Nazarénus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nazarénus a görög és latin nyelvből fordított magyar kifejezés, melynek szótörténeti eredete és használata nincs pontosan tisztázva.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Rokon szavak
[szerkesztés] A vonatkozó formák eredetéről, jelentéséről és mai használatukról
A nyelvészek, történészek és bibliakutatók nagy többsége úgy véli, hogy a három idevonatkozó szó, a Nazír (nazireus), Názáret és Nazarénus közös szógyökere a héber „netzer” szó, mely magyarul „ág”, „hajtás”, „szőlővessző” jelentésű, míg más vélemények szerint a héber „netzure”, azaz „seprő, üledék, harag, tántorgás” szóból (Zsoltár 75:8, Ézsaiás 51:17,22 alapján) a Messiás megvettetését jelezve.
[szerkesztés] Názáret
Názáret Izrael északi részén, Galileában lévő város neve (1993-ban 53 500 lakossal), a történelmi Jézus felnövekedésének helye. Ma jelentős turistaközpont és zarándokhely, földművelési, kereskedelmi központ, konzerv-, cigaretta- és kerámiaiparral, de történelme az ókor homályába nyúlik vissza, és először az újszövetségi írásokban olvashatunk róla. Feljegyzésekből tudhatjuk, hogy a keresztesek 1099-ben elfoglalták, de 1187-ben Szaladin visszavette, majd II. Frigyes 1229-ben ismét elfoglalta, de a muzulmánok 1263-ban kiirtották Názáret teljes keresztény lakoságát, és 1517-ben az Oszmán Birodalom része lett. 1922-től a brit Palesztina része volt, míg Izrael elfoglalta 1948-ban, és mellette egy új zsidó település alakult, mely 1989-re 25 000 lakosúra nőtt. Fő látványossága a Jézus-kegyhelyek mellett az Angyali Kihirdetés Bazilikája és a Békemecset.
[szerkesztés] Nazireus
Nazireus a héber „(נְזִיר) nazir”, azaz az „Úrnak szentelt, elválasztott” szóból eredőleg egy zsidó személyre (férfira vagy nőre egyaránt) utal, aki 4Mózes 6:1-21 könyvében leírtak szerinti önmegtartóztató fogadalmat tett, mely egy bizonyos időre, 30 vagy 100 napra, néha pedig egy egész életre szólt. Az előírások csaknem egészükben megegyeznek a Főpap vagy a szolgálatot tevő pap részére 5Mózesben és Ezékielben leírtakhoz: Tartózkodni kellett:
- minden szőlőtermék: szőlő, aszalt szőlő, bor és a szőlőből készített ecet fogyasztásától,
- haj, szakáll vagy bajusz levágásától,
- holttest (akár családtag holttestének) megérintésétől.
A fogadalom megsértése esetén az előírások szerint meg kellett tisztulni, a végén pedig áldozni kellett. Bizonyos esetekben a szülők tették ezt a fogadalmat gyermeküknek, mely az azok egész életére kiterjedt: Sámson (Bírák 13:5 és 7) és Sámuel (1Sámuel 1:11) az Úrnak lettek szentelve születésük előtt, amiért különös áldásokban lett részük: Sámson emberfeletti erővel, Sámuel pedig próféta lélekkel lett megáldva. Ez egy elég elterjedt szokás volt, és utalások vannak arra is, hogy Rekáb fiai (2Krónikák10:15) és még Keresztelő János (Lukács 1:15) és Pál Apostol (ApCsel 21:20-24) is tett ilyen fogadalmat. Jézus korában a nazíreusok főleg az esszéneusok sorából kerültek ki, és a Templom elpusztulása utáni átalakulás során a Rabbinikus Zsidóság kialakulásával a nazíreusság mint szokás megszűnt.
[szerkesztés] Nazarénusok
A nazarénus szó eredetéről több elképzelés is létezik a fordítási problémáktól függetlenül:
1) Némelyek a nazarénusok szó eredetét illetően Názáret városra hivatkoznak a görög „Iesou Nazarene” kifejezés alapján. A fővonalbeli keresztények hagyományosan a mai napig is ezt tartják nyilvánvalóan elfogadhatónak arra hivatkozva, hogy az Evangéliumokban csakis Jézus kis körén kívüliek használták, bár az Apostolok Cselekedeteiben Pál ezt a kifejezést a feltámadt Krisztusra alkalmazza (ApCsel22:8), és Máté2:23 azt írja „…lakozék Názáret nevű Városban, hogy beteljesedjék, amit a Próféták mondottak, hogy Názáretinek fog neveztetni”. Ilyen próféciát eddig még nem találtak, s ezért a mai nézet úgy látja, hogy Máté is csak a város nevére utalt itt.
2) Mint már említettük, legtöbben e szavak közös eredetének a héber „נֵצֶר = netzer” (magyarul „ág”, „hajtás”, „szőlővessző”) szót gondolják (Ézsaiás 11:1) alapján, és így Jézust „Dávid leszármazottjának” tekintik, azaz úgy látják, hogy Jézus tanításaiban a zsidóság „ama szőlővesszeje”, amit Ézsaiás Megváltóként jövendölt meg.
