Orosius

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Orosius, Paulus (Bracara, ma Braga, Portugália, Kr. u. IV. század - ?, Kr. u. V. század), latin nyelvű keresztény történetíró és teológus.

Életéről keveset tudunk. Bracara presbitereként működött, amikor a szülőföldjét ért vandál támadás elől 414-ben Észak-Afrikába menekült. Hippóban találkozott Szent Ágostonnal, majd Palesztinába utazott, ahol felkereste Szent Jeromost. 415-ben részt vett a jeruzsálemi zsinaton, ahol nyilvános vitában támadta az eretnek tanokat hirdető Pelagiust. Teológiai és történeti munkásságával az apologetika jelentős képviselője volt. „Commonitorium ad Augustinum de errore Priscillianistarum et Origenistarum" (Figyelmeztetés Ágostonhoz a Priscillianus és Órigenész-követők tévedéséről) és „Liber apologeticus contra Pelagianos" (Védirat a Pelagius-követők ellen) című vitairataival korának dogmatikai kérdéseiben foglalt állást. Főműve a Szent Ágoston gyámkodásával írott „Historiae adversus paganos" (Történelem a pogányok ellen) című, hét fejezetre osztott világtörténeti munka. A világ teremtésétől 417-ig az egymást felváltó világbirodalmak történetének keretében tárgyalja az eseményeket, s fő törekvése annak a „pogány" vádnak a visszautasítása, hogy a kereszténység okozta az emberiség szenvedéseit és a Római Birodalom hanyatlását. Szenvedélyes hangvétele, lendületes stílusa s mindenekelőtt elfogult keresztény történelemkoncepciója magyarázza művének rendkívüli hatását: mint a középkor egyik legnépszerűbb világtörténeti munkáját Jordanes, Tours-i Szent Gergely és Paulus Diaconus is felhasználta.