Okapi
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
Okapi Státusz: mérsékelten veszélyeztetett (rossz kilátású)
|
|||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
|||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Okapia johnstoni P. L. Sclater, 1901 |
|||||||||||||||||
 Az okapi elterjedési területe
(sötétzöld: bizonyítható, kék: feltételezett) |
|||||||||||||||||
|
|
Az okapi (Okapia johnstoni) egy rejtőzködő, erdei életmódot folytató, afrikai állat, a két zsiráfféle egyike, a zsiráf legközelebbi rokona, egyben az egyik legkésőbb felfedezett, nagytestű afrikai vad. Neve a helyiek o'api elnevezéséből ered, tudományos nevének másik tagja pedig felfedezője, a Brit Közép-Afrika gyarmati tisztviselője, Sir Harry H. Johnston nevének állít emléket.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Felfedezése
Először Henry Stanley hallott róla a Belga Kongóbeli Ituri-erdő felfedezése közben a helyi törzsektől, de tévesen „atti” néven örökítette meg a nevét. A leírás megragadta a Sir Johnstont, aki egy új faj felfedezése reményében 1899-ben maga is expedíciót vezetett az esőerdőbe. A wambutti törzsben meséltek neki a barna, szamárra hasonlító, csíkos lábú állatról és megdudta igazi nevét, Johnston pedig biztos volt benne, hogy valamiféle erdei zebrát fedezett fel. Két, Mbeni belga erődjéből szerzett csíkos bőrdarabot 1900-ban sikerült eljuttatnia Londonba, a Zoológiai Társasághoz. Ekkor jelentették be, hogy új fajt találtak - ekkor még Equus? johnstoni néven, mivel az okapit lófélének hitték.
Johnstonnak okapicsapát is mutattak, de mivel az egy párosujjú patástól származott, ő nem hitte el, hogy az általa felfedezett „erdei zebrákhoz” tartozott volna. Eközben Karl Eriksson, Fort Mbeni parancsnoka szerzett egy teljes bőrt és két koponyát, amit elküldött Johnstonnak. Ő ezeket továbbította Londonba, ahol a koponyákból sikerült megállapítani, hogy valójában inkább erdei zsiráfról van szó, mintsem erdei zebráról. A tudományos leírást Philip Lutley Sclater készítette el.
[szerkesztés] Előfordulás
Az okapi bizonyíthatóan csak a Kongói Demokratikus Köztársaság területén, a Kongó-medence sűrű esőerdőiben él a szabad természetben, de elképzelhető, hogy a szomszédos Uganda, Szudán, Közép-afrikai Köztársaság és Kamerun határvidékén is megél. Az 500-1000 méteres tengerszint feletti magasságot kedveli.
[szerkesztés] Megjelenés
Csokoládébarna alapszínű, pofája szürkés az orr kivételével. A mellső és hátsó lábakon illetve a farrészen vízszintes, krémszínű csíkozás figyelhető meg. Ez kiváló rejtőszín a sűrű esőerdőben. Az okapi alkata és mérete némileg lószerű, hossza mintegy 2-2,5 méteres, a marmagasság pedig 1,5-1,7 méter körüli. Fara csapott, farka hossza kb. 30-40 centiméteres, testtömege 200-250 kilogramm között mozog.
Fülei nagyok, a pedig nyak hosszabb a kérődzőkre jellemzőnél, de messze nem közelíti meg a zsiráfét. A tehenek némileg nagyobbak a bikáknál, de nincs szarvuk. Az okapi szarvai a zsiráféihoz hasonlóan bőrrel borított képződmények, némileg hátrahajlanak, és hosszuk nem haladja meg a 15 centimétert.
[szerkesztés] Életmód
Az okapik magányos, rejtőzködő állatok. Néhány négyzetkilométeres territóriumaik átfedik egymást, a hímek általában nagyobb területeket ellenőriznek a nőstényeknél. Vizelettel és nyakuk fákhoz dörzsölésével jelölik ki birtokaik határait. Egymás társaságát nem kerülik, alkalomadtán közösen is táplálkozhatnak, de sosem jönnek létre tartós csapatok. A faj társas életéről leginkább fogságban tartott egyedek vizsgálatai alapján tudunk, itt kimutathatóak hierarchiára utaló jelek (pl. agresszió, behódolás). A vokális kommunikációnak nagy szerepe van a társas életben, még az anya-utód kapcsolatban is.
Az okapi nappal aktív, ekkor táplálkozik jól bejárt, kitaposott ösvényeit követve. Leveleket, gumókat és hajtásokat fogyasztanak, étrendjükben kb. 100, emberre általában mérgező növényfaj szerepel. Hosszú, ügyes, fekete nyelvével ragadja meg a kiszemelt táplálékát. Az ásványi anyagokat az itatóhelyek közelében található, vöröses, kénes, sós agyagból pótolják.
[szerkesztés] Szaporodás
A vadonban az okapik társas élete leginkább a párzásra, illetve az ezt megelőző procedúrára korlátozódik. Állatkerti megfigyelések szerint az udvarlás kölcsönös szimatolásból, körkörös mozgásból és nyalogatásból áll, majd a hím nyakát kinyújtva, fejét dobálva és egyik lábát előretartva bizonyítja dominanciáját. Ezt követi a párzás, amit követően a pár elválik. A vemhesség kb. 440 napig tart, a nőstények pedig sűrű bozótosban adnak életet egyetlen utóduknak általában augusztustól októberig.
Az okapicsikó 14-30 kilogrammot nyom születésekor, és alig fél órán belül már képes felállni, majd hamarosan jár is. Az első napokban anyját követi, aki talál számára egy rejtekhelyet. Az itt kialakított „fészek” szolgál kb. két hónapon keresztül a csikó lakhelyéül, aki szinte sosem mozdul ki innen. Vész esetén a kicsi megmerevedik, anyja pedig vadul a támadóra ront. A ragadozók elkerülése végett ebben az időszakban az okapicsikók alig szopnak és nem ürítenek bélsarat.
A rejtőzködés hónapjai alatt a kis okapik rohamos gyorsasággal nőnek, és hamarosan csatlakoznak anyjukhoz. Az elválasztás 6 hónapos korban történik meg, de a csikók még akár egyévesen is szophatnak. Ebben a korban jelenik meg a bikák szarva.
Az állatok kb. 3 éves korukra érik el a kifejlett méretet, de már korábban ivarérettekké válnak: a nőstények kb. 1,5, a hímek kb. 2 évesen válnak képessé az utódnemzésre. Az okapi fogságban 30 évig is elélhet.
[szerkesztés] Védettség
Bár korábbi elterjedési területéről kipusztult, és jelenlegi életterében is eléggé elszigetelt populációi élnek, a faj meglehetősen gyakori a vadonban. A Természetvédelmi Világszövetség ezért nem tekinti veszélyeztetettnek, bár hosszú távon az esőerdők kiirtása fenyegeti. Gondokat okozhat az is, hogy természetes körülmények között eleddig nem tanulmányozták az okapik életét.
Based on work by