Meander
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A meander folyókanyarulat, amely ha levágják, holtággá válik.
Egy folyó, vagy patak leginkább akkor hajlamos meanderekben bővelkedő, kígyózó medert kialakítani, ha széles völgyben, vagy alföldön halad, nem túl nagy eséssel.
Meander azért alakul ki, mert még egy apró kanyarban is a meder külső szélén gyorsabban folyik a víz, mint a belsőn. Ezért a belső szélen hordalék rakódik le, a külső szélen ezzel szemben a nagyobb vízsebesség miatt a parterózió a jellemző. Ez a folyamat a kanyar nagyobbodásához vezet a külső szél irányában.
Ez a folyamat gyakran jól megfigyelhető a partmenti fűzfák elhelyezkedésében. A meander belső szélén a vízpartot kedvelő fűzfák a parttól távolabb helyezkedhetnek el, a külső szélen viszont a víz gyakran a gyökereiket is alámossa és végül bele is dőlhetnek a folyóba.
[szerkesztés] Bemetszett meanderek
Ha egy ilyen területet a tektonikus mozgás megemel, az erózió lefelé is folytatódik, és ilyenkor mély folyóvölgy, bemetszett meander alakul ki. Ilyen bemetszett meandereket alakítottak ki például a Colorado-fennsík és az Ozark-fennsík folyói.
[szerkesztés] A név eredete
A név a török Maeander folyó nevéből származik (Izmirtől félre, az ősi görög város, Milétosz közelében) és a 16. század végétől használatos. Eredeteileg használtak a kacskaringós gondolatmenetekre és beszédekre is.