3) A héber „נֹצְרִים = nosri” szó (magyarul „őrtálló”, „vigyázó”) Jeremiás 31:5-6 alapján.
4) Vannak olyanok is aztán, akik inkább a héber „netzure” (magyarul „seprő, üledék, harag, tántorgás” szóból (Zsoltár 75:8, Ézsaiás 51:17, 22 alapján) származtatják a Messiás megvettetésére jelezve.
5) Sokan pedig a már említett héber héber „נְזִיר = nazir” (magyarul „Úrnak szentelt, elválasztott”) szót tekintik a nazarénus szó eredetének. A bizonytalanság egy része a fennmaradt írott emlékek elégtelenségéből, másrészt pedig nyelvi, fordítási nehézségekből és részben elveszett, másrészben pedig átalakult értelmezésekből fakadnak.
[szerkesztés] Nazarénusok, Jézus követői
Nazarénusoknak nevezték Jézus legkorábbi követőit (még a Korán is). Például (ApCsel 24:5) azt írja Pálról, hogy „Mi ugyanis úgy Találtuk, hogy …(Pál)… a nazarénusok felekezetének feje” – ennyi bizonyos.
[szerkesztés] Nazréusok, a zsidó keresztények
Nazréusoknak nevezték az Epifániusz által az 1. században a nazarénus zsidóságból kinőtt vallási csoportot, amely Szíriában, Perzsiában és India déli részén lévő, a mai Kerala (az ószövetségi Ófír) tartományban éltek, illetve Keralában ma is többmillióan élnek. Mint korai keresztény zsidók, elfogadták Jézust Krisztusnak, de szorosan követték a zsidó hagyományokat, és magukat „Nasrani Katholikos Khristianos”-nak, azaz „A Názáreti Egyetemes Krisztus zsidó követői”-nek nevezték. Úgy tudták, hogy Jézus egy Kohan Nazireus volt. A Kohan Lévitát jelent, azaz Áronon keresztül, Levi direkt leszármazottjaként a papsági vonal tagjára utal. A Zsidó Evangélium, más néven az „Evangélium a Nazréusok szerint” tőlük származik, amit a kanonizált Máté evangéliumától kb. 85 helyen szóhasználatban eltérő (mint pl. a „mindennapi kenyerünk” helyett „holnapi kenyerünk”-et olvasnak) változatának lehet tekinteni ezt az írást. Hegesippus, Origenész, Eusebius and Jeromos látta el megjegyzésekkel.
[szerkesztés] Nazarénus Nővérek Rendje
Nazarénusoknak nevezték a Marcantonio Durando spanyol katolikus pap alapított Nazarénus Nővérek Rendjét. Ők építették a Nazarénus Rendházat Etyeken 1758-ban (Botpuszta településrészt 1927-ben csatolták Etyekhez), egy barokk stílusú épületet öt cellával és templommal, mely Botpuszta nevezetessége lett.
[szerkesztés] Nazarénus festők
Nazarénusoknak nevezték a 19. századi német festők egy csoportját, akik megpróbálták a keresztény művészetet feléleszteni. 1809-ben Overbeck és Franz Pforr „Szent Lukács Testvéri Kör” néven egy művészszövetkezetet szervezett Bécsben. Később a csoport Rómába költözött és egy használatlan kolostorban működött, ahol hamarosan többen is csatlakoztak hozzájuk, közöttük nazarénus festőink Melegh Gábor, Szoldatics Ferenc is. Egyszerűen éltek, és némelyikük közreműködött az ún. Casa Bartholdy (1816–17, most Berlinben látható) és a Casino Massimo (1822–32, Róma) freskók elkészítésében. A korai itáliai és a késő középkori német képek mintájára a vallásos dogma keretén belül maradva festették a gyengén színezett, képzelet nélküli képeiket, mégis nagy befolyással voltak a német és angol rafaelitákra. Magyarországon többek között az újkígyósi templom mennyezeti freskóit is ők festették.
[szerkesztés] Nazarénus Egyház (Church of the Nazarene)
A 19. század végén, az anglikánus-metodista-wesleyánus örökségű „Szentség Mozgalom”, a fajilag, vallásilag és nemzetileg megosztott szektás kígyóverem szélén küszködött az Egyesült Államokban. 1895-ben Phineas F. Bresee vezetése alatt hét kisebb pünkösdista gyülekezet „Pentecostal Church of the Nazarene” név alatt tömörült, majd a skót glasgow-beli pünkösdista egyház csatlakozása után 1919-ben megalakult a modern Church of the Nazarene. A többi karizmatikus felekezetektől való egyik fő megkülönböztetőjüknek tartják a nőknek az egyházi vezetésbe való bevonását Apostolok Cselekedetei 2:17 alapján: „És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti Fiaitok és Leányaitok”.
[szerkesztés] Nazarénus hívők
Nazarénusoknak nevezik a Krisztusban Hívő Nazarénusok Gyülekezete tagjait. Ez a felekezet a 19. század elején Samuel Heinrich Frölich svájci református lelkész vallásújító anabaptista tanaiból növekedett ki, és a „szoros utat követő”, bűntelen életre tanít.
Based on work by