Noé bárkája
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Biblia szerint Noé bárkája egy hatalmas hajó volt, amit Noé Isten parancsára épített, hogy megmentse családját és a föld állatvilágát az özönvíztől. A történet olvasható a Bibliában, Mózes I. könyvének (Genezis) 6 - 9 részeiben.
A Biblia értelmezői szerint az özönvíz körülbelül 4400 évvel ezelőtt lehetett.
A posztmodern bibliatanulmány kutatások szerint, a Genezisben elbeszélt bárka történet két egymástól független elbeszélésen alapszik és a mai ismert verzió végleges fórmája csak a Kr. e. V. században alakult ki. Az ortodox zsidók , a keresztények és a muszlimok is visszautasítják a fenti elméletet, mondván, hogy Noé története igaz történet, valóban megtörtént.
A Bibliában elbeszélt történethez hasonló történeteket ismerünk a sumer mitológiában, ahol a történet arról szól, hogy Isten hogyan figyelmeztetett egy ácsot, hogy építsen egy hajót amelyen túlélhati a közelgő vízözönt. További hasonló árviz-bárka történeteket találhatunk a szinte világ összes népeinél.
A bárka történet gyakori témája a vallási kutatásoknak, szövegeknek. A 18. századtól a geológia és a biogeográfia csatlakozott a kutatásokhoz. A bibliakutatók és a történészek is ásatásokat végeztel a Törökországi Ararát-hegyen, ott ahol a Biblia szerint Noé bárkája az özönvíz elmultával földet ért.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A történet
Noé bárkájának a története a Biblia Mózes I.könyve 6-9 részeiben olvasható. A történet szerint Isten látva az emberek gonoszságát, megbánta, hogy megteremtette a világot és úgy döntött, hogy elpusztítja azt. Isten látta, hogy Noé becsületes, jó ember, ezért őt, feleségét, fiaikat (Sém, Khám és Jáfet) és azoknak feleségeit megmenekíti a haláltól és megteszi őket a következő nemzedék atyjának. Isten megparancsolja Noénak, hogy a föld összes állatából vegyen két-két párt, a tiszta állatokból és madarakból pedig hetet-hetet, és azokat is vigye fel a bárkájára, hogy a vízözön elmultával újra legyenek állatok a födön.
Mikor a bárka elkészült, Noé, családja és az állatok bevonultak a belsejébe és akkor "felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai és az ég csatornái megnyilatkozának. És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel". A mélység nagy forrásai felfakadtak valószínüleg szeizmikus aktivitásra utal ami a föld domborzatában jelentős változásokkal járt. Az özönvíz ellepte a legmagasabban fekvő hegyeket is, és nem meradt életben egyetlen szárazföldi élőlény sem, kivéve a bárkán levő Noét, családját és az állataikat.
Végül, egyes bibliakutatók szerint 365 nap, mások szerint 371 nap elteltével a bárka megfeneklett az Ararát hegy csúcsán. 40 nap telt el, mire a vizek annyira visszahúzodtak, hogy láthatóak lettek a hegyek csúcsai, ekkor Noé először egy hollót engedett szabadon, de az nem találván szárazföldet, visszatért a bárkára. Hét nap múlva egy galambot engedett ki, aki egy olajfalevéllel a csőrében tért vissza a bárkához. Újbóli hét nap elteltével Noé ismét kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza, ekkor tudta meg Noé, hogy kinyithatja a bárka fedelét és kiengedte - az Úr parancsára - az állatokat is.
Az özönvíz elmúltával Isten megigérte Mózesnek, hogy soha többet nem fogja elpusztítani a föld élőlényeit özönvízzel. Szövetségük jelképeként szivárványt rakott az égre (Mózes I. 9:11).
[szerkesztés] A bárka leírása
A bibliai leírás szerint a bárka gófer fából épült és szurokkal volt vízállóvá téve. A bárka belsejében rekeszek voltak.
A bárka hossza háromszáz sing (140 méter), szélessége ötven sing (23 méter), magassága harminc sing (14 méter). Egy ablak volt rajta egy singre (az ókori „sing” mértékegység, amely a felnõtt átlagember könyökétõl a kinyújtott kézfej középsõ ujjáig mért körülbelül 45-50 cm-es távolság) felülről és egy ajtaja volt oldalt. A bárka belseje három szintre oszlott és térfogata meghaladta a 40 ezer m³-t.
[szerkesztés] Régészeti kutatások
1300-ban Marco Polo naplójában beszámolt az Ararát hegyen levő Noé bárkájáról, állítólag látta is.
1840. július 2-án egy erős földrengés volt a hegy környékén és állítólag akkor az emberek egy hatalmas hajó orrát látták kiállni egy gleccserből. Egy török kutatócsoport indult az est kivizsgálására és állítólag meg is találták a hajószerű roncsot, sőt három helyiségébe be is tudtak menni.
1955-ben, Fernand Navarra francia felfedező mászta meg az Ararátot és leszedett a hajóról egy darab fát. Ezt a darab fát több laboratórium is megvizsgálta és a radiokarbon kormeghatározás szerint a fa 1230 éves körüli volt.
[szerkesztés] Az özönvízről
John Whitcomb és Henry Morris amerikai professzorok, kiadtak egy könyvet Genesis Flood (A bibliai Özönvíz) címmel amely szerint Föld jelenlegi geológiai arculatát egy világméretű vízkatasztrófa, mégpedig a Bibliából ismert Özönvíz alakította ki. Szerintük ezzel megmagyarázható az ősmaradványok jelenléte a földrétegekben és a különböző tengeri élőlények fosszíliái a magas hegycsúcsokon.
[szerkesztés] Kapcsolódó Irodalom
- Dr. Henry Morris, Dr. John Whitcomb: The Genesis Flood; P&R Publishing (1998).
- Balsiger, D.: Noé bárkája nyomában;Új Vénusz Könyvkiadó Kft.
- Nemere István: A bárka nyomában. Noé és a Vízözön; Allprint Kiadó.
Based on work by