A fejedelem

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Niccolò Machiavelli hírnevét elsősorban a A Fejedelem (Il Principe) című politikai tanulmányának köszönheti, amelyet 1513 körül írt, de csak 1532-ben adták ki, halála után 5 évvel.

Tartalomjegyzék

1 Összefoglalás
2 A mű hatása
3 Tartalomjegyzék
4 Híres idézetek
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Összefoglalás

A mű a következő központi kérdéssel foglalkozik: hogyan tudja egy uralkodó vagy uralkodásra készülő fejedelem a lehető legerősebb kormányt (kormányzást) létrehozni és megtartani — azaz, hogyan tegyen szert hatalomra és tartsa azt meg. Machiavelli műve szerint az erkölcsi elveket teljesen alá kell rendelni a célszerűség, a cél elérése által és érdekében diktált szempontoknak, amiből következik, hogy a világ a fejedelem szemében nem változik; a benne élő emberek sem rosszabbak, sem jobbak nem lesznek az idők folyamán. A fejedelem dolga, hogy ezekkel az emberekkel a legjobb eredményeket érje el, de ne foglalkozzon sem a neveltetésükkel, sem a felvilágosításukkal, amely nézet ebben a formában az utilitarianizmus nevű ideológia előfutára.

A szerző először a különböző típusú fejedelemségek hatékony irányításáról ír. A feltételezhetően az uralkodó arisztokrácia sorába tartozó olvasónak elmagyarázza, melyek a legjobb eszközök államuk megszervezésére, fenntartására és megvédésére — mely eszközök között, akárcsak ma, akkoriban is első helyen szerepelt az erőszak és a háború.

Ezekután Machiavelli kitér arra, melyek a fejedelem ideális tulajdonságai. Ebből a felsorolásból a modern vezetéstudományi munkák is szokták idézni. A hatékony vezető személyiségjegyei a következők:

legyen kész arra, hogy a „nagy emberek” viselkedését, tetteit utánozza, különösen az ókori Róma kiemelkedő alakjait értve ez alatt – tekintve hogy a mű a reneszánsz idején született
legyen képes bemutatni, hogy a kormányzás miért és miképpen szükséges a népjóléthez például azáltal, hogy a gyeplő elengedésével átmenetileg szabad utat enged a csőcseléknek
foglalkozzék a hadviselés művészetével — de csak az állam fenntartása érdekében
vegye tudomásul, hogy a kegyetlenségek és a bűn a hatalom és a stabilitás fenntartásának szükséges eszközei
vagyonát használja fel körültekintően
legyen elég bölcs ahhoz, hogy csak szükség esetén kérjen tanácsot

Machiavelli műve nem lát kapcsolatot az etika és a politika között, ami sok kortársát zavarta. A fejedelemnek azon kell lennie, hogy könyörületesnek, vallásosnak, becsületesnek és erkölcsösnek lássák. Ám a valóságban a fejedelem kötelességei nem teszik lehetővé semelyik előbb említett erény gyakorlását.

Az utolsó néhány fejezet az itáliai helyzetet tárgyalja a mű születésének idején.

[szerkesztés] A mű hatása

A könyv mindig a katolikus egyház tiltott könyvei között szerepelt (indexes könyvek, latinul Index Librorum Prohibitorum), mivel a gondolatai szemben álltak Szent Ágoston politikai tanításaival. A könyv ugyanis kikezdte a katolikus egyház skolasztikus filozófiáját és segített a felvilágosodás világi gondolatainak megformálásában.

Máig vita van arról, hogy a művet a szerző milyen céllal írta, és hogy cinikus vagy inkább szatirikus-e a könyv stílusa. Machiavellit a hazáján kívül mindenesetre ez a műve tette ismertté, amelyet a megjelenésétől kezdve teljesen komolyan vettek, és azonnal számos követője támadt. Rájuk alkalmazták a hírhedt „machiavelliánus” kifejezést. A fejedelem útmutatásaira hivatkozva azután évszázadokig sokan próbálták igazolni embertelen tetteiket. Így például az amerikai kontinens 16. századbeli gyarmatosításának „erkölcsi” alapjaként szolgáltak a könyv nézetei.

A szerző életének kutatói azonban világosan leszögezik, hogy ez a mű egyáltalán nem illeszkedik a jámbor Machiavellinek a még életében megjelent többi munkája sorába. Egyesek ezért úgy látják, hogy a „tanácsok” formájában megírt könyvében a szerző valójában nem tett mást, mint bemutatta korának fejedelmi udvaraiban szerzett keserű tapasztalatait.

[szerkesztés] Tartalomjegyzék

Niccolò Machiavelli Lorenzo de Medicihez

Hányféle az egyeduralom, és hogyan lehet megszerezni
Az örökletes egyeduralkodásról
A vegyes egyeduralkodásról
Miért nem lázadt fel Darius birodalma, amelyet Sándor elfoglalt, örökösei ellen, Sándor halála után
Hogyan kell kormányozni azokat a városokat vagy országokat, amelyek maguk szabta törvények szerint éltek, mielőtt elfoglalták volna őket
Az újkeletű egyeduralmakról, amelyeket fegyver és vitézség árán lehet megszerezni
A mások fegyverével és szerencséjével szerzett új uralomról
Azokról, akik gyalázat árán jutnak uralomra
A polgári egyeduralomról
Hogyan kell megítélni bármely állam katonai erejét
Az egyházi uralom alatt lévő államokról
Hányféle hadsereg van; valamint a zsoldoskatonákról
A segéd- és vegyes csapatokról; a saját katonaságról
A fejedelem tennivalói a rendezett hadsereg dolgában
Tettekről, amelyekért az embert, különösképp pedig a fejedelmet dicsérik, vagy kárhoztatják
A bőkezűségről és fösvénységről
A könyörületességről és kegyetlenségről; inkább szeressék-e a fejedelmet, mint féljék; vagy ellenkezőleg, inkább féljék, mint szeressék
Hogyan tartsa meg a fejedelem az adott szót
Hogyan kerülje el a megvetést és gyűlöletet
Hasznosak-e az erődítmények és hasonló dolgok, melyeket a fejedelmek manapság építenek
Miképp cselekedjék az uralkodó, hogy becsüljék
A tanácsadókról, akiket a fejedelem maga mellett tart
Hogyan kell elkerülni a hízelgőket
Miért veszítették el Itália uralkodói államaikat
Mit ér a szerencse az emberi dolgokban, s hogyan lehet vele szembeszállni
Buzdítás Itália elfoglalásra, és a barbárok keze közül való kiszabadítására

Utószó

[szerkesztés] Híres idézetek

Leghíresebb maximáit gyakran idézik, főleg más (szemben álló oldalon álló) politikai vezetők kritikájaként:

"jobb, ha félnek tőlem, mintha szeretnének" bár az nem jobb, ha gyűlölnek, és az sem jobb, ha az erényt és az igazságot valaki szándékosan kerüli, amikor az nem is fenyegeti hatalmát.
"a cél szentesíti az eszközt"