prózával ellentétben a dráma nem alkalmas aprólékos lélektani elemzésekre; s azt a szerző sokszor a cselekvéssel kénytelen jelezni, helyettesíteni; Katona mégis „elég merész belezsúfolni azt a lélektani részletezést és ok-okozati szakadatlanságot, mely csak a regény egy modernebb (éppen pszichológiainak nevezett) változatában lehetne műfajilag otthonos”. Horváth épp ezt a lélektani elemző jelleget tartotta a Bánk Bán olyan egyedülálló értékének, mely nemcsak a magyar-, de a világirodalomban is kiemelkedő alkotássá teszi. A dráma e vonását, ha nem is ennyire kifejezetten, már Gyulai Pál is észlelte („Katonánál majd minden mondat egy-egy lélektani mozzanat”).
[szerkesztés] Arany János tanulmánya
Arany János is készített egy elemzést a drámáról, ami csak részleteiben készült el. Ő a szabadságharc utáni állapotokat hasonlította össze a mű végével. Tanulmányának a fő konklúziója is ehhez kapcsolódik: a történelemben vannak katasztrófahelyzetek – lásd Bánk bán drámáját és Arany jelenét. Ezenkívül az is közös vonás a két „esemény” között, hogy mindkét esetben a nemesi túlzások visszaszorítása szolgálja a megoldást.
Arany megállapítja, hogy Bánk békés úton nem oldhatja meg a szituációt: vagy meggyilkolja Gertrúdot (Arany Gertrudis helyett mindig a Gertrúd névváltozatot használta), vagy polgárháborúba keveredik, ami nemzetvesztéshez vezethet; Bánk a kevésbé végzeteset választotta.
Arany drámai körökre osztotta fel a szereplőket, ezenkívül a legtöbb szereplőhöz egy rövid jellemzést is adott.
Gertrúd köre:
- Gertrúd (Nagyravágyó – Endrét kénye-kedve szerint irányítja, pazarló, hataloméhes – Európa 1/3-át szeretné: ezért ment Endre Gallíciába harcolni)
- Biberach (eszes, ármányos, haszonvágyó)
- Ottó (hitvány, kéjelgő, ostoba, gyáva – még a nőügyeihez is segítséget kell kérnie)
Bánk köre:
- Bánk (Arany kiderítette a szövegből, hogy egy korábbi hadjáratban, melyben apjával, Konráddal harcolt, 18 éves volt; tehát a történet idején feltehetőleg 42 éves)
- Melinda (Ő viszont max. 21-22 éves, és valószínűleg nem szerelemből ment Bánkhoz, hanem mert Bánkék megmentették őket a spanyol forradalom alatt; Arany szerint nagyon szép lehetett, ezért kellett Bánknak állandóan rejtegetnie)
- Tiborc (Ő az aki, végig becsületes volt, annak ellenére, hogy korábban szolga volt, és abból felszabadulva lett jobbágy)
- Petúr (Szilárd és nyughatatlan jellem; heves, ugyanakkor hűséges)
- Mikhál és Simon (spanyolok, hazaszeretők)
Endre köre:
- Endre
- Myska bán
- Solom mester
Arany ezenkívül jelzi, hogy a műben kisebb dramaturgiai hibák is vannak (pl. Melinda megőrülése után fél nap múlva józanul tér vissza, stb.)
[szerkesztés] Érdekességek
- A „legnagyobb magyar”, Széchenyi István, aki ott volt az egyik bemutatón, viszolygott a darabtól, és politikailag nemkívánatosnak tartotta. 1839. március 23-án ezt jegyezte a naplójába: „Megfoghatatlan, hogy a kormány megengedi ily esztelenség előadását. Rossz, veszedelmes tendencia”.
[szerkesztés] Források
- Horváth János: Jegyzetek Bánk Bán sorsáról. Napkelet, 1926. nov., IV./9. sz.; 811-838. old.
- Mohácsy Károly: Irodalom 10. évfolyamosoknak - Krónika Nova
)
Based on work by