Anarcho-kommunizmus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az anarcho-kommunizmus egy 20. századi eszmerendszer, amely a leninizmussal és a Szovjetunióval is szembenállt. Követői elutasítottak mindennemű állami szervezetet, de az állam „elhalásának” marxista doktrínája helyett annak forradalmi harccal való azonnali eltörlését követelték. A marxizmussal ennek ellenére nem álltak szemben, inkább annak az anarchizmussal való újraegyesítésére törekedtek.
A klasszikus anarchizmussal ellentétben viszont a proletariátus diktatúráját szükségesnek tartották, de szerintük ezt a diktatúrát az önmagát munkástanácsokba vagy kommunákba szervező proletárosztály gyakorolja majd. Elutasították a klasszikus anarchizmus általános szabadságeszményét, és sokkal kisebb hangsúlyt helyeztek az egyén szerepére, mint általában az anarchisták. Ugyanakkor szerveződéseikben elutasították a hagyományos pártformát is. A politikai merényleteket is adott esetben elfogadhatónak, szükségesnek tartották.
A mozgalomnak Európában sok híve volt, főleg az 1930-as 1940-es években. Elterjedt volt Franciaországban, Németországban és Magyarországon is. Legismertebb magyar anarcho-kommunista Schiess József. Maroknyi csoportja elsősorban merényletekre koncentrált, kevésbé az ideológiai munkára. A második világháború után mozgalmuk eltűnt.
Az anarcho-kommunizmus fogalmát gyakran azonosítják az anarchista kommunizmussal.