Édenkert

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Édenkert Berry hercegének Hóráskönyvéből

Az Éden (Édenkert) vagy Paradicsom (Paradicsomkert) azon vidék neve, ahol az Ószövetség elbeszélése szerint az első emberpár, Ádám és Éva lakott a bűnbeesés előtt.

Így képzelte el az Édenkertet Hieronymus Bosch

Az Édenkert teremtésének elbeszélése az ószövetségi Bibliában (Mózes első könyve, II. fej. 8-17; Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája): „Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját. Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt. Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van. Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő. A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Kús egész földjét. A harmadik folyónak Hiddekel a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz. És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze. Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.” (Folytatás itt)

[szerkesztés] Az Éden és Paradicsom szavak eredete

Az Éden név babilóniai eredetű és a héberek a hasonló hangzású héber szóval, amely gyönyörűséget jelent, hozták összefüggésbe.

A Paradicsom a latin paradisus (édenkert, mennyország) nyomán került nyelvünkbe, ami a görög paradeiszosz átvétele. Ez a héber pardez görögös formája, s előzménye az óperzsa pairi-daeza (körülkerítés). A szó a királyi és nagyúri vadaskertekre, díszparkokra vonatkozott. A magyarba a latin szó tárgyesetes (paradisum) alakjában került át.^[1] (Lásd még a paradicsom, mint zöldségféle névmagyarázatát!)