Vendek
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A vendek: Tágabb értelemben a németek minden területükön kívül és azon belül élő szláv népcsoportra használt elnevezése. Ma szűkebb értelemben a németországi szorbokra és magyarországi szlovén kisebbségre alkalmazzák, akik a Vendvidék tájegységen élnek.
[szerkesztés] A népnév eredete
A vend szó a mai Észak-Lengyelország területén élt ókori vened vagy venet nép (venedes, veneti, wendi, gwyned, enetoi, venetos) nevéből származik. Nagyon szoros kapcsolatban állhattak a németek germán őseivel. Ezt tükrözi az is, hogy a középkori németek a venedek helyébe települő szlávokra és néhány balti népre is a vend kifejezést kezdték el használni. A felnémet nyelvben ez wenid, winid formában jelentkezik, az alnémetben wendisch, windisch alakban. A magyar nyelvben az utóbbiból alakul ki latinosítás útján a vendus és vindus alakok. A kettő közül a vendus/vend marad meg, és használják a magyarországi szlovénekre, korábban részben politikai indítékokból.
Németország területén a középkorban rengeteg különféle szláv nép élt, amelyeket mára kiirtottak, illetve asszimiláltak. A helyükön a német kolonizáció során új városok születtek, melyeket vend városoknak neveztek, közülük a legjelentősebbek a két Hansa alapító Lübeck és Hamburg, valamint Lüneburg, Rostock, Greifswald és Starlsund. A németországi szorb nemzetiséget ma is vendeknek nevezik maguk között a németek.
A venetek, venedek nevét rengeteg helynév őrzi Európában: a Balti-tenger latin neve Sinus Veneticus, a Skagerraké Vendsyssel. Ausztriában és Németországban különösen a szláv országok határainál számos helység neve előtt jelen van a winid, wenid, illetve windisch, wendisch tő. A Német lovagrend egykori poroszországi és livóniai államának német helyneveiben is felfedezhetők a went, wenet, wint tövek (a porosz Sambia-Weonodlande (Vendföld), a litvániai Wendziagola, a livóniai Wenden, a kurzemei Winda folyó, stb.
A hasonló nevük ellenére a venet nép a történészek többsége szerint nem állt rokonságban a szintén ókori venétekkel, akik Észak-Itáliában éltek és az italikus nyelvek közé tartozó nyelven beszéltek.
[szerkesztés] Források
- Bojtár Endre: Bevezetés a baltisztikába, Osiris kiadó, 1997.
- Vajda Tamás: A Német lovagrend a Baltikumban.