Történelmi korszakhatárok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A történelmi korszakok megalkotásának célja, hogy egységekre bontsa a történelmi időfolyamot és elnevezést adjon az egységeknek. A korszakokra bontás komplex probléma a történetírásban. A történelem folytatólagos, következésképpen minden felosztás önkényes. A dinamikusan átalakuló koroknak többnyire van megnevezhető átalakulási évük, ugyanakkor sokszor nem szükségszerű a változások időbeli lefolyása szerint felosztani a történelmet. Eltérő nemzetek és kultúrák különböző módon osztják fel a korokat. A korok elnevezései mindig újra előkerülnek és újra meghatározódnak. Például egyes történészek szerint olyan fogalom, hogy reneszánsz nem létezett, míg mások védelmezik a koncepciót.

A történelmi korok általános felosztása:

• Őskor
• Ókor
• Középkor
• Újkor
• Legújabb kor

[szerkesztés] Az ókor vége

Az ókor és a középkor fogalma eredetileg a nagy itáliai költőtől, Petrarcától származik, aki Róma gót kifosztását (410) tekintette a dicsőséges „antik” korszak végének, és az utána következő „sötét kor” kezdetének. Ma a 476-os évszám a legelfogadottabb.

Az ókor végének lehetséges meghatározásai:

• 313 - Nagy Konstantin római államvallássá teszi a kereszténységet
• 410 - a nyugati gótok Alarik vezetésével kifosztják Rómát
• 476 - Romulus Augustulus megfosztása a nyugatrómai császári címtől, a Római Birodalom bukása

[szerkesztés] A középkor vége

A történettudományban különféle időpontokra helyezik a középkor végét. Több marginális meghatározás mellett kétféle nézet tekinthető meghatározónak:

• Középkor 1642-ig

Ez a nézet az angol polgári forradalom kezdetét (1642) tekinti az újkor kezdetének. Ez alapvetően a társadalmi formációk marxi elméletén alapul (amit a nem marxista, sőt, Marx-szal alapvetően szembenálló történészek egy része is elfogad). Eszerint itt és ekkor került első ízben a korábbi időszakban meghatározó gazdasági erőre kapott polgárság egyértelműen a politikai hatalom birtokába, amivel az érett feudalizmust felváltotta egy új társadalmi formáció, a kapitalizmus (kissé leegyszerűsítve: a gazdaságban a járadék helyett a bérmunka lett a meghatározó), és ez alapozta meg a további fejlődést.

• Középkor 1492-ig, korai újkor 1492-1642

A másik nézet Amerika felfedezéséhez (1492) köti a változást. Ez a nézet korábban is elterjedt volt, azon az alapon, hogy a gyarmatosítások következtében alapvetően megváltoztak az európai hatalmak egymás közötti erőviszonyai. Csökkent, majd megszűnt a Német-római Birodalom meghatározó szerepe és olyan új nagyhatalmak alakultak ki, mint (kezdetben) Hollandia, Spanyolország, majd Anglia. Franciaország jelentősége is megnövekedett. A modern történészek egy része visszatért ehhez az elképzeléshez, és ezt két okkal indokolja: egyrészt a világkereskedelem súlypontja Amerika felfedezésének következtében a Mediterráneumból áttevődött az Észak-atlanti térségre, amivel a világgazdaság centruma is áthelyeződött Észak-Itáliából az atlanti partvidékre. Mindennek jelentős hatása volt Európa többi térségére is. Emellett Európa ekkor, a földrajzi felfedezések nyomán lépett ki korábbi kereteiből és gyors terjeszkedésbe kezdett (nem csupán politikai értelemben).

Szigorúan kultúrtörténeti szempontból elfogadható a könyvnyomtatás feltalálása (Gutenberg), vagy Luther fellépése (a reformáció kezdete) is. Mindkettőnek jelentős hosszú távú hatásai voltak, de ez a fajta meghatározás kevésbé látszik átfogónak, mint az előző kettő.

A középkor végének különféle meghatározásai:

• Konkrétan
  • Konstantinápoly eleste (1453)
  • III. Richárd angol király meggyilkolása (1485)
  • Amerika felfedezése (1492)
  • VIII. Károly francia király itáliai hadjárata (1494)
  • Tengeri út felfedezése Indiába (1498)
  • Niccolo Machiavelli: A fejedelem című művének megjelenése (1513)
  • Thomas More: Utópia című művének megjelenése (1515)
  • Luther Márton tézisei (1517)
  • V. Károly német császár birodalomalapítása (1519)
  • Angol polgári forradalom (1640, marxista felfogás)

• Általánosságban
  • Európai nemzeti monarchiák kialakulása
  • Felfedezések korának megindulása
  • Könyvnyomtatás feltalálása
  • Reneszánsz megjelenése ill. reformáció megindulása

[szerkesztés] Az újkor vége

Az újkor vége szintén többféleképpen szerint definiálható:

• 1918, az I. világháború befejeződése (e nézet szerint az újkort ettől kezdve a legújabb kor követi)
• A posztmodern eljövetele, ami az 1960-as évektől a kora 1980-as évekig terjed (e nézet szerint azóta a jelenkor tart)
• A harmadik nézet szerint egészen a a mai napig újkorról beszélhetünk (ez a legelterjedtebb nyugat-európai felfogás).