Marszüasz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Apollón és Marszüasz, Louvre, Párizs

Marszüasz görög mitológiai alak, szatír, aki zenei versengésre hívta Apollónt, de vakmerőségéért elveszítette bőrét és életét.

[szerkesztés] Az „isteni” csel

Marszüasz a frígiai Kelainai városában (ma Dinar, Törökország) született a Meander (ma Menderes) folyó mellett. Mesteri auloszjátékos volt. A mítoszok szerint Athéné, amikor észrevette, hogy játék közben mennyire felfúvódik és eltorzul az arca, eldobta fuvoláját. A hangszert Marszüasz találta meg, hangja elbűvölte és csodaszépen megtanult rajta játszani. Végső elbizakodottságában Apollónnal akarta összemérni játéktudását, és vetélkedőre hívta a művészetek istenét.

Apollón és Marszüasz megállapodtak, hogy a győztes azt tehet a másikkal, amit csak akar. A verseny bírói a múzsák voltak. Marszüasz veszített, ezért Apollón elevenen megnyúzta. Lenyúzott bőrét szülővárosa közelében egy barlangban akasztotta föl, vérét pedig az itt fakadó Marszüász folyó forrásába engedte. A mondák szerint a bőr, valahányszor fuvolazenét hallott, megmozdult örömében.

Versengésük leírásának több változata is ránk maradt. Az egyik elbeszélés szerint Marszüász győzelemre állt, de ekkor Apollón azt javasolta, hogy fordítsák meg hangszereiket és úgy folytassák a vetélkedést. Apollón megfordította lantját és tovább muzsikált, de mivel a fuvolán fordítva nem lehetett játszani, így Marszüasz elveszítette a versenyt. Egy másik változat szerint, amikor Apollón lantjátékához énekelni kezdett Marszüasz feladta a versenyt és tiltakozott, hogy hangszeres játékukat kell összemérni nem énektudásukat. A múzsák Apollónt támogatták és őt kiálltották ki győztesnek.

[szerkesztés] Megjelenése a művészetben

Myron: Athéné és Marszüasz, 5. század, koppenhágai botanikus kert, Dánia

A későbbi korok művészeti alkotásain Marszüasz alakja fuvolával, pánsíppal vagy dudával jelenik meg. Apollónt lanttal, néha hárfával, mélyhegedűvel vagy más húros hangszerrel ábrázolják.

Marszüasz versenye a képzőművészet gyakori témája. Alakját szobrok, domborművek jelenítik meg, és jónéhány költőt megihletett e szerencsétlen sorsú művész. Apollón és Marszüasz versengése az ember természetének apollóni és dionüsszoszi aspektusai közötti, éteri küzdelmet szimbolizálja. James Merrill Marsyas című verse a mítoszon alapszik. A magyar költők és írók munkásságában Gellért Oszkár: Marsyas című verse, Sarkadi Imre: A szatír bőre című elbeszélése, vagy Weöres Sándor Tűzkút verseskötetében az Átváltozások című szonett-ciklusban találhatunk rá Marszüasz alakjára.

A Római Császárság korában hidat építettek a Marszüasz folyóra, amelyet szintén a szatír után neveztek el.

Alakja napjainkban is megjelenik; a MARSYAS projekt [1] a zenei vonatkozású jelek kivonatos gyűjteménye: Music Information Retrieval (MIR).

2006. szeptember 20-án adták át és állították ki a londoni Tate Modern Galériában Anish Kapoor indiai szobrász monumentális, 155 méter hosszú és 35 méter széles szobrát, amely jelképesen a mitológiai Marszüasz szatír megnyúzását ábrázolja. Az alkotás 2007. áprilisáig látható. [2]