Olümpiai játékok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az ókori olümpiai játékok az ókori Görögországban pánhellén játékok legfontosabbika, atlétikai és vallási ünnep volt Zeusz tiszteletére az éliszi Olümpiában. A történeti források szerint a játékokat i. e. 776 és 393 között négyévente tartották, összesen 292-t. Az olümpiai játékok a pánhellén játékok részét képezték, amelyek 2-4 évente megrendezett 4 eseményből álltak, és amelyek közül az olümpiai játékok voltak a legnagyobb presztízsűek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Eredete
Az ókori olimpiai játékok történelmi eredete a múlt ködébe vész, de számos legenda és mítosz foglalkozik vele. Az egyik Pelopszról, Olümpia királyáról, a Peloponnézosz névadó hőséről szól, akinek felajánlásokat tettek a játékok során. A keresztény Alexandriai Kelemen állítása szerint az olümpiai játékok Pelopsz temetési játékai. A mítosz elmondja, hogyan győzte le Pelopsz Oinomaosz királyt, és nyerte el lánya, Hippodameia kezét Poszeidón segítségével, akinek ő, Pelopsz, korábban a fiúszeretője volt. A mítosz kapcsolódik az Átreusz házának későbbi bukásához és Oidipusz szenvedéseihez.
Egy másik mítosz Héraklészről szól, aki egy versenyt nyert Olümpiában és elrendelte, hogy a versenyt négyévente meg kell ismételni, vagy egy másik szerint Zeusz állította fel a játékokat, miután legyőzte Kronoszt. Megint másik Iphitosz éliszi királyról szól, aki megkérdezte a Püthiát – a delphoi jósdát – az i. e. 9. században, hogyan menthetné meg népét a háborútól. A jósnő az istenek tiszteletére játékok rendezését tanácsolta. Iphitosz spártai ellensége ezután a játékok idejére beszüntette a háborút. A játékokat az Olümposz hegye után – amin a görög istenek lakoznak –, nevezték olümpiainak. Bármi is az eredet, a játékok a két legfontosabb antik görögországi rituálé közé számítottak az eleusziszi misztériumokkal együtt.
[szerkesztés] Története
A játékokat a peloponnézoszi Olümpiában a görög istenek szent helyén tartották, ami Élisz területén Pisza mellett tartották. Az olümpiai Zeusz-szentélyben állt egy 12 méter magas arany-elefántcsont Zeusz-szobor, Pheidiász alkotása. A szobor egyike volt az ókori világ hét csodájának.
A játékokat négyéves periódusonként tartották, későbbn a görögök az időszámításukban ezekre a periódusokra hivatkoztak, mint valahanyadik olümpiádokra. Diodórosz írja, hogy napfogyatkozás volt a 117. olümpiád harmadik évében, ami az i. e. 310-ben volt napfogyatkozást jelenti. Ez jelöli ki számunkra i. e. 776-ot, mint az első olümpiád első évének nyárközepét - a görögök valamikor június közepén tartották az év kezdetét. A kutatók között mindenesetre nics egyetértés afelől, hogy tényleg ekkor voltak-e az első játékok. Van, aki amellett érvel, hogy a játékok nem kezdődhettek i. e. 704 előtt. Mások viszont egy régi forrásra hivatkoznak, ami szerint 27 játékot tartottak azelőtt, hogy i. e. 776-ban jegyezni kezdték volna őket, tehát eszerint a játékokat már az i. e. 884 óta megtartották volna. Az i. e. 6. század előttről nem rendelkezünk nevekkel az olümpiai győztesekre vonatkozóan.
Az első játékokon kizárólag sztadion-futás volt Pauszaniasz Periégétész szerint, aminek hossza kb. 190 méter volt Héraklész lábmérete nyomán. A modern stadion szó ebből a hosszmértékből ered. Az olümpiai játékok voltak az elsők, ahol a hagyomány szerint bevezették az atlétikus meztelenséget - innen terjedt át a gümnaszionokra is -, egyesek szerint a spártaiak voltak az úttörők, mások szerint a megarai Orszipposz i. e. 720-ban.
Sokan próbálták ellenőrzésük alá vonni a szenthelyet, és így a játékokat, a presztízs és politikai előnyök kedvéért. Pauszaniasz szerint i. e. 668-ban Pisza az argoszi Pheidónt küldte, hogy elfoglalja a szenthelyet az élisziektől, s így abban az évben ő személyesen ellenőrizte a játékokat. A következő évben azután Élisz visszaszerezte az ellenőrzést.
Xenophón i. e. 364-ben kortársként örökítette meg az élisziek támadását a pentathlon, a játékok zárószáma idején, amikor éppen megint a piszaiak voltak az ellenőrzők. Az élisziek a védőket majdnem az oltárig nyomták vissza, mikor vissza kellett vonulniuk, mert a portikuszból tüzes lövedékeket lőttek rájuk. Éjjel a védő árkádiaiak palánkot építettek, s reggel a védelem erősségét látva az élisziek visszavonultak.
