Pálffy János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

gróf erdődi Pálffy János (Vöröskő, 1664. augusztus 20 - Pozsony, 1751. március 24): császári tábornagy, Magyarország nádora, a pozsonyi vár örökös kapitánya.

Édesapja gróf Pálffy Miklós (1619-1679) koronaőr, édesanyja Harrach Mária (1634–1699) grófnő, befolyásos osztrák főúri családból származott. Öten voltak testvérek (2 lány, 3 fiú). János a legfiatalabbként látta meg a napvilágot a mai Szlovákia területén fekvő Cseszte melletti Vöröskő várában. Tanulmányait Magyarországon kezdte, majd Bécsben (1677–1679) és Parmában (1679–1681) végezte. 1681-ben katonai pályára lépett. Előbb mint önkéntes szolgált a neuburgi, az isemburgi német gyalogezredben, majd a Pálffy-ezredbe ment át zászlótartónak. Itt szolgált 1688-ig, unokabátyja, Pálffy János Károly (1645–1694) vértesezredében. Az ezred 1683-ban részt vett Érsekújvár ostromkísérletében, majd Bécs ostrománál, ahol Pálffy János meg is sebesült. Minden valószínűség szerint itt ismerkedett meg Savoyai Jenő herceggel. Ugyanebben az évben jelen volt a párkányi és az esztergomi csatában, ahol a törökök katasztrófális vereséget szenvedtek, valamint a város visszafoglalásánál is vitézül kiállta a helyét. 1684-ben Visegrád bevétele, a váci csata és az akkor még sikertelenül ostromolt Buda ezredének résztvevője volt, az évben kapitánnyá léptették elő. 1685-ben ott volt Érsekújvár bevételénél, Thököly csapatai ellen harcolt. Ott volt még Buda várának visszafoglalásánál, Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel bajor választófejedelem parancsnoksága alatt, s Badeni Lajos vezetése alatt Pécs visszafoglalásánál, és a nagyharsányi (második mohácsi) csatában.

1687-ben nősült. Október 4-én feleségül vette a nála négy évvel fiatalabb gróf Czobor Teréziát (1669–1733), Czobor Ádám tábornok és Erdődy Borbála lányát. Nyolc gyermekük született. Ezt követően az apósa által 1688-ban szervezett két huszárezred egyikének lett alezredese, majd 1691-ben – Czobor Ádám halála után – ezredparancsnokként folytatta katonai pályályát. 1688-tól, öt éven át Dél-Magyarországon és a Balkán harcterein szolgált: Belgrád bevételénél a bajor választófejedelem adjutása 1688-ban, majd Boszniában, Szerbiában és 1689-ben Niš elfoglalásánál tevékenykedett. Egynéhány évvel később a Temesközben, a szalánkeméni csatában és Belgrád sikertelen ostrománál szolgált. A hosszú diadalút meghozta gyümölcsét: 1693. április 3-án vezérőrnaggyá léptették elő.

1693. október 15-én Herrenbergnél párbajt vívott János Frigyes württenbergi herceggel. Pálffy könnyedén megsebesült, de a herceg életét vesztette. 1698-ban családja a Német Birodalomba küldte, ott harcolt 1700-as hazatértéig. Az év elején, január 26-án altábornaggyá nevezték ki. 1701 tavaszán a spanyol öröklődési háború észak-itáliai hadműveleteiben vett részt, Savoyai Jenő irányítása alatt. A herceg 1702 májusában Bécsbe küldte, hogy a Haditanács támogassa a csatákat. Az akkor még trónörökös I. József kérésére Nyáron a Rajna-mentére helyezték át. 1704. január 15-én horvát bánná, május 5-én lovassági tábornokká, 1709. április 24-én tábornaggyá, 1710. március 28-án Felső-Magyarország katonai főparancsnokává, szeptember 26-án a magyarországi hadak főparancsnokává nevezte ki I. Lipót király. 1708. augusztus 3-án II. Rákóczi Ferenc serege ellen vett rész a trencséni csatában. 1709-ben – Rákóczi utódjaként – Sáros vármegye főispánja lett. 1711-ben fontos szerepet játszott a szatmári béke megkötésében. Katonai pályája 1718-ban ért véget, 55 éves korában.

1722-ben nagy buzgalmat fejtett ki a Habsburg-ház leányági örökösödésének az országgyűléssel való elfogadtatásának érdekében (Pragmatica Sanctio), amiért III. Károly gazdagon megajándékozta. 1724-től a Helytartótanács tagja, 1731-től országbíró.

1740-től az aranygyapjas rend vitéze, 1740. december 15-től Mária Terézia belső titkos tanácsosa, 1741-től a Magyarországi Főhadparancsnokság főparancsnoka, június 22-én megválasztották nádorrá, valamint újből megnősült: felesége Stubenberg Mária Julianna volt. 1751. március 24-én hunyt el Pozsonyban. A Szent Márton koronázótemplomban temették el.

Életét valóságos tragédiák árnyékolták be: 1716-ban Péterváradnál elesett unokaöccse, Miklós nádor fia, Pálffy (VI.) János, 1717-ben Belgrádnál fia, Pálffy (VII) János, 1733. október 3-án felesége, 1734-ben Pármánál pedig másik fia, Pálffy (VII.) Miklós halt meg.