Az Élisz-Pisza konfliktussal kapcsolatos az első női játékok, a Héraia születése [1], ami az olümpiai stadionban tartottak. Eredetileg csak futóversenyből állt. Egyes források - mint Pauszaniasz könyve (Görögország leírása) - szerint Hippodameia gyűjtötte össze a tizenhat nőt, és tette meg őket a Héraia felügyelőivé hálául Pelopsszal kötött házasságáért. Mások szerint a tizenhat nő békeközvetítő volt Pisza és Élisz között és politikai rátermettségük okán lettek a Héraia felügyelői.
i. e. 12-ben Nagy Heródes anyagilag támogatta az olümpiai játékokat, hogy segítse a jövőbeli fennmaradását.
Végül a játékokat vagy I. Theodosius tiltotta be 393-ban, vagy unokája, II. Theodosius 435-ben, azon kampányuk részeként, amivel a kereszténységet a birodalom államvallásává kívánták tenni. Az olümpiai helyszín fennmaradt egészen addig, amíg a 6. században egy földrengés romba nem döntötte.
[szerkesztés] Versenyszámok
A modern olimpiáktól eltérően csak görögül beszélő férfiak vehettek részt az olümpiai játékokon. Bizonyos értelemben "nemzetközi" játékokról volt szó úgy, hogy a nagyszámú görög "városállamból", poliszból vehettek rajta részt az atléták, beleértve a görög gyarmatokat (apoikia) is, amelyek szintén önálló államok voltak. Így voltak résztvevők a Földközi-tenger és a Fekete-tenger távoli partjairól is.
A részvételhez kvalifikálnia kellett magát, és nevének szerepelnie kellett a listákon. Úgy tűnik, hogy csak fiatalok vehettek részt, mert Plutarkhosz elmondása szerint egy fiatal embert egyszer elutasítottakl, mert túl érettnek nézett ki, és miután fiúszeretője a spártai királyhoz fordult, tanúskodva fiatalságáról, vehetett csak részt a játékokon. A részvétel előtt minden résztvevőnek esküt kellett tennie Zeusz szobra előtt, hogy 10 hónapja edzésben van.
Az évek során több versenyszámot hozzáadtak a műsorhoz: ökölvívás (pügmé/pügmakhia), birkózás (palé), pankráció (szabályozott, de kötetlen harc), kocsiverseny, számos futószám (diaulosz, hippiosz, dolikhosz, hoplitodromosz) és a [[[pentatlon]] (birkózás, stadionfutás, távolugrás, gerelyhajítás, diszkoszvetés - az utóbbi három ne volt önállóan is versenyszám).
Az ökölvívás az évszázadok során egyre brutálisabb lett. Kezdetben puha bőrbe csavarták az ujjaikat, de végül fémmel nehezített nehéz bőrt használtak [2]. A kocsiversenyen nem a hajtót, hanem a tuljadonost tekintették a versenyzőnek. Az új számok hozzáadása miatt a fesztivál 1 naposról 5 naposra nőtt, amiből 3-at használtak a versenyek lebonyolítására, a maradék 2 nap pedig a vallási rituáléké volt. Az utolsó napon bankettet tartottak, ahol a versenyzők mellett 100 ökör is részt vett, akiket az első napon Zeusznak áldoztak fel.
Egy versenyszám győztese olajágkoszorút kapott és egész Görögországban nagy tiszteletben részesült, különösen szülővárosában, ahol gyakran nagyobb pénzajándékot kapott - Athénban 500 drakhmát, egy kisebb vagyont. A szobrászok szobrot készítettek róluk, a költők megénekelték őket.
Gyakran mondják, hogy a háborút felfüggezstették a játékok alatt, de mások szerint ez nem igaz, viszont az atléták, akik gyakran katonák voltak, otthagyhatták a hadsereget a játékok idejére, és szabad útjukat garantálták az ellenséges területen keresztül is.
Csak férfiak vehettek részt a versenyeken, illetve egy módja volt a női részvételnek, ló- és kocsitulajdonosként. i. e. 396-ban és i. e. 392-ben is Küniszka spártai hercegnő nyerte a négylovas versenyt. Az atléták általában meztelenül versenyeztek, erre nem csak az időjárás volt alkalmas, hanem a fesztivál részben az emberi test teljesítményének ünnepe is volt. A versenyzők alkalomadtán olívaolajat is használtak, amivel a testüket bekenték, nemcsak azért, hogy a bőrük sima és csúszós, hanem hogy vonzó is legyen.
[szerkesztés] Híres atléták
[szerkesztés] Lásd még
- Héraia (Antik női verseny)
- Olimpiai játékok
[szerkesztés] Források
- angol Wikipedia
- History of the Games
- Kotynski, Edward J. "The Athletics of the Ancient Olympics: A Summary and Research Tool". 2006.
- Mallowitz, Alfred. "Cult and Competition Locations at Olympia". Raschke 79-109.
- Miller, Stephen. “The Date of Olympic Festivals”. Mitteilungen: Des Deutschen Archäologischen Instituts, Athenische Abteilung. Vol. 90 (1975): 215-237.
- Raschke, Wendy J., ed. The Archaeology of the Olympics: the Olympics and Other Festivals in Antiquity. Madison, Wisconsin: Wisconsin University Press, 1987.
- Tufts - "Women and the Games."
Based on